Csak a kiválasztottak újítsanak fel?

Augusztus 15-én újra indulnak az épületek energetikai korszerűsítését támogató pályázatok. A Levegő Munkacsoport májusban azt javasolta – egyetértésben az Építész- és a Mérnöki Kamarával –, hogy a rendelkezésre álló szűkös forrásokból mindenekelőtt a megbízható információhoz jutást, az alapos műszaki előkészítést, a minőség garantálását támogassák. A lakosság ezáltal nagyobb bátorítást kap ahhoz, hogy minél hamarabb belevágjon – akár támogatás nélkül is –, az ésszerű időn belül megtérülő energetikai korszerűsítések elvégzésébe.

Műszaki előkészítésre, a „nem látható” tervezésre, alternatívák mérlegelésére nem szívesen költünk. Ebben a közszféra is évtizedek óta rossz példát mutat. Pedig a hiányos előkészítés, a rosszul megválasztott műszaki megoldások, az ellenőrizetlen kivitelezés okozta kár sokkal tetemesebb, mint egy jó szakember munkájának ellenértéke. A korszerűsítést a tervezéstől az üzemelésig végigkísérő felelős szakértő garanciát jelent ahhoz, hogy  a megtakarításainkat kedvezően fektessük be az épületekbe, illetve csökkenjenek a hitelfelvétel kockázatai.
Azt javasoltuk, hogy a közpénzekből
újítsanak fel országszerte mintaépületeket, vagyis különböző típusú, korú, szerkezetű, funkciójú, méretű közintézményeket, amelyeken a lakóhelyhez közel is tanulmányozhatók az egyes műszaki megoldások, az üzemeltetés;
készüljenek műszaki részlettervek, részletes leírások és számítások a legésszerűbb megoldásokról, és ezekhez csatoljanak irányárakat, költség-haszon elemzéseket, illetve a várható energia és üvegház megtakarításra vonatkozó adatokat;
támogassák a részletes energiatanúsítványokat, a műszaki tervezést, az alternatívák elkészítését, a kivitelezések előkészítését, a művezetést.

Augusztus 15-étől családi házak, lakások, kisvállalkozások épületei és a legfeljebb 12 albetétes, hagyományos szerkezetű társasházak pályázhatnak felújításra, illetve új ingatlanok esetében a majdnem passzívházénak megfelelő,  „A+” minőség elérésére. Egy-egy ingatlan 50-60%-os támogatást, legfeljebb 3-6 millió forintot kaphat, de pályázni csak nagy energiamegtakarítással járó felújítással (deep renovation) lehet. (Legalább B minőség elérése és 3 kategória ugrás együttes teljesítése a kötelező feltétel.) Ilyen módon az 1,6 milliárdos keretből legfeljebb 500-1000 ingatlan felújítása valósítható meg.

Vajon mekkora a nyerési esély úgy, hogy a 4,3 milliós lakásállomány túlnyomó része jelentős energetikai felújításra szorul? Milyen háttérszámítások támasztják alá, hogy a fő nemzetgazdasági célok – a foglalkoztatás növelése (építési tevékenység élénkítése) és az energiamegtakarítás – e néhány „szerencsés nyertesnek” nyújtott közpénzes támogatással jobban teljesülnek, mintha országszerte sokan végeztetnék el az ingatlanjaikon a legnagyobb pazarlásokat megszüntető – bár nem teljes körű – beavatkozásokat?

Az információs hálózat kialakítására és a tervezés támogatására vonatkozó javaslatunkkal nem a kereket akartuk újra feltalálni. Több EU-tagállamban a második világháború befejezése óta 10-15-20 éves felújítási periódusok követték egymást, biztosítva, hogy az épületállomány folyamatosan alkalmazkodjon a kor minőségi elvárásaihoz.  Egy-egy felújítási periódusban vizsgáztak a különféle pénzügyi ösztönzők és szabályozások is: az adókedvezmények, a támogatások, a kötelezések, a műszaki előírások. Kialakultak a tanácsadó hálózatok, a megfelelő szakmai háttérrel rendelkező, megbízható építőipari vállalkozások. Az ingatlantulajdonosok számára pedig magától értetődik, hogy a tulajdonukat fenn kell tartani, folyamatosan gondozni, és meghatározott időnként korszerűsíteni kell. Ha ellátogatunk ezekbe az országokba, jóval kevesebb elhanyagolt épülettel, közterülettel találkozunk. (Gondoljunk csak a szomszédos Ausztria településeire.)

Nem szerencsés a nálunk lépten-nyomon hallható üzenet, hogy a lakosságnak nincs pénze a felújításra, illetve, hogy csak az óriási költséggel megvalósítható, bonyolult beavatkozások érnek valamit energetikai szempontból. Valóban sokan élnek egyik hónapról a másikra, a megtakarítások esélye nélkül, ezért is sürgetjük szociális bérlakásállomány kialakítását. Többen az ingatlantulajdonosok közül azonban nem a pénzhiány, hanem a megbízható információk hiánya miatt bizonytalanodnak el. Tegyük hozzá, hogy a tisztességesen és jó minőségben dolgozó szakmunkások, építési vállalkozók hiánya is elriasztja a lakosságot a felújításoktól. A növekvő energiaárak és a bankbetétek negatív reálkamata – racionálisan gondolkodva - a korszerűsítések felé kellene terelje a betéteseket. Ez esetben az építőiparnak is érdeke lenne felkészülni a nagyobb arányú felújítási megrendelésekre, és kiszűrni maga közül a csalókat, kontárokat.

A mostani üzenetek azonban nem azt sugallják, hogy érdemes saját erőből hozzákezdeni a felújításhoz. (Nincsenek adókedvezmények, non-profit tanácsadó hálózatok, hiányzik a Zöld Bank stb.) Inkább meg kell várni a támogatásokat. Pedig a hatvanas-hetvenes évek családi házainál sok olyan megtakarítási lehetőség van, amelyeket akár házilagosan is el lehetne végezni.

A hetvenes években magas társadalmi presztízse volt a műszaki tudásnak, még ma is sok szakember van az építési szektorban. Többségük azonban a megrendelések hiányára és ebből következően a megalázóan alacsony vállalási árakra panaszkodik. Első lépésben fel kellene gyorsítani az ország épületállományának energetikai felmérését és a műszaki beavatkozások előkészítését. Nem szabadna megvárnunk, hogy az orvosok után a fiatal műszakiak is itthagyják az országot több munkalehetőség és nagyobb kereset reményében.

Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

A Levegő Munkacsoportot a MagNet Bank támogatja a KAP programban

Ozone Network