Mitől vonzó egy város?

Miként mérhető az életminőség javulása Budapesten? Erre a kérdésre kívánnak választ adni azok a kutatómunkák, amelyek több hazai intézményben is folynak. A napokban a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) adott helyet a Budapest élhetőségi indikátorairól szóló műhelyvitának, amelyen a Levegő Munkacsoport és a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont Nonprofit Kft. (MUTK) e téren végzett munkáját ismerhették meg a résztvevők.

Mitől válik vonzó lakóhellyé, vállalkozások számára kedvező környezetté egy város? A MUTK – kutató gyakornokai közreműködésével – 2014 augusztusában kezdett foglalkozni a települések vonzerejét a lehető legjobban kifejező indikátorrendszer kialakításán. A céljuk három (társadalmi, gazdasági, környezeti) fő mutatószám megalkotása, amely alapján külön-külön és együtt is jól értelmezhető sorrend alakítható ki az ország városai között. A vizsgálatok eddigi megállapításait Tóth Róbert ismertette bevezető előadásában.

Ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk, mit kívánunk elérni Budapesten az életminőség javítása, a város vonzerejének növelése érdekében (és nyomon is tudjuk követni, hogy hol tartunk) a főbb célok meghatározása mellett a részcélok kitűzése is elengedhetetlen. A nyomon követéshez pedig az ezeknek megfelelő mennyiségi és minőségi mutatók (indikátorok) alkalmazására van szükség. A Levegő Munkacsoport a 2014. évi önkormányzati választások alkalmával elkészítette az Ajánlások Budapestért – Mit várunk az önkormányzatoktól 2014 és 2019 között című anyagát, amelyben már szerepel egy javasolt lista az alkalmazandó indikátorokra. Célia Clapit, a Lille-i Egyetem Területgazdálkodási és Urbanisztikai Intézetének (Institut d'Aménagement et d'Urbanisme) hallgatója 2015 januárjától három hónapig a Levegő Munkacsoportnál dolgozott gyakornokként, és egy részletes tanulmányt készített a témában, amelyet a műhelyvitán ismertetett.

Az indikátorok meghatározása azért is időszerű, mert a 314/2012. (XI.8.) Kormányrendelet szerint minden településnek el kell készítenie 2015. májusig az ún. Integrált Településfejlesztési Stratégiáját (ITS) az előírt számos vizsgálati anyaggal, tanulmánnyal együtt. Ezek részben hasonló adatokat tartalmaznak, mint amilyenekre az indikátoroknál a célok meghatározásánál is szükség van. A jelenlegi ITS-ek azonban rendszerint egy-egy uniós pályázat kötelező alátámasztó mellékleteként készültek. Statikus jellegűek, számon kérhető, hosszútávú célokat ritkán tartalmaznak.

A műhelybeszélgetés során az indikátorok nagyobb felénél egyetértés volt. Néhány esetben azonban jelentős a szemléletbeli eltérés mutatkozott, és így néhány indikátor tekintetében volt megegyezés. Hosszabb ideje folynak szakmai viták például a zajártalmakkal, a szociális bérlakásokkal, a fizikai infrastruktúra – különösen az épületállomány – üzemeltetésével, a tulajdonosi kötelességekkel, a lakosság képzettségi mutatóival, a garantálandó élhetőségi minimumokkal (elérhetőség, zöldterület, szubjektív biztonságérzet, devianciák), a kerületek közötti egyenlőtlenségekkel kapcsolatban. A készülő szakpolitikákhoz, jogszabályokhoz és a rendelkezésre bocsátott forrásokhoz hasznos lenne a nézetkülönbségek megismerése, a korábbi gyakorlatok tapasztalatainak összevetése, hogy a települések fenntartható fejlődését hatékonyan szolgáló ösztönzési rendszer és igazgatási gyakorlat alakuljon ki.

A több mint három órán át tartó szakmai beszélgetés során – amely Ongjerth Richárdnak, a MUT ügyvezető igazgatójának a hatékony vezetésével folyt – a jelenlévők több vitás kérdésben is megállapodásra jutottak, az eredmények pedig mindkét bemutatásra került kutatás szempontjából előremutatónak bizonyulnak.

Hírfigyelő