Aláírta a Levegő Munkacsoport az „egy az egyért” szabály bevezetést követelő felhívást arra, hogy a bankok és biztosítók tegyenek többet az éghajlat védelméért.

Összegyűlnek a világ vezetői és várhatóan vállalásokat tesznek az éghajlati kockázatok kezelésére és az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság megteremtésére a Glasgow-ban, a COP26 éghajlatváltozási konferencián. Eközben a befektetők, de egyes államok is hatalmas új fosszilis tüzelőanyag-kitermelési és -feltárási projekteket finanszíroznak világszerte.

Várható, hogy a nettó nulla széndioxid-kibocsátásra való átállás miatt a bankok és biztosítók fosszilis tüzelőanyagokkal befektetéseinek értéke pár év múlva gyorsan csökkenni kezd és idővel teljesen el is tűnik. A folyamat akár annyira megrengetheti a pénzintézeteket, hogy ismét a lakosság által fizetett mentőcsomagra lehet szükségük. A biztosítókhoz viszont növekvő kárigények érkeznek az egyre gyakoribb és súlyosabb természeti katasztrófák miatt.

Kézenfekvő megoldás a gondok megelőzésére az, hogy bevezetik az „egy az egyért” tőkekövetelményt az új fosszilis tüzelőanyag-kitermelési befektetésekre. Ez a pénzügyi szabályozás azt írná elő, hogy minden fosszilis tüzelőanyag-finanszírozás mellé a pénzintézeteknek — például a bankoknak, biztosítóknak — ugyanannyi saját tőkét le kell kötniük a lehetséges veszteségekre.

Ez az elv nem újkeletű: a alkalmazzák magas kockázati kitettségek esetében. A Bázeli Bizottság például épp most javasolta az „egy az egyért” elv alkalmazását egyes kriptovaluták védelmére. Tekintve, hogy a fosszilis tüzelőanyagok finanszírozása sokkal nagyobb veszéllyel jár az egész világgazdaságra, mint a kriptovalutáé, a javaslat kézenfekvő. A jogszabályalkotóknak azonnal cselekedniük kell.

Az „egy az egyért” bevezetésével elérhető, hogy az új fosszilis tüzelőanyag-projekteket finanszírozó pénzintézetek gyakorlatilag a saját tőkéjüket tegyék kockára, nem pedig a lakosság pénzét. A mai szabályozás mellett ugyanis a finanszírozásnál nincs kellőképen figyelembe véve a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos befektetések kitettsége, ami azokat mesterségesen jövedelmezőbbé, vagyis támogatottá teszi. Azon a percenkénti 1,54 millió dolláron felül, amelyet a fosszilis tüzelőanyag-ipar kap közvetlen támogatásként és adókedvezményként.

Mint azt 2008-ban tapasztalhattuk, a piac rosszul korrigál. A pénzintézetek önkéntes intézkedéseire nem érdemes számítani, mert nincsenek arra ösztönözve, hogy az éghajlattal kapcsolatos kockázatokra figyelve lemondjanak rövid távon elérhető nyereségekről.

Az „egy az egyért” szabály képes csökkenteni a fosszilis tüzelőanyag-ellátás finanszírozásával járó előnyöket, és átterelni a szabad pénzeszközöket a megújuló energiatermelés finanszírozására.

Felszólítjuk a világ vezetőit, hogy cselekedjenek, és védjenek meg minket attól, hogy a fosszilis energiahordozók bukása pénzügyi válsággal járhasson együtt.

Olvassa el nyílt leveleinket, és vegyen részt az „Egy az egyért” kampányban.

Tudjon meg többet a bankokra és biztosítókra vonatkozó „Egy az egyért” javaslatról.

Fordítás angolról a https://www.deepl.com/translator segítségével