Fűtési szezon vagy füstszezon?

Tucatjával érkeznek a panaszok a Levegő Munkacsoporthoz arról, hogy a településeket maró füsttel árasztják el a kémények. Sajnos majdnem minden esetben a fűtéssel, égetéssel kapcsolatos ismeretek hiánya vezet a hatalmas légszennyezéshez és pazarláshoz, esetenként tragédiákhoz.

A hatályos kormányrendelet szerint kályhában csak a kereskedelemben kapható tüzelőanyagok (tűzifa, fabrikett, pellet, szén, koksz stb.), a papírhulladék és veszélyesnek nem minősülő, kezeletlen fahulladék égethető. Például a lakkozott parketta már kezelt fa, de a farostlemez különösen az, így kályhában nem szabad égetni ezeket. A jogszabályi tiltás nem véletlen, hiszen a festékek vagy a faforgácsot lemezként egybetartó ragasztók égetésekor rákot vagy más súlyos egészségkárosodást előidéző mérgek szabadulhatnak fel. A jogszabály szigorúan tiltja a fentiektől eltérő összetételű, például pillepalackot is tartalmazó hulladék égetését. Ezek égetésekor nemcsak a környezetben élők kerülnek veszélybe, hanem maga az égető is. Több magyarországi haláleset – amikor a kályhából jutott vissza a gyilkos gázelegy a lakásba – világított rá ennek kockázataira.
Megfelelő huzat hiányában a tűz nem jut elegendő friss levegőhöz, illetve könnyen előfordulhat, hogy a füst a lakásba jut, és ha szénmonoxid is van benne, akkor fulladásos halált is okozhat. Ezért a kémény megfelelő magassága, átmérője és tisztasága előfeltétele a tiszta tüzelésnek. A tisztítást érdemes az évenként amúgy is kötelező kéményseprő ellenőrzéskor elvégeztetni. A kéményseprők a kémény magasságával és átmérőjével kapcsolatban is tudnak tanácsot adni, de a tüzelőberendezés használati útmutatója is tartalmaz ilyen adatokat.
A levegőszennyezés szempontjából annak is jelentősége van, hogyan helyezzük el, és hogyan gyújtjuk meg a tüzelőanyagot. Rendkívüli mértékben csökkenthető ugyanis a károsanyag-kibocsátás az égés kezdeti stádiumában, ha a tüzelőanyagot felülről lefelé növekvő vastagságban helyezzük a tűztérbe, majd felül gyújtjuk meg. Ebben az esetben az égés az áramlással ellenkező irányba, hővezetés és hősugárzás útján terjed, ezáltal mindig csak annyi tüzelőanyagból és ott keletkezik számottevő éghető gáz, amennyi és ahol az – megfelelő hőmérsékletű lévén – el is tud égni. Ezt a megoldást egyébként szabad tűznél és sok egyedi fűtőberendezésnél is lehetne alkalmazni, azonban a köztudatban sajnos ennek épp az ellenkezője terjedt el: a tüzelőanyagot legtöbbször alulról gyújtják meg, ezért az teljes terjedelmében elkezd felmelegedni, így hirtelen nagy mennyiségű, az égéshez azonban még nem megfelelő hőmérsékletű éghető anyag szabadul fel és távozik hasznosítatlanul, ráadásul az egészségre és a környezetre káros összetevők formájában.
A fával tüzelők gyakran frissen kivágott fával, 40-50% nedvességtartalmú tüzelőanyaggal fűtenek, amit sok esetben szándékosan nedvesítenek, hogy tovább tartson a tűz. Ez az eljárás nagymértékben – akár 50 százalékkal is – rontja az égési folyamat hatásfokát, hiszen a fában rejlő energia jelentékeny része a víz elpárologtatására fordítódik. A vizes fával tüzelés kellemetlen mellékhatása a megnövekedett légszennyezésen és bűzkibocsátáson kívül, hogy a kéményben és a tüzelőberendezésben nagy mennyiségű víz és kátrány csapódik ki. A kátrány rövid idő alatt el is dugíthatja a kéményjáratot. A frissen kivágott fa energiatartalma 2 kWh/kg, ezzel szemben a két-három évig hasogatva tárolt és szárított tüzelő 4 kWh/kg energiát rejt. Ezért nagyon fontos a megfelelő fedett hely a tűzifa tárolására és szárítására, vagy vásárláskor a 20 százalék alatti nedvességtartalmú fa gondos kiválasztása. (Fanedvességmérő műszer már 5000 forint körüli áron kapható a kereskedelemben.)
A tüzelőberendezések között is jelentős eltérés lehet a hatásfokban és a kibocsátott légszennyező anyagok tekintetében. A legjobb – akár 80 százalék feletti – hatásfokúak és kevéssé légszennyezők a pellettüzeléssel működő kályhák és kazánok, a faelgázosító kazánok és a faelgázosítást alkalmazó kályhák, tömegkályhák. Utóbbiakat a skandináv országokban fejlesztették ki, nem igényelnek elektromos áramot és bonyolult vezérlő elektronikát, víztartályokat, mégis a nap 24 órájában egyenletes meleget biztosítanak egy rövid, néhány órás tüzelés után. Sajnos a kereskedelemben, bevásárlóközpontokban kapható kályhák és kandallók sokszor a 20 százalékos hatásfokot érik csak el és légszennyezésük is jelentős. A kályhák legnagyobb hátránya a meleget puffertartályban tároló kazánokkal és tömegkályhákkal szemben, hogy csak addig adnak meleget, amíg ég bennük a tűz. Ennél valamivel jobbak a cserépkályhák, melyek átlagosan 8 órán át adnak le kellő meleget a befűtés után, és légszennyezésük is kevesebb valamivel, mint a kályháké.
A Levegő Munkacsoport évek óta sürgeti a mindenkori környezetvédelmi tárcát, hogy hatékonyan lépjen fel a jogszabályellenes égetések ellen. Sajnos, ezen próbálkozások rendre kudarcba fulladtak: még arra sem volt hajlandó egyetlen tárcavezető sem (bár mindegyikük elismerte a helyzet súlyosságát), hogy egy sajtótájékoztatót tartson a témáról, nemhogy egy komolyabb felvilágosító kampányt folytatott volna. Ezért a civil szférának és sajtónak kell tájékoztatni a közvéleményt a rosszul végzett égetés ártalmairól és elkerülésük lehetőségeiről.

Lenkei Péter
a Környezeti Tanácsadó Iroda vezetője
Levegő Munkacsoport

A Levegő Munkacsoportot a MagNet Bank támogatja a KAP programban

Ozone Network