Vezet-e királyi út a klímabarát közlekedéshez?
Európában a közlekedés adja a széndioxid-kibocsátás közel harminc százalékát, és a mértéke az utóbbi években egyre növekszik. Ilyen helyzetben kell az Unió tagállamainak 2050-ig ezt nullára csökkenteni. De hogyan? Az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E) és tagszervezeteinek szakértői „A közlekedés dekarbonizációja” projekt keretében a megvalósításra javaslatcsomagot dolgoztak ki, amelyet a Levegő Munkacsoport tegnapi konferenciáján ismertettek.
A magyarországi, flandriai, lengyelországi, németországi és romániai helyzetet bemutató előadásokból kiderült, hogy a projektben külön és együtt is vizsgálták az uniós előírások és a várható országos és helyi intézkedések hatását a közlekedési kibocsátás alakulására. Az EU a közlekedésben részt vevő járművek fogyasztására ír elő egyre szigorúbb korlátokat, illetve a nulla kibocsátásúak – villanyhajtásúak – piaci részesedésének minél gyorsabb növekedését igyekszik elősegíteni. Ezt a célt szolgálhatják olyan helyi intézkedések, amelyek a gépjárműállományon belül az egyre kisebb kibocsátású járművek, különösen a villanyhajtásúak arányát növelik, illetve amelyek a gépjármű-közlekedés teljesítményét fogják vissza. Egyetértés mutatkozott abban, hogy mielőbb ki kell terjeszteni a kilométer- és szennyezésarányos útdíjat minden gépjárműre és minden útra. Városokban a forgalmi helyzettől függően változó útdíjat a dugódíj egy hatékony változataként említették. Alacsony kibocsátási övezetek kijelölésével is csökkenteni lehet szennyezőanyag-kibocsátását. Ez történik például Londonban, ahol a most bevezetett ultraalacsony kibocsátási zónába csak a legalább Euro 6-os normának megfelelő gépkocsik hajthatnak be ingyen, valamint számos német városban, ahol egyes sűrűn lakott területeken kizárólag az újabb, Euro 5-ös, Euro 6-os gépkocsik közlekedhetnek. Az EU keleti részén pedig ezzel lehetne elkerülni – amiről szintén több szó esett a rendezvényen –, hogy ide áramoljanak a Nyugat-Európából kiszoruló régi, igen szennyező autók.
Szó esett az intézkedések elfogadtatásának nehézségeiről, módozatairól is. Volt, aki szerint a mainál jóval több pénzt kellene arra szánniuk a tagországoknak, hogy megértessék az emberekkel, ha nem mondanak le arról, hogy mindenhova autóval jussanak el, és nem növelik a tömegközlekedési, a gyalogos, a biciklis utazásaik arányát, képtelenség lesz a kellő mértékben visszaszorítani a közlekedési széndioxid-kibocsátásokat. Mihai Stoica, a romániai 2Celsius igazgatója a szófiai példát említette arra, miként lehet az emberek számára közvetlenül érzékelhetővé tenni a problémát. A bolgár fővárosban ugyanis nagyon sokan csatlakoztak a stuttgarti OK Lab által indított mozgalomhoz, és helyeztek el a lakásuknál egy olcsó műszert, amely a részecskeszennyezést (PM10, PM2,5) méri. A műszerek adatai az interneten keresztül eljutnak Németországba, és megjelennek a Luftdaten térképen. Egy idő után a szófiaiak, látva, milyen sokszor rossz a levegő a városukban, ostromolni kezdték a városházát, hogy tegyenek már valamit. El is érték, hogy a városvezetés komolyan vegye levegőszennyezést, és intézkedéseket hozzon.
Az előadók összességében egyetértettek abban, hogy lehetetlen a Párizsi Klímaegyezményben előirányzott 1,5°C alatt tartani a globális felmelegedést anélkül, hogy a közlekedési széndioxid-kibocsátást 2050-ig nullára szorítanánk vissza. Nincs azonban a tagországokban elegendő hajlandóság a gépjármű-közlekedési teljesítmények gyors csökkentésére és arra, hogy a megmaradó igényeket a lehető legkevesebb fosszilis üzemanyag felhasználásával elégítsék ki. Még Németországban sem, ahol – Dorothee Saar, a Deutsche Umwelthilfe képviselőjének előadás szerint – partnernek tekinti a civil szervezeteket a kormányzat és a városi önkormányzatok, és együtt dolgoznak velük a megoldáson. Magyarországon, Lengyelországban és Romániában pedig sokkal rosszabb a helyzet. Nem elég, hogy a kormányzatból hiányzik a kezdeményezőkészség és az éghajlat védelme iránti elkötelezettség és az együttgondolkodás szándéka, még a jószándékú javaslatok, ötletek is sokszor a szemétkosárban végzik.
A projekt a Német Környezet- és Természetvédelmi Minisztérium EU Klímakezdeményezés (EUKI) programjának támogatásával valósul meg. A budapesti konferenciának a Flamand Kormány Magyarországi Képviselete adott otthont.
A teljes konferencia megtekinthető videón.
A rendezvényről készült fotók szabadon felhasználhatók a következő szöveggel: „Fotó: Horváth Zsolt, Levegő Munkacsoport”.
Az előadások itt tölthetők le:
-
Carlos Calvo Ambel, a T&E klímavédelmi igazgatója: A T&E Európai Klímakezdeményezés (EUKI) Projektje
http://levego.hu/sites/default/files/TE_EUKI_intro.pdf -
Lukács András, Levegő Munkacsoport: A közlekedés dekarbonizációjához szükséges intézkedések Magyarországon
http://levego.hu/sites/default/files/Kozlekedes_dekarb_EUKI_2019jun6_Lukacs.pdf -
Piotr Skubisz, INSPRO: A közlekedés dekarbonizációjához szükséges intézkedések Lengyelországban
http://levego.hu/sites/default/files/EUKI_REPORT_PL_INSPRO_.pdf -
Mihai Stoica, 2Celsius: A közlekedés dekarbonizációjához szükséges intézkedések Romániában
http://levego.hu/sites/default/files/Romania_ one_flew_over_the_transport_sector.pdf - Laurien Spruyt, Bond Beter Leefmilieu: A közlekedés dekarbonizációja Belgiumban
https://www.levego.hu/sites/default/files/190606%20EUKI%20Conference%20Budapest_Laurien%20Spruyt%20BBL.pdf -
Dorothee Saar, Deutsche Umwelthilfe: A közlekedés dekarbonizációja Németországban
http://levego.hu/sites/default/files/2019-06-06_EUKI_Budapest_DUH.pdf -
Carlos Calvo Ambel, T&E: A 2050-ig tartó időszak hosszú távú stratégiája, a közlekedés szerepe a nettó nulla széndioxid-kibocsátású gazdaság kialakításában http://levego.hu/sites/default/files/T&E_2050_EUKI_Bud.pdf
-
Szabó Ádám, Közlekedéstudományi Intézet: Magyarország tervei a közlekedés dekarbonizációjára
http://levego.hu/sites/default/files/Dekarbonizacio_Szabo_Adam.pdf