Tisztelt konferencia, tisztelt panelisták, a nevem Alekszandra Khirv, a Levegő Munkacsoport aktivistája vagyok, jó estét, üdvözletem Budapestről. Nálunk jó idő van, +30 fok, a levegő egészében megfelelő minőségű. A mai rendezvényünk: A Lakossági Mérések 2.0 projekt záró konferenciája. Néhány szót a tanácskozás céljáról, de előbb jelzem, hogy tehetnek majd fel kérdéseket, hagyunk időt a válaszadásra. Miután bemutatom a projektünket, hallgassuk meg a rendezvényt anyagilag támogató EU-Oroszország Civil Fórum üzenetét. A nemzetközi együttműködés, ez esetben Magyar- és Oroszország között, hozzájárul a levegő minőségi javulásához, az emberek jobb életminőségéhez különböző régiókban. Ismertetünk érdekes példákat az együttműködésünkről, arról, hogy mit sikerült elérnünk az önkormányzatokkal, milyen ajánlásokat tudtunk megfogalmazni, ezekkel mit lehet elérni, milyen tendenciákkal kell számolnunk.

Mértük a levegő minőségét Moszkvában és Budapesten, elmondjuk hogyan, milyen műszerekkel, milyen eredmények születtek. Szól lesz arról is, hogyan sikerült ehhez aktivistákat toboroznunk a mostani nem egyszerű időkben, amikor talán kevesebben gondolkodnak el a levegő minőségén. Készült minderről több videó, egyet be is mutatunk, és, ahogy mondtam, válaszolunk a kérdéseikre.

Mit jelent a Lakossági mérések 2.0? Egyik fő célunk volt a levegő minőségének folyamatos figyelése Magyarországon és Oroszországban, a vizsgálati-partnerség által. Egy évig tartott a közös munka, tanultunk egymástól, például, hogyan lehet telepített mérőállomásokat mobilokká alakítani; hol, hogyan kell mérni, min múlik a levegő minősége különböző helyeken; egy adott helyzet hogyan befolyásolja a levegőt Budapesten és Moszkvában.

A projektnek három fő célkitűzése volt: levegőminőség-mérő személyek képzése (online és offline szemináriumokon); a levegő minőségének mérése Moszkvában (itt városnézéssel egybekötve, még minusz 20 fokos hidegben is, Alekszej erről beszámol)és Budapesten; minderről információk ismertetése. Az utóbbit minél tágabb körben: városi rendezvényeken, egyetemi előadások és iskolai foglalkozások keretében, nagyvállalatoknál (a Morgan Stanleynél érdeklődést tapasztaltunk a mérőeszközeink iránt) stb.

Összefoglalásként ennyit, most átadom a szót Christina Rieknek, az EU-Oroszország Civil Fórum képviselőjének. Sajnos személyesen nem lehet jelen, de küldött egy felvételt, íme.

„Kedves kollégák, az EU-Oroszország Civil Fórum nevében üdvözöllek. A Fórum – 189 társadalmi szervezet hálózata az EU-ban, Oroszországban és más országokban. Jelenleg fontos kijelentenünk, hogy elítéljük Oroszország agresszióját Ukrajna ellen. Támogatjuk Ukrajnát. Szervezeteink többféle témával foglalkoznak, ezek egyike a környezetvédelem. Háború idején különösen fontos a levegő tisztasága mindenki számára. Hiszen, a béke mellett, az nélkülözhetetlen összetevője az emberi életnek. Tehát fontos, hogy Önök egy partneri kapcsolat keretében ezt a tárgykört választották. Mérték a levegő minőségét Budapesten és Moszkvában, a munkába – amennyire lehetséges volt - önkénteseket vontak be, ezzel az érdeklődésüket felkeltették. Remélem, ők majd „sokszorosítóként” terjesztik a téma fontosságát. Sikeres konferenciát kívánok, ismételten köszönöm a nehéz körülmények között végzett munkájukat. Sok sikert!”

Köszönjük Christinának. Mielőtt tovább adnám a szót a program szerinti első felszólalónak, szeretnék egy kérdést feltenni önöknek: melyik szó jut eszükbe elsőnek, ha a levegő minőségére gondolnak? Mindenki két különböző választ írhat, az egyik lehet valami jó, a másik akár rossz is. Olvasom a képernyőn megjelent válaszokat: „gyerekek”, „por”, „gépkocsi”, „erdő”, „egészség”. Szerintem mindezek fontosak, kapcsolódnak a témánkhoz. Most szólítom Аjdán Gurbanovát, a Levegő Munkacsoport munkatársát, aki beszél a partnerségünkről, kapcsolatainkról és hogy azok mit eredményeznek.

„Mai témám: hogyan segíthet a nemzetközi együttműködés abban, hogy a levegő minősége javuljon mindenhol. Magyarországon és másutt a levegő szennyeződésének elsődleges oka a gépjármű-közlekedés és a fűtés. Az Európai Bíróság elmarasztalta Magyarországot a levegőminőségi határértékek rendszeres túllépése miatt. Az országban összesen 59 hivatalos állomáson mérik a levegő minőségét. Ez a kapacitás nem elegendő, hogy minden lakott területen adatgyűjtés történjen. Újabb hivatalos mérőpontok üzemeltetése se oldaná meg a problémát, mivel – a magas költségek mellett – lehetetlen ezt a munkát elvégeztetni minden településen. A települések száma 3.000 fölött van az országban és a levegő minősége jelentősen változhat bárhol, akár 500 méteren belül is. Emiatt alternatív mobil és telepített mérőpontok üzemeltetése szükséges, valamint a munkát – megfelelő igényességgel – vállaló polgárok létszámának növelése több településen.

Most a projektünk eredményeiről. Létrehoztunk többféle tájékoztató segédletet, ilyenek a képernyőn látható magyar és angol nyelvű infógrafikák is. Ezeket magam állítottam össze, oroszul is feliratoztam önök részére. Baloldalon láthatók az egészségre káros szilárd részecskék hatásainak ábrái. Mutatják a szennyezés már említett forrásait, ismertetik fajtánként az egészségre gyakorolt káros hatásokat (PM10, PM2.5, PM1). A grafikák továbbá éberségre szólítják a lakosságot, annak a fontosságára, hogy figyeljék és jelentsék a tapasztalt szilárdrészecske-szennyezéses eseteket.

A jobboldali infografikák útmutatók azon polgároknak, akik vállalkoznak levegőminőségi mérésekre, rendelkeznek a Sensor Community révén megismert műszerrel, vagy szándékukban áll ezek beszerzése. A grafikák tájékoztatnak a műszerek hozzáférhetőségéről, regisztrálásáról és beállításáról. Ezek birtokában bárki figyelheti a PM2,5- és a PM10-tartalmat a levegőben, valamint mérheti a légköri hőmérsékletet, nyomást és nedvességtartalmat. A begyűjtött adatokat elemezhetik, elektronikus térképeken megjeleníthetik, amelyeken láthatóvá válik a levegő szennyezettsége a helyszínnek és időpontnak megfelelően. Itt kiemeljük a begyűjtött adatok és rendelkezésre álló elemzések továbbításának, megosztásának fontosságát a közösségi médián, az ismeretségi körökben, a lakosság tájékoztatása érdekében.

Tájékoztató anyagként készítettünk több videoklipet, a képernyőn éppen Aleksandra egyik műve látható, a „Milyen levegőt lélegzel be?” című, amit hamarosan láthatnak Önök is. Amit most látnak, szintén Aleksandra készítette arról, hogy kár lenne mindenkinek tehenet vásárolnia csak azért, hogy reggelente igyon egy pohár tejet. Ez utalás a személygépkocsik birtoklására, kihasználtságuk rossz hatékonyságára, felszólítás az autómegosztás terjesztésére. A következő video magyar nyelvű, de készítettünk angol és orosz feliratokat, később megnézhetik ezeket. Ez arról szól, hogy mennyire mozgáshiányosak az emberek, függőségbe kerültek az autójuktól. Felszólít, hogy mozogjanak többet, használják a tömegközlekedést, biciklizzenek, járjanak többet gyalog.

A projekt keretében készült egy honlap is, amely ismerteti a mérő műszerek beszerzési lehetőségeit, tájékoztat a használatukról, felszólít az adatok terjesztésére. Facebook-csoportot is működtetünk az iskolák képviselőinek számára, jelenleg 300 csatlakozóval. Összességében 70 iskolát vontunk be a projektbe, ezek mérőpontokat működtetnek a területükön.

Két alkalommal végeztünk levegőminőségi monitoringot 10 településen. Az első 2021 decemberében történt, a másik idén, tavasszal. A decemberi akció eredményeit már közzétettük (a megadott linken hozzáférhetők). Ezekből kiderül, hogy a levegő minősége a különböző pontokon változó, hol elfogadható, hol egyáltalán nem, a körülményektől függően, bár mindig forgalmas pontokon mértünk. A tavaszi mérések eredményeit elemezzük, publikálásuk készülőben van. Öt európai fővárosban mérték a levegő NO2 tartalmát, Budapesten is. Az eredményeink esetenként a hivatalos levegőszennyeződési adatoknál magasabb szinteket mutatnak, aminek az a magyarázata, hogy a hivatalos mérőállomások távol vannak a városok legforgalmasabb útvonalaitól.

A képernyőn látható a budapesti iskolák által telepített PM-mérőpontok térképe. Eddig 70 ilyet telepítettek, folytatjuk a kampányt.

Próbálkozunk a mérőműszerek terjesztésével a lakosság körében, hogy a budapestiek maguk is tájékozódjanak a levegőjük minőségéről. Budapest központjában több alkalommal standokat állítottunk fel, mutattuk, ajánlottuk a műszereket, ismertetve azok hasznosságát. Az érdeklődésre utal, hogy minden standnál átlagosan 200 látogató jelent meg.

Ami a nemzetközi együttműködést illeti, mindenekelőtt a Zoomos lehetőségeket említeném. Rendszeresen érintkeztünk, tanácskoztunk, orosz szakértőkkel is. Tapasztalatot cseréltünk, megvitattuk a további partneri együttműködés terveit. Októberben Alekszej Radcsenko Budapesten járt, segített a telepített műszereket mobillá alakítani, így bővült azok kihasználtsága. Íme, egy példa, hogy milyen hatékony lehet a nemzetközi együttműködés.

A fentieken kívül, szerveztünk webinárt a környezetbarát közlekedés témakörében. A közlekedési és szállító eszközök okozta gondokról esett rajta szó, arról, hogy ezek milyen módon károsítják az ember egészségét. És hogy milyen pozitív eredmények érhetők el ennek csökkentésére nemzetközi együttműködés keretében.

Kiemelnék néhány együttműködési példát helyi szinten, vállalatokkal és egyetemekkel. Elsőként a Morgan Stanley céggel lebonyolított akciónk: 38 mérőeszközt adtunk át, két szemináriumot tartottunk azok összeszereléséről és beállításáról. Három magyar egyetemmel is együttműködünk, mindenekelőtt a Corvinusszal. Ott a csapatunk többször bemutathatta eredményeinken, külföldi diákoknak is. Az ELTE- n azzal foglalkoztunk, hogy összehasonlítsuk a hivatalos levegőminőségi méréseket a lakossági mérések eredményeivel.

A veszprémi Pannon Egyetemmel leginkább a hulladékégetés során keletkező káros kibocsátások méréseinek kommunikációjában vettünk részt, s szót ejthettünk a lakossági mérésekről is. Együttműködünk a budapesti önkormányzatokkal, a 10. és a 13. kerületben 10-18 kihelyezett mérőink száma. Tatabányára meghívtak az ott szervezett autómentes napra, ott három iskolának adtunk át mérőeszközöket. Üllőn öt mérőpontot üzemeltetnek be. Az említett példák, természetesen, nagyban hozzájárulnak a lakossági mérések hálózatának építéséhez, ami egyik törekvésünk.

A jövő terveiről. Augusztus végére tervezünk webinárt közösen iskolákkal és tanáraikkal. A mérőműszerek összeszerelését, konfigurálását átvesszük velük, hogy tanévközben megfelelően használják őket. Hát ennyi lenne, köszönöm a figyelmüket. Ha vannak kérdéseik, kérem, tegyék fel azokat”.

Köszönöm, Ajdán, érdekes példákat hallottunk a mérőműszerek terjesztéséről helyi szinten. Remélem, az még javul a jövőben. Egyelőre nem látszik kérdés a chaten. Akkor – a következő előadás előtt – én kérdezek: önök szerint melyik lehet a leghatásosabb együttműködési módszer a hatóságokkal? Aláírásgyűjtés? Ajánlások kidolgozása? Tüntetések szervezése? Vagy az aktuális kérdések közvetlen megvitatása a hatóság képviselőivel? … A válaszok fele-fele arányban oszlanak meg az ajánlások és a közvetlen tárgyalások között. Valaki a kérvényeket támogató aláírásgyűjtést tartja a legjobbnak. Nos, minden módszer hasznos lehet, hogy melyik leginkább, azt hallgassuk meg Lukács Andrástól, az Levegő Munkacsoport elnökétől, övé a szó.

„Köszönöm szépen. Mindenkinek jó napot, vagy jó estét kívánok. A témám: együttműködés hatósági szervekkel, ajánlások a levegőminőség javítása érdekében. … Röviden előbb a Levegő Munkacsoportról, és hogy mivel foglalkozunk. Magyar társadalmi szervezet vagyunk, amelyet 1988-ban alapítottunk. Ma 39 tagszervezetünk, 9 munkatársunk és több mint 100 önkéntesünk van, 7 nemzetközi szervezet tagja vagyunk. Tevékenységünk területei: levegőminőség, klímaváltozás, közlekedés, energia, településfejlesztés, valamint a környezetvédelem gazdasági eszközei (adók, támogatások stb.) Bevételeink fő forrásai az EU, egyes amerikai alapítványok, magyar vállalatok és magánszemélyek. A tevékenységünkről: felvilágosító munkát végzünk, aminek keretében használunk tömegtájékoztatási eszközöket, szerződésünk van két médiaügynökséggel, azok sokat segítenek. Kutatómunkát folytatunk, publikálunk, ajánlásokat készítünk önkormányzatoknak, az országgyűlésnek és a kormánynak. Együttműködünk vállalatokkal, konferenciákat szervezünk, részt veszünk és közreműködünk tüntetéseken, mint például a képernyőn látható kerékpáros felvonuláson. Nagyobb aktivitásra buzdítjuk a lakosságot, aláírásokat gyűjtünk, például, buszsávok kialakításáért Budapest útjain. Tanácsadással segítjük a környezetvédelmi kérdésekkel hozzánk forduló állampolgárokat. Mérjük a légszennyező anyagok koncentrációját.

Szólnék a budapesti önkormányzat részére készített ajánlásokról, a közlekedés által okozott környezetvédelmi problémák megoldására. Megjegyezném, hogy minden ajánlásunk két-három év alatt megvalósítható lenne, aránylag csekély anyagi ráfordítással. Első ajánlásunk: kiterjedt tájékoztatási kampány az közúti közlekedés káros környezeti hatásairól, valamint arról, hogyan járulhatnának hozzá a vállalatok és a lakosság a helyzet javításához. Értünk el sikereket, leginkább, amikor a helyi hatóságok segítettek a kampányok lebonyolításában. Második ajánlás: 30 km/órás sebességkorlátozás az egész városban, kivéve a főútvonalakat. Ahogy ezt tették Brüsszelben, Grazban, Párizsban. A fővárosi önkormányzat dolgozik a fenti terven, így legalább részben sikeres az ajánlásunk. A forgalomcsillapítás érdekében azt is javasoltuk, hogy fizikai akadályokat helyezzenek az úttestekre, mivel az útmenti KRESZ-táblákat a járművezetők gyakran figyelmen kívül hagyják. Lassan ugyan, de ez is folyamatban van. A következő ajánlás az autómentes vasárnapokat javasolja. Évente egyszer Budapesten szerveznek ilyen napot, de csupán egy sugárutat zárnak el az autóforgalom elől. Azt szeretnénk elérni, hogy évente többször legyenek ilyen napok, és egyre több útvonalat érintsenek. Azt is javasoltuk, hogy tiltsák be a forgalmat a dunai alsó rakpart központi részén. Ez még csupán részben sikerült, mert csak ünnepnapokon használhatják a kijelölt szakaszt kizárólag gyalogosok. De van rá esély, hogy idővel onnan teljesen kitiltják az autókat, és az a járókelők birtokába kerül. Ajánlottuk, hogy felújítása után a képernyőn látható hídon (Lánchíd) csak gyalog, kerékpárral és busszal lehessen járni, úgy tűnik erre van hajlandóság a város vezetői részéről. A következő ajánlás a fővárosi tömegközlekedés forgalmi előnyben részesítéséről szól, ezt sikeresnek véljük, mivel több helyen alakítottak ki buszsávokat. A következő ajánlásunk a teherszállítási rendszer átalakítására vonatkozik. A Fővárosi Önkormányzat már kidolgozta a megfelelő új rendeletet, hozzá az akciótervet, várjuk ennek megvalósítását. Ígéretet kaptunk a főpolgármestertől arra is, hogy a városból fokozatosan kiiktatják a belső égésű motorokat használó járműveket. A telekocsi-megállóhelyek kijelölésére (francia példára) vonatkozó ajánlásokkal egyelőre nem értünk el sikert. Ahogy egyelőre azzal se, hogy tiltsák meg autók közlekedését és várakozását iskolák előtti utcákon az iskolások érkezési óráiban. A kerékpársávok fokozott elterjesztése autós közlekedési sávok helyén – ezt a városháza nagy sikerrel megvalósította több központi útvonalon is.

A fővárosi közüzemi vállalatok és intézmények készítsenek munkahelyi mobilitási terveket; az erre vonatkozó ajánlásunk is részben sikeres: több helyen ez a munka megkezdődött. A forgalmi rend átszervezése sűrűn lakott kerületekben azzal, hogy megszűnjön az áthaladó közlekedés másodrendű utakon: ahogy a képeken láthatják, ez a munka zajlik. Parkolási díj bevezetése az egész főváros területén, ez is sikeres ajánlásnak mondható, bár a parkolásért nem mindenhol kell fizetni, de az ilyen helyek arányát nagy mértékben csökkentették. A helyben lakók ingyenes parkolásának megszüntetése, számukra alacsonyabb díjak kiszabása, mint az ideiglenesen parkolókra. Ez igen összetett probléma, de egyre több szakértő úgy véli, hogy elkerülhetetlen. Parkolási kedvezmények fokozatos kiiktatása ökológiailag elavult gépjárművek esetén. Szerepel a főváros terveiben. Következő, a céges autók parkolási kedvezményeinek megszüntetése. Ezt is tervezik, ugyanúgy, mint a hibrid meghajtású autók ingyenes parkolásának megszüntetését. A következő ajánlás arról szól, hogy a parkolási kedvezmények csökkentéséből adódó a pótlólagos díjbevételeket használják fel tömegközlekedési bérletek és az autómegosztás támogatására, valamint kerékpárok vásárlására a vonatkozó kerületek lakói számára. Részleges sikerről számolhatok be, az egyik kerületben közvélemény kutatást tartottunk és ott a lakók többsége egyetértene ilyen reformokkal. Kellő számú parkolóhelyek létesítése kizárólag közautók részére: az önkormányzatok már rendelkeznek erre vonatkozó tervekkel.

Ezek voltak az ajánlásaink. A projekt keretében többször érintkeztünk az önkormányzatokkal, személyesen és online, például ismételten találkoztunk Budapest főpolgármesterével. Köszönöm a figyelmüket.

Köszönjük, András a budapesti önkormányzatnak címzett ajánlások átfogó prezentálását. Örvendetes, hogy ezek egy része már megvalósult. Valaki kérdezi, hol lehet letölteni az ajánlások teljes szövegét. András?

„Hogyan gondolják a teljes letöltést?”

Megadhatjuk-e a bemutatott ajánlások tárhelyének linkjét?

„Igen, bár ezek igen részletes terjedelemben vannak, de elküldhetem a magyar és orosz nyelvű szövegek linkjeit. És – a most elhangzott előadásom elérhető lesz a honlapunkon. Válaszoltam a kérdésre?”

Gondolom, igen. Jöjjön a következő témánk, ismét van kérdésem: Önök szerint mi a levegőszennyezés legfőbb forrása? Választható válaszok: gépjárműforgalom, ipari kibocsátások, illegális szemétégetés vagy lakossági fűtés. Remélem, mindenki hozzáfér a Mentimeterhez … Nos, íme az eredmény: az első helyre, mint leginkább szennyező, a gépjárműforgalom került. Azt követik a káros ipari kibocsátások. Azt, hogy konkrétan hogyan is szennyeződik a levegőnk, megtudjuk Alekszej Radcsenkótól, aki aktivista, urbanista szakértő, és elmondja hogyan végezték a levegőminőség mérését Moszkvában…

„Üdvözlet mindenkinek, máris mutatom a prezimet. … Hát igen, nekem volt szerencsém talán a projekt legklasszabb, kézzel tapintható munkálataihoz. Tettem ezt nagy örömmel, és köszönet a Civil Fórumnak, hogy a projekt, a kapcsolatok és az együttműködés egyáltalán létrejöhetett. Amikor a prezentációmhoz borítót kerestem, rátapintottam a képernyőn láthatóra, mivel hűen láttatja a moszkvai levegő állapotát. A fejemben is ilyen kép állt össze: fekete, zöld, sárga és egyéb színfoltok keveréke. Személyesen azért is örültem a lehetőségnek, mert ellenőrizni akartam, mennyire felelnek meg az én és kollégáim gyanúi a valóságnak. Klassz, hogy nem csak ezt észlelhettük, láthattuk, hanem új dolgokat is tanulhattunk, egy rakás új infót is begyűjthettünk.

Mi volt a feladat? Kimondottan mobil mérések végzése, mint ismeretes létezik a Sensor Community. Van néhány alternatív projekt Oroszországban, Moszkvában és Krasznojárszkban, például, mikor felhasználók mérőpontokat létesítenek, ezek összeszerelhető adatérzékelők, vagy valamilyen berendezéshez, például klímaberendezéshez csatlakoznak, otthonokban, irodákban, levegőtisztításhoz stb. De ezek mind telepítettek, állandó helyeken mérnek. Az emberek viszont általában nem tudják, hogy valójában mit lélegeznek be úton a munkahelyre vagy haza, közlekedési eszközön stb. Ezzel meg egyéb, akár szabadidős városi sétákkal órák telnek el, valamit ilyenkor is belélegzünk. Tehát az elképzelés az volt, hogy mindennapjaink felsorolt szakaszain is érdemes tudni, hogy vannak helyek, ahol a levegő kevésbé, másutt pedig jóval inkább szennyezett. Világos, ki lehet vonulni az erdőbe, ott biztosan tisztább a légkör, de mindenkinek erre nincs is lehetősége. Tehát, ott, ahol működünk, találnunk kell helyeket, ahol kisebb a szennyeződés terhelése a tüdőnkre, csökkenthető az egészségi kockázat stb. Nos, az elképzelés lényege, hogy végezzünk dinamikus méréseket, mobil eszközökkel, hogy lehessen közben utazni, sétálni. A főhipotézis: kinti, városi környezetben, amely bővelkedik porképzési forrásokban, derítsük ki, mennyire szabad ezeket megközelíteni. Mennyi védelmet, árnyékolást, szűrést nyújtanak az épületek, fák, egyebek. Erről szól a történet első része.

A másik pedig, hogy mennyire tudjuk azokat, akik rendelkeznek mobil mérőkkel bevonni egy ilyen interaktív kalandba, kísérletbe. Nem zárt helyen, hanem a szabadban, ami önmagában bizonyos érzelmeket gerjeszthet. Hiszen változó nem csak a feladatod, hanem a munkavégzés környezete is. Az ilyen dinamikus mérésekre összpontosítottunk Moszkvában ez év kezdetétől több alkalommal.

Ezekről számolok be, és amit még mértünk: légnyomás, hőmérséklet, nedvességtartalom. De a legfontosabb: szilárd porrészecskéket vizsgáltunk, a klasszikus PM10-es és az apróbb PM2,5-ös méretet. Nem bocsátkoznék bele abba, hogy ezek mennyiben károsítják az egészségünket, zavarják az életmódunkat. Erről kollégák szakszerűen és részletesen értekeztek korábban. A mi feladatunk konkrétan az volt, hogy gyűjtsünk adatokat és használjuk azokat valamire. Láthatják az összeszerelhető készüléket, azt, amit mutat, hogy valós időben kövessük a helyzet változását. Az adatérzékelők kapacitása különböző volt, de mindenképpen elegendő az interaktív megfigyeléshez, még akkor is, ha egy adott érzékelő több perces intervallumokban tudott adatokat a kimutatóra vetíteni. Tehát követhettük a helyzet változását mozgás, helyváltoztatás közben is. Érdekes volt megfigyelni, hogyan változik a levegő PM-koncentrációja időjárási tényezők hatására. Például, mennyire poros egy adott építmény vagy útszakasz a nedvesség függvényében. Itt előre bocsátom, nem csak útközben, hanem zárt terekben is mértünk. Itt még inkább szerepe van a levegő páratartalmának. Egyenes függőség állapítható meg a páratartalom növekedése és a por csökkenése között. Ez még fontosabb lehet zárt helyen, ha a hőmérsékletet is figyelembe vesszük. Ezt is mértük, tömegközlekedési eszközökön, villamoson. Munkahelyeken, otthonokban ennek megfelelően állítható be a légkondicionáló, hogy optimális módon üzemeljen.

A munkát azzal kezdtük, hogy a merőeszközök összeszerelését gyakoroltattuk mesterkurzusok keretében. Még előtte volt egy beszélgetés moszkvai szakértő kollégákkal arról, hogy miért is káros a PM2,5-es részecske, mi a helyzet a városi levegővel, az milyen következményekkel járhat. Továbbá, mihez kezdhetünk a begyűjtendő információval, milyen más mérési módszerek léteznek, beleértve a hivatalos városi mérőállomásokat, azokat hogyan hasznosítják. De ekkor a legfőbb feladatunk a készülékek összeszerelése volt, párhuzamosan két konfigurációban. Mobil és telepíthető eszközökkel dolgoztunk, az utóbbiak otthoni használatra is alkalmasak. Itt mutatom, milyen elemekből állt az összeszerelt készülék. Az alkatrészeket javarészt vásároltuk, például a páratartalom-mérőt, de magát a kasznit, a vezetékeket, tápelemet stb. külön szereltük – volt, amikor közvetlenül a mérési séta előtt, mondjuk, egy kávéházban. Menet közben teszteltük ezeket, cseréltünk alkatrészeket, ha nem bírták a dinamikus mozgatással járó strapát. Tapasztaltuk, hogy ami nem feltétlenül vált be telepített helyzetben, otthon, az utcán mégis megfelelt a célnak. Összességében kb. 20 készülékkel végeztük a munkát. Egy részük a készítők tulajdonába került, ők otthon használják, ezáltal a moszkvai mérés-önkéntesek táguló hálózatának részeivé váltak. Megtartottuk az érdekesebb eszközöket, ezek csatlakoztathatók a GPS-hálózatba, azonnali helymeghatározásra alkalmasak. Ami sokat segített az adatok elemzése során, hiszen a készülék táblázatot készített, amelyben az adott mérőpont koordinátái is szerepeltek.

Még egy újításról mesélnék, mivel vonzóvá tette a munkát azok számára, akiket erre toborozni óhajtottunk. Kijelző képernyőkkel szereltük fel a mérőműszert, így a kezelője azonnal láthatta az adatokat, nem volt szükség telefonos applikációkra stb. Kétféle kijelzőre tettünk szert: az egyik egyszerre mutatta az adott helyen mért összes adatot, a másik viszont egyenként, sorrendben vetítette ki azokat. A mobilmérésnek az is sajátossága, hogy akku üzemelteti a készüléket, nem csatlakoztatható a hálózatra, mint a telepített. Az akkut vagy beépítettük a kaszniba, vagy a telefontöltőket használtuk. A képen az utóbbi esetet mutatom, a tápegység dobozkáját gumipánttal rögzítettük a mérőkészülékhez. A telepíthető készülékek Wi-Fi modullal is rendelkeznek, így ha nem volt saját kijelzőjük, továbbíthattuk az adatokat a szervernek, mobiltelefonnal lehívhatók voltak. Tehát a méréseket különböző pontokon végzők cserélhettek infókat, tapasztalatokat, hogy melyik alkatrész ügyesebb, mit lehet módosítani, pontosítani a továbbiakban. A valós időben történő érintkezésnek plusz haszna is volt, amennyiben lehetővé tette az interaktív versengést, teljesítményre törekvést az önkénteseknek. Mutatok néhány képet a „sétáinkról”, ezek a város Lefortovo kerületében történtek. Egy metróállomástól mozogtunk a központ felé, útba ejtve még két metróállomást. Ezt a kerületet azért választottuk, mert elég tarka a környék jellege, korábban több gyár üzemelt itt, most ez változóban van. A kerületen áthalad a 3. körgyűrű, egy meglehetősen forgalmas útvonal, széles úttestekkel, benn a város központjában. Aminek önmagában tetemes hatása van a levegő minőségére és a környezetre úgy általában. Vannak itt még érdekességek, például a zárt tömbudvarok, parkosított udvarok és maga a hatalmas lefortovói park. Nekem is érdekes volt, vajon a fáknak köszönhetően tisztul-e a levegő, van-e egyáltalán hatásuk? Még egy érdekesség, a kerületet régi építészeti emlékművek tarkítják. Felhívtuk a „dolgozók” figyelmét, hogyan lett egy valamikor vámházat is működtető külterületből előbb ipari övezet, majd a főváros kellős közepének része. Egy történészt is meghívtunk, aki „városnézést” rendezett, mesélt a városszerkezet változásáról, épületekről, érdekességekről. Az öt kilométeresre tervezett útvonalat így két-három óra alatt tettük meg, mivel kisétáltunk a nevezetességek miatt, ott is mértünk, tehát a tervezettnél több ponton, összességében egyáltalán nem unatkoztunk. És, bár javarészt gyalogoltunk, a tervnek megfelelően villamoson is mértük a levegőt, sőt, hazafelé tartva, metrószerelvényekben, állomásokon is. Tettük ezt télen és nyáron, ha nem tévedek, az első „sétánk” januárra datálható, a második talán nyár közepén történt. Ez fontos volt, hogy számításba vehessük a kültéri hőmérsékletet. Télen ugyan fagyoskodtunk, de azért érdekes volt.

Az eredményekről, két készülékkel, különböző időpontokban történt mérések alapján. Mindig nappal „sétáltunk”, a legalsó vonalon az időpontok. Tükrözik az összefüggést a külső hőmérséklettel, páratartalommal stb. A zöldes-kékes görbe mutatja a portartalmat, látható, mennyire különböző a mennyisége az útvonal függvényében. A metróállomástól indultunk, a forgalmas csomópont közelében, kiugró csúcsot látunk. Majd jó ideig gyalogoltunk udvarokon, zöldített területen. Ez leginkább az alsó készülék mérésein tükröződik, ezt használtam jómagam. Átkeltünk iskolák udvarain, ott is mértünk. Aztán következett a villamos, a görbe középső csücskét eredményezte. Nyilván, egy olyat fogtunk ki, ahol a klímát régen tisztították. A végső csúcsot ismét egy metrónál mértük, a nyolc sávos, több lehajtós, mindig zsúfolt autóút közelében. Elmentünk egy lehajtó alagútja mellé, kinyújtott karral mértünk, hogy a készülék minél közelebb kerüljön az úttesthez. Igen, sejtettük, hogy szilárd részecskés szennyeződést leginkább a járműforgalom okoz, de számomra is meglepetés volt, hogy igen magas szinteket mértünk építkezések közelében. Több helyen is szinte gerjedt a készülékünk, főleg, ha éppen betonoztak, bontottak vagy burkoltak valamit, közben fűrészelték a cementes lapokat, csak úgy hömpölygött a por. Moszkvában valahogy évente cserélni kell az úttest szegélyező burkolatát.

Ami még fontos, a mérések alapján a készülékeink nem csak grafikonokat és táblázatokat rajzoltak, hanem térképeket is, különböző színű pontokkal, foltokkal jelölve a területek szakaszait. Itt jobbra mutatom a lefortovói park környékének térképét. Legmagasabban, a vörösebb pontok az úti csomópontnál keletkeztek, majd a park közepe felé mérsékeltebb a helyzet, udvarok, iskolák táján úgyszintén. Nagyon értékeljük a magyar kollégák tapasztalatát az iskolai mérésekkel, hiszen a gyerekek napjuk javarészét ott töltik, az udvaron vagy az épületekben. Nagyon fontos, hogy milyen levegőt szívnak. Sőt, sajnos, Oroszországban az iskolaépületekbe általában nem szerelnek levegőszűrő vagy kondicionáló berendezést. Az odajárók azt a levegőt kapják, ami az utcáról beáramlik, az utca gyakorta forgalmas, ráadásul zajos is. A levegő minősége ott nagyon rossz, fontos volt erről meggyőződnünk. A mobil mérések lehetőséget adtak, hogy tapasztaljuk, és főleg láttassuk a levegő valós állapotát, ami kétségkívül, igen fontos.

És végül, hadd említsem meg, hogy az utolsó sétánk során zajszennyeződést is mértünk. Vaszilij kollégám majd mutat erre alkalmas készüléket, de látható a képernyőn is egy. A porhoz hasonlóan, a zaj is fontos tényező a városi lakosok életében. Moszkva igen zajos, az utcán alig lehet telefonálni. Korábbi mérések szerint a lakásállomány harmada a magasan zajszennyezett zónához tartozik, 70 decibelnyi zajterheléssel. Ez ellen nem lehet védekezni, még zárt ablakoknál is csökken a munkabírás. Vagy az iskolákban a teljesítmény. Ezt mérték, például, és kiderült, hogy a zajos iskolákban az osztályzatok átlaga alacsonyabb, mint a csendes, zöld területiekben. Tehát az itt látható készülékkel mérhettük, online, mennyire zajos az útszakasz, ahol járunk. Ami meglepett: a villamos sokkal zajosabb, mint gondoltuk, talán éppen azon a sínszakaszon, vagy rozoga szerelvényen, de 70-80 dB-t is mértünk. Moszkvában mindenki azt hiszi, hogy a metró a legzajosabb, de kiderült, hogy a forgalmas útmenti járdák ugyanolyan zajosak, terhelik a hallószerveinket. Így hát hasznos ráadásnak bizonyult a zajnak, mint károsító tényezőnek a mérése. A képen láthatják, a mikrofont közvetlenül az autópálya fölött ívelő átjárón helyeztük el.

Hadd mondjak még néhány szót az önkéntes kollégákról, hogyan zajlottak a képzéseink. Ezen a fehér-fekete képen láthatják, az első szemináriumra mintegy 30 résztvevőt sikerült toborozni. Az összeszerelt készülékek száma, változatossága is jó volt. Tehát lelkes, érdeklődő csapat alakult. Azonban a február végi események következtében ez az érdeklődés hirtelen zuhant. Mások lettek a prioritások és a levegőminőség egész témaköre a háttérbe szorult. Így hát egyre kevesebben jelentkeztek, jelentkeznek az akcióinkra, így az összegyűjtött anyag feldolgozása végett vagy azért, hogy részt vegyenek a hatóságokkal közös bármilyen környezetvédelmi együttműködésben. Ezt nem hallgathatom el, nagyon komolyan megcsappant a cselekvési kedv a háború kezdete óta, ezzel számolnunk kell a jövőbeni projektek keretében. Itt be is fejezném a prezentációmat, ismét, hálásan köszönjük a magyar kollégáknak az együttműködési lehetőséget. Klassz volt ez a közös munka, tapasztalatcsere. És, persze, köszönet Vaszilijnak, aki kulcsszerepet vállalt a készülékek beszerzésében, szerelésében, az emberek mozgatásában. Köszönöm.”

Köszönjük, Alekszej, a kedves szavaidat is. Nálam több kérdés összegyűlt, kezdjük azzal, hogyan hat zárt térben a nedvesség a portartalomra. Beszélnél erről részletesebben?

Talán Vaszilij kiegészít, de amit mi tapasztaltunk: minél szárazabb volt a levegő, annál több port mértünk benne. Most nem tudnám ezt értelmezni, de tény, hogy az éttermekben, kávézókban, közlekedési eszközökben ahol nedvesebb volt a levegő, azt tisztábbnak is találtuk. Lehet, hogy tévedek, de, először is, a pára részecskéi lekötik a szilárdakat és így ülepítik a port; másodszor, nyilván ott, ahol mértünk, kávézókban, volt valamilyen szűrő berendezés, az is tisztítja a beáramló levegőt.”

Köszönöm, következő, mutattad azt a térképet a végén, ott a parkokban mért szakaszokon is azért elég magasnak tűnik a koncentráció.

Hát igen, a készülék egy adott ponton, pillanatban mér, de 100 méterrel odébb már esetleg egészen mást, ez kihat az összeredményre. Talán ebben éppen az időjárásnak, a szélnek is szerepe van, amely mozgatja a port. Tehát a parkban, szélmentes pillanatban kevés részecskét mértünk, nyilván a por leülepedett, a lombozatban elakadt. Amint élénkült a szél, ez leginkább a téli „sétánk” során történt, a szint emelkedett, és a térképen az összesített átlagot is befolyásolta. Tehát pontonként nagyok az eltérések, de a városi levegőminőségi összképet a hőmérséklet, a nedvességtartalom és a szél is befolyásolja. Ezt látjuk Moszkvában minden mérőponton, más források adatain is: a változó időjárás befolyásolja a levegő tisztaságát. Így az általunk szervezett sétákat jó interaktív mozgósításnak, dinamikus monitoringnak tekinthetjük, nem ugyanaz, mint a stacionáris, állandó figyelés. Az előbbinek nem az az értéke, hogy gyorsan gyűjtünk adatot, hanem inkább az, hogy gyorsan reagálhatunk a mért tényekre.”

Köszönjük a válaszaidat, érdekes infókat, prezentációt hallottunk. Még visszatérünk hozzád, most Vaszilij következik, de előbb egy utolsó kérdés a jelenlévőkhöz: … Mit tehetek, hogy változtassak városomban a levegőminőségén? Lehetséges válaszok: Jelentkezek ökoaktivistának; az ablakomnál mérőpontot létesítek; megosztom a levegőminőség fontosságára vonatkozó infókat, vagy a felsoroltak együttesen. … Igen, leginkább az utolsó válasz népszerű. Csatlakozom, az aktivizmus, a mérések, az információcsere – ez mind fontos. Arról, hogyan toborozzunk aktivistákat, és ez hogyan sikerült nekünk, halljuk Vaszilij Horosilovtól, aki a breath.moscow monitoring projekt társszerzője, ökológus aktivista .

„Üdvözlet, akár szakértőnek is szólíthattok, bár csak három és fél éve kezdtem ezt a munkát. Hadd javasoljak némi hangsúlyáthelyezést. Az előttem szólók érdekes részleteket ismertettek, de nem foglalkoztak kulcsfontosságú elvi kérdésekkel. Mutatom, mivel foglalkozik a közösségünk (breath.moscow, társadalmi közösség a levegőminőség megfigyelésére), ez a névjegykártyánk. 2017-ben összeálltunk néhányan Moszkvában, várostanácsi képviselők, én is az vagyok, hogy segítsünk a lakosságnak többet tudni a levegőminőségről mint problémáról, és hogyan hat az emberre. És mit tehetnek, ha az adott minőség nem felel meg az elvárásoknak, sem a szakértők ajánlásainak. Előbb egy chatben tömörültünk a Sensor Community köré, ami egy társadalmi monitoring-hálózat. Több szakaszon estünk át, előbb a célunk minél több adatrögzítő volt, valami technokrata megoldás. Aztán rájöttünk, hogy az utóbbi nem oldhat meg társadalmi problémát. Emberekkel kell dolgozni, a célunk immár a környezetvédelmi felvilágosítás. Egy ideje ezzel foglalkoztunk. Amikor már száznál is több készülékünk működött, felmerült, hogy nem olyan egyszerű a dolog. A mérések időjárás-függőek, javarészt nem tudtuk megkülönböztetni a ködös koncentrációt a szennyező részecskéktől, elbizonytalanodtunk, mit tehetünk. Próbáltuk a gondot a másik végénél megragadni, magyaráztuk a lakosságnak, hogyan változtassanak a szokásaikon, hogy ők maguk kevesebbet szennyezzenek. Ez ígéretes irány volt, egészen február 24-ig, ahogy Alekszej is említette, akkor az érdeklődés irántunk egészében megcsappant. Most mutatom ezeket a dobozkákat, magam kezdtem őket barkácsolni, naponta öt darabot állítok elő. Ezeket Ingyen tudjuk osztogatni, ennek köszönhetően újra ébred az emberek cselekvési kedve. Eleinte mi is úgy véltük, hogy az aktivizmus áldozatvállalással jár, legyen szó munkáról, időről vagy pénzről. De – a háború kezdete óta – az ilyen áldozattartalék, úgy tűnik, fogytán van az embereknél. Hála Istennek, az ingyenes készülékekkel sikerült mozgósítani kb. 75 főt. Moszkvában van 135 állandó mérőállomás, ha hozzácsapunk még hetvenet, ez már tekintélyes hálózat, képes a jövőért tenni. Térjünk vissza a jelenbe: mint környezetvédelmi felvilágosító, úgy vélem, nem a készülékben, vagy kísérletezésben van a lényeg. Lehet vitatkozni a társadalmi légkör eddigi szerepével, de eztán annak hatása változik. Foglalkozhatunk az egészség károsításával, ám ezt már megírták az orvosok, tudják az emberek. Lehet mutogatni a szennyezés forrásaira, tömegesen tüntetni ellenük. De én abban látom a hivatásomat, hogy helyben, konkrét cselekvésre oktassam és buzdítsam az embereket. Segíteni őket tudással, más aktivista csoportok tapasztalatával arról, hogyan lehet hasonló, vagy egészen más problémákat helyben kezelni, megoldani. Jelenleg, sajnos megcsappant a bejáratott működési rendünk, elfogytak a tartalékaink, erőforrásaink. Így azzal foglalkozok, hogy ismertessem konkrét kutatási eredményeinket partnerekkel más városokban, külföldön, talán okulhatnak, hasznosíthatják ők is. Például, mit mértünk szilveszteri tűzijátékok alkalmából. Immár három éve, itt láthatják a grafikonokon, hogyan rontják a levegő minőségét a szilveszter éjjeli tűzijátékokkal Moszkvában. Különböző időjárási körülményektől függetlenül, 0 óra környékén a (szennyezettséget mutató) görbék a csúcsra hágnak: így volt tavalyelőtt, tavaly és az idén is. Van-e még valami érdekes, … talán ezzel be is fejezném. Remélem sikerült némi ihletet adnom saját sztorijaimmal.”

Pontosítanék valamit, a Levegő Munkacsoport is végez kutatásokat a tűzijátékok kapcsán. Budapesten városi tűzijáték többé nincs, kivéve a hivatalos tűzijátékot évente egyszer, amit augusztus 20-án rendeznek. Amit Szilveszterkor tapasztalunk, az polgárok önszántából történik.

„Moszkvában is így van!”

Ettől függetlenül, jelentős levegőminőség-romlást mérünk minden alkalommal. Gondolom, jó lenne, ha kollégáim a chatünkra küldenének erről linket.

A panelbeszélgetés előtt, mutatnék egy videót a Budapesten végzett munkáról. Ultrafinom részecskék számának mérésére van külön műszerünk. Azok átmérője 70 mikrométer alatti. A műszert egy kerékpárra szereltük, nagyon lassan tekertünk, hogy lássuk, milyen városi levegőt szív a kerékpáros. És hogy mennyire lehet kockázatos, vagy biztonságos bringázni. Indítom a klipet ...

Köszönöm a figyelmet, máris látok pozitív reagálást a videóra. Megtalálható a Youtube-on, megadjuk a linket. Következzen a konferenciánk záró része, a panelbeszélgetés. Adok lehetőséget, hogy minden szakértőnk megjelenjen a képernyőn …. Az első kérdés, amit Vaszilij már részben érintett: a politikai helyzet hogyan befolyásolja a munkájukat, a nemzetközi együttműködést. És mi várható, van-e történt-e intézkedés a levegőminőséggel kapcsolatos tevékenység ellen? Elsőnek talán Alekszej kapjon szót.

„Hadd kezdjem távolabbról, és kicsit oldalirányból. Az első tényező, ami most majd befolyásolja az ilyen munkát, az információ általános akadályozása, ami erősödik a háború kezdete óta. Tapasztaljuk, hogy rengeteg honlap, ami nyílt, és nyíltan működött, bezárásra került. Vagy megvontak ezektől minden támogatást. Tehát elsősorban a politikai vagy valamilyen gazdasági feltételek folyamatosan megszünnek. Amelyek egészében véve semlegesek, azokra esetleg „nem jut finanszírozás”, vagy egyéb szervezeti forrás, vagy az ilyen szervezetek „nem kívánatossá” válnak és szüneteltetik a tevékenységüket. Következésképpen a városi kutatók számára fontos infók eltűnnek, vagy hozzáférhetetlenné válnak. Ez az egyik tényező, ami gyakran figyelmen kívül marad. Aztán ott van az érzelmi kiégettség, ami mind az aktivistáknak, mind az önkénteseknek rontja az életvitelét, az erejükbe vetett hitet. Azt, hogyan hat mindez az eredményre, amit szeretnének elérni. Nyílván, a levegőminőség és az egész környezetvédelmi agenda a háttérbe szorul. Hiszen előbbre kerülnek a politikai, gazdasági témák, a túlélés kérdése, úgy általában. Így hát azt hiszem, eztán bajos lenne új projekteket szervezni.”

Köszönöm, Alekszej, talán érdekes lenne véleményt hallani magyar részről is. András, hogyan változott a ti munkátok, a nemzetközi együttműködés, a kialakult helyzet hogyan befolyásol

„A helyzet nagyon kihatott a munkákra. Mindenekelőtt foglalkoznunk kell azzal, hogy a „helyzet” hogyan befolyásolja a környezetet, a légkörbe kerülő kibocsátásokat, a CO2, és más anyagokét. Hiszen a meredeken emelkedő fűtési árak miatt, nyilván sokan kezdenek ismét fával fűteni, akár szeméttel is. Ez biztosan erősen rontja a levegő minőségét. És… sokkal összetettebb lett az orosz partnerekkel az együttműködés.”

Köszönöm. Vaszilij, szeretnél valamit hozzáfűzni? Röviden?

„Hát, rövidecskén, a mi közösségünk egyik célja a tiszta levegő kultúrájának fejlesztése. Ez tágítható a zajcsökkentés és egyéb kultúrák felé. A társadalom úgy működik, hogy az embereket nem lehet csupán adatokkal, technokrata módon jobb belátásra bírni, csak bizonyos dolgokat tenni, a többiről lemondani. Ha tiltanak valamit, az emberek megtalálják a kiskapukat, hogy mégis az legyen, amit megszoktak, ami nekik kényelmesebb. Ám ha az embert bevonjuk valamilyen kultúrába, ami szociális normává válik, amit a közösség támogat, akkor egyszerűbb lesz a szelektív hulladékkezelés, a fölösleges autókázásról és a szemétégetésről való lemondás. Mindez rajtunk múlik, a mindennapok választható módja. Néha a helyes cselekvés erőfeszítést igényel, például egy közillemhely felkeresése ahelyett, hogy az utcán, fa mögé ürítenénk. És mégis, a szociális norma szerint a magát tisztelő ember inkább megtalálja az illemhelyet. Talán hasonlóan működne a szelektív hulladéktárolás vagy a tömegközlekedés választása a városban. Továbbá a takarékos energiaigénylés és még számtalan, a környezetvédelmet segítő dolog. Azt szeretném, ha a fenti tézist támogatná minden aktivista, ha a megfelelő kultúra formálása minden országban, mindenkinek szociális normájává alakulna. Hogy, amikor egy kutyáját sétáltató illető összeszedi az ürülékét, vagy külön viszi a szemetét a kijelölt tárolókba, azt hallja a járókelőktől, hogy „köszönöm”. Rámosolyogunk egymásra és ettől szebb lesz a napunk. Vagy ha látok egy autóban várakozót üzemelő motorral, megkérem, zárja el, és megteszi, ez is a kultúra fejlesztése. Minden aktivista cselekedhet így, rengeteg egyszerű tett lehetséges. Elkezdtük ezeket röpcédulán felsorolni, terjeszteni, de a háború most éppen megakasztja a szándékunkat. De nem szabad leállnunk, a kultúra formálása hosszadalmas folyamat. Száz éve még a Moszkvába látogató vidékiek számára természetes volt, hogy épületek tövébe ürítettek, ma már alig találkozunk ilyesmivel. Van remény, hogy száz évnél rövidebb idő alatt működik majd a szelektív szemétgyűjtés, a tiszta levegő és a zajvédelem kultúrája is. Moszkvában már aligha, de Voronyezsben és Rosztovban is láttam ifjú autósokat, akik a sztereó hangszóróikat kihelyezve, éjszaka is bömböltetve furikáznak, hogy mindenkit felverjenek álmából. Ezt tartják jó bulinak. A kultúrájuk készteti arra, hogy pénzt kuporgassanak egy ócska kocsira, sztereóra, azzal a vággyal, hogy éjszaka felverjék az egész utcát. Hiszen ez „király”, mindenki ezt teszi, aki fiatal! Nos, az alternatív kultúra az, hogy a város mégiscsak legyen csendes, főleg éjszaka, talán ezt sikerül elérnünk. Van helye a hangoskodásnak is, fiatalabb koromban én is eljártam nyílt téri koncertekre, bömbölt a zene éjjel-nappal, ott aludtunk sátrakban a mező szélén, a zaj esetleg a madárkákat zavarta. Ennyit a kultúra formálásáról, az első lépéseket tesszük, most hogy zajmérő pontokat próbálunk telepíteni, a csendesebb város érdekében. Moszkvában az autósok zenét már aligha bömböltetnek, de felturbózott kipufogókkal még a motorosok is szeretnek száguldozni. Ha sikerülne kiváltani bennünk azt a képtársítást, hogy zajos kipufogóval kérkedni ugyanaz, mint ha a nyílt utcán vizelnének, vagy a gázpedált padlóig nyomkodni olyan, mint ha hangosan szellentenének, akkor talán csendesebb lesz a város. Ha már szeretik a gyors száguldást, legalább gondoskodnának korszerűbb, halkabb üzemű járgányokról.”

Hát, mivel a kultúrát érintetted, térjünk vissza arra, hogy a projektünk egyik célja a magyar-orosz együttműködés volt. Tudjuk, hogy a levegő minősége eltérő források függvénye Moszkvában és Budapesten. Mi a vélemény erről a két fővárosban? Alekszej, te sokat dolgozol emberekkel, Budapesten is jártál, mit gondolsz erről?

„Tényleg, a levegőszennyezés forrásai eltérnek a két országban. Oroszországról szólva: elsőnek az ipari üzemeket említeném, Moszkvában az építkezéseket, a gépjárműveket. Ugyanakkor nálunk a városokban szinte lehetetlen a kályhás fűtés tűzifával, vagy szénnel”. „Krasznojárszk … ne általánosítsunk, tarka a kép”. „Igen, de viszonylagosan Európában egészében jelentősebb a lakásfűtés szennyező forrásként, viszont az ipari kibocsátások a városokban kevésbé intenzívek. Ami közös, mindenki egyetért a várostervezés újragondolásával, hogy az autó tűnjön el az utcáinkról, ebben szolidárisak vagyunk. A trend az, hogy csökkenteni kell a közlekedés sebességét, nálunk ez általában magasabb, mint szerte Európában, de a szakértők sürgetik a korlátozását, jelenleg 50 km/óra a megengedett. A gépjármű káros kipufogásával, zajosságával – kulcskérdés, ebben egyetértünk. Amit még tapasztaltam, hogy Európában, konkrétan Budapesten a kollégáknak több lehetőségük van a kutatómunkára, könnyebb a finanszírozás. És kevesebb a tevékenységet bénító korlátozás. Ez örvendetes, remélem, majd mi is tudunk szabadon cselekedni, a véleményünket kifejteni, azt érvényesíteni a hatóságokkal együttműködve, megfelelő eszközökkel. Itt Budapesten is azt látom, hogy a legfontosabb érintkezni a városi hatalommal, megtalálva a módját, hogy változtassanak a törvényes renden, az utcai infrastruktúrán. A lényeg, hogy ne az üzlet, hanem a közhatóság legyen a döntő tényező. Ez a mi törekvésünk is, itt is érdemes tapasztalatot cserélni.”

„Beterelhetem Alekszej álláspontját a kultúra fogalmába? Amikor felszólítjuk a hatóságot, hogy szabályozzon, fontos, hogy a javaslatok ne a néhány hivatalos szakértőjüktől származzanak. Mert a hatóság, ha meg is hozza a korlátozó intézkedéseket, a lakosság negatívan fogadja azokat, mondván, „ők” saját érdekükből kiindulva kötnek minket gúzsba. A kultúra formálásán keresztül fogadtassuk el, hogy ha halkabban autózunk, könnyebb a légzés is, tovább élhetünk. Forduljunk együttesen a polgármesterhez, hogy korlátozza a sebességet, így a gyerekeink is szabadabban mozoghatnak, lélegezhetnek kinn. Az ilyen kultúrára minden polgármester pozitívan reagál, bevezeti a korlátozást, és ez társadalmi konszenzus eredménye lesz. Közmegegyezés, ha nem is 100%-os, de többségi, ismét a WC-zés analógiája jut eszembe, bocsánat, hogy mindig ide lyukadok ki. Azt javaslom, hogy ne felülről erőltetett korlátozásokról beszéljünk, amit az emberek nem osztanak, hanem arról a kultúráról, amikor az emberek felkiáltanak, hogy „Na, végre, a polgármester korlátozta a sebességet, már régen kellett volna!”. Szerintem ebben a kultúrafejlesztésben lenne dolga a polgári társadalomnak, a közösségeinknek is. Köszönöm”

Köszönöm, Vaszilij. És az utolsó kérdés… Igen, András:

„Igen, Alekszejnek igaza van, amikor azt mondja, hogy nálunk, és egész Kelet-Európában, Lengyelországtól Bulgáriáig, a levegőszennyezés főforrása a háztartási égetés. Sokan égetnek fát, gyakran vizeset, mert nem várják ki, hogy száradjon egy-két évig, hanem kivágás után tüzelnek vele. Ez is szennyezi a levegőt, de nagyobb baj, hogy elterjedt a szemétégetés, ami tilos, de senki nem ellenőrzi a szabályok betartását. Így ez nagy gond. A tűzifa égetése is káros az egészségre, de az szemétben lévő műanyagok során a levegőbe kerülő részecskék mérgező hatása ezerszer nagyobb. Budapesti mérések alapján a szakértők 5%-ra teszik a szemétégetésből származó részecskék arányát a levegőben. Nem tűnik soknak, de ha arra gondolunk, hogy ezek mérgező hatása ezerszerese a fából származó füstének, akkor érthető, hogy mekkora gond ez. Köszönöm”.

Nem sok időnk maradt, így tényleg az utolsó kérdésem…

(Vaszilij) „Mondhatok még valamit Budapestről?”

Igen, de azt is mondd el, mik a terveid, a témánkkal kapcsolatosan, a monitoring-hálózat fejlesztéséről. A terveidről, de Budapestről is…

„Jelenleg azzal foglalkozom, ami kéznél van, nem tervezek semmi újat. Van ez a projektem a zajról, azt kell befejeznem. Ha felkérnek, hogy valamiben vegyek részt, megteszem, amennyire lehet. De terveim a jövőre vonatkozóan nincsenek. Budapestről annyit, hogy szerettünk itt lenni a nejemmel, először talán 2014-ben jöttünk, utoljára talán 18-ban, ekkor már érdekelt a levegő minősége. Eleinte, talán ősszel voltunk, feltűnt, hogy a levegő nem áttetsző, sajátos szaga is van. Nyilván, vidéken a betakarítás után lombhulladékot égettek. Kilátókról még fényképeztem is, látszik a szürkés távoli égbolt. 2017 őszén már gyerekekkel voltunk, elgondolkodtam, érdemes-e turistaként idelátogatni. Fontos lehet minden magát vonzónak feltüntető, a turizmussal számoló város számára, bár egy orosznak az önök országa elérhető desztináció, inkább háromszor meggondolom, szabad-e a saját és gyerekeim egészségét kockára tenni egy olyan város utcáin, ahol még mindig sok a régi autó és szemetet égetnek. Felütöm a szennyezettséget mutató világtérképet, és választok egy tisztább várost. Kivárom, amíg az önök aktivistái elérik, a lakossággal és a hatóságokkal együtt, hogy ez a kockázat csökkenjen. Köszönöm.”

Érdekes, nem is gondolkodtam az ide utazók fejével. András, Alekszej, a ti terveitek?

„Szerintem fontos minden kapcsolat folytatása, ami segítheti a kívánt kultúra tömeges terjesztését. Fontos tájékoztatni, és változtatni az emberek viszonyán a környezetükhöz. Lehetséges, hogy a kapcsolataink jellege változik, talán egyszerűbb formában, de az együttműködést érdemes fenntartani. Gondolom, megszívjuk magunkat optimizmussal, és folytatjuk munkánkat városaink tisztasága érdekében.”

Ez nagyon pozitív! András?

„Magyarországon mi folytatjuk az egyszerű és olcsó mérőeszközök terjesztését a lakosság és az iskolák részére. Van néhány a közlekedéssel, a környezet állapotának javításával kapcsolatos projektünk, azokat folytatjuk. Említettem, hogy hét nemzetközi szervezet tagjai vagyunk, más országok társadalmi szervezeteivel is dolgozunk együtt. Ott találkozunk orosz partnerekkel, reméljük, velük is mehet tovább a közös munka. Köszönöm”.

Nos, reméljük, javul a helyzet, a kapcsolatok fennmaradnak. Köszönöm a részvételüket, a konferencia videófelvétele megjelenik a honlapunkon, gondolom, a Civil Fórumén is. A viszontlátásra!