Hulladékból távhő

A hulladék nem szemét, hanem másodnyersanyag. A hulladékos szakpolitika legfontosabb iránymutatója a hulladékkezelés hierarchiája. Első helyen áll a megelőzés, a hulladékok keletkezésének csökkentése, majd sorrendben következnek az újrahasználat, az anyagában hasznosítás (visszaforgatás), az energetikai hasznosítás, és a legvégén áll a lerakás. A biológiailag lebomló hulladékokat 2025 után az EU-tagországok deponálással már nem ártalmatlaníthatják.

A fenti elv alapján akkor szabad a hulladékokból energiát termelni, ha az újrahasználathoz vagy a visszaforgatáshoz szükséges kezelések valós költségeinek és hasznainak mérlege kedvezőtlenebb, mint az energetikai hasznosítás, vagy az előbbiek nagy egészségügyi kockázattal járnak. A lakosságnál keletkező, hulladékká váló anyagok és a jelenlegi begyűjtési és kezelési technológiák mellett, a begyűjtött kommunális szilárd hulladéknak általában mintegy 30 százaléka alkalmas gazdaságosan energetikai hasznosításra. A szennyezett, vegyes hulladékokat régóta energiatermelésre, elsősorban a távhőszolgáltatásban hasznosítják a fejlettebb tagországokban. A tanulmány áttekinti a kommunális hulladékok energetikai hasznosítását, bemutat jó külföldi gyakorlatokat. Az ötödik fejezetben zöld szervezeteket termikus hulladékkezelésével kapcsolatos véleményeiről és egy a tárgyban készült felmérés eredményeiről olvashatunk.

A Levegő Munkacsoportot a MagNet Bank támogatja a KAP programban

Ozone Network