Szeptember 2-án a Vidékfejlesztési Minisztérium civil fórumot rendez az októberi Víz Világtalálkozó előkészítésére. Az előzetes körlevél felhívja a jelentkezők figyelmét arra, hogy a fórumon globális kérdéseket kívánnak megvitatni. Milliárdra tehető azok száma, akik nem, vagy csak hatalmas erőfeszítések árán tudnak egészséges ivóvízhez jutni. Ugyanakkor a népesség éppen ezeken a területeken nő erőteljesen, továbbá az éghajlatváltozás is növekvő területen fogja veszélyeztetni a vízháztartás egyensúlyát. Az októberi Világtalálkozó felelőssége, hogy a vízgazdálkodást fenntartható válaszokat találjon. A gazdag országoknak szakítani kell a pazarló vízhasználattal, vízkezelési megoldásokkal, hogy jó példát mutassanak a fejlődő világnak. A Levegő Munkacsoport korábban is felhívta a figyelmet a hazai vízgazdálkodás gyengeségeire. Ez a cikk egy zsákutcába vezető külföldi példát és egy fenntartható megoldást mutat be.

Az idén nyáron két hónapig nem esett az eső. Szerencsére komoly erdőtüzek nálunk nem fordultak elő, és nem kellett teljes locsolási tilalmat elrendelni, mint ahogy történt ez néhány amerikai államban. A parkokat, kerteket, egyes bokorféléket, különösen pedig a pázsitot azonban itt is nagyon megviselte a szárazság. Legtöbb helyen sem az önkormányzatok, sem az ingatlantulajdonosok nem akartak öntözésre költeni. Inkább vártak a néhányszor megjósolt, majd elmaradt esőzésekre. Szenvedtünk mindnyájan a hőségtől, a portól, a kiégett növényzet látványától, de túl nagynak tűnt a vízdíj terhe. Pedig egy jól ápolt, öntözött parkban a csúcshőmérséklet akár 5-6 fokkal is hűvösebb, mint a kőrengetegben, és ez a hatás a környező területeken is jól észlelhető. (A 6 fok pont akkora különbség, amennyit a klímaberendezések beállításához is javasolnak, elkerülendő a megfázásokat vagy a reumát.)

Az USA-ban viszont nemcsak locsolási tilalmat rendeltek el, de előírták, hogy a járdák mellé műfüvet vagy kaktuszokat telepítsenek. Máshol pedig azért fizetnek a háztulajdonosoknak, hogy fű helyett kaviccsal szórják be a kertjeiket. A különböző ösztönzők hatására egyes helyeken harmadára csökkent a vízfogyasztás. Ugyanakkor megnőtt az energiafogyasztás, mivel egyrészt a csökkenő növényzet miatt is egyre melegebbek a települések, másrészt az  amerikai háztartások 87 százaléka rendelkezik klímaberendezéssel. Több vetőmagtermelő génmódosított, vizet alig igénylő fűfélékkel próbálkozik. Máshol „természetbarát”, akár néhány hónapig is tartós festéket ajánlanak a fakó növényzet felélénkítésére. A zöld pázsitok ápolására szakosodott vállalkozások pedig fennmaradásuk érdekében összefogtak, hogy kampányoljanak a pázsitok mentális és fizikai egészségre gyakorolt kedvező hatása mellett.

Csak arról nem hallhattunk, hogy azt a rengeteg vizet, amit ilyenkor elzuhanyozunk, elfürdőzünk, ne engedjük be a csatornába, hanem hasznosítsuk öntözésre. A mostani száraz nyarak nem fognak szokatlannak számítani pár év múlva. Sőt, ennél szélsőségesebb csapadékeloszlásra is be kell rendelkeznünk. Irtsuk ki mi is a növényzetet? Sokkal ésszerűbb lenne a most épülő vagy jelentős felújítás előtt álló épületeknél a szürkevíz elvezetését kétutasra kiépíteni, kísérletképpen a családi házaknál illetve néhány lakás esetében. Száraz időszakban az egyik vezetéken át naponta pótolni lehetne a hiányzó csapadékot. Csak akkor szabadna a vizet a csatornába vezetni, amikor amúgy is túlzottan csapadékos az időjárás. A mostani, többhetes szárazságok esetében a tárolt csapadékvíz nem elegendő az öntözéshez. A különféle szürke vizeket visszatartva azonban továbbra is élvezhetnénk az ápolt zöldfelületek testre és lélekre gyakorolt áldásos hatását.

Vannak országok, ahol a szilárdhulladékból semmi se kerül deponálásra, hanem másodnyersanyagként hasznosítják. Reméljük, hogy a globális felmelegedés pozitív hatásaként a vizek használatában és kezelésében is hamarosan jelentős változás áll be.

A Levegő Munkacsoport ajánlja mindenki figyelmébe Országh József honlapját, valamint a vele készült videót, ahol gyakorlati tanácsok találhatók a fenntartható vízgazdálkodás megvalósítására.