Az építési szabályok egyszerűsítését tervezi az építésért felelős újonnan kinevezett garnitúra. A Levegő Munkacsoport üdvözli az építési szabályok átdolgozásának szándékát tekintettel a városok élhetőségével kapcsolatos növekvő elvárásokra, a megváltozott demográfiai és egyéb körülményekre és az elmúlt 25 évben összegyűlt tapasztalatokra.

Katona András, aki a Miniszterelnökség stratégiai államtitkárságán az Építészetstratégiai Főosztály vezetője, egy szentendrei szakmai megbeszélésen említette, hogy a beruházások felgyorsítása érdekében egyszerűsíteni készülnek az építési szabályozást. Nyilvánvalóan közös érdek a világos, egyértelmű, a köz- és magánérdekek között egyensúlyt tartó, bürokratikus időhúzásokat elkerülő szabályozás. Az ingatlanfejlesztések fékeződése miatt igen alkalmas a jelen időszak arra, hogy az elmúlt 25 év tapasztalatai alapján új szabályozás lépjen életbe. A köz érdekének és a piacgazdaságnak is jobban megfelelne például az engedélyezési eljárások egységes felgyorsítása, mint a kiemelt beruházások „kivéve a gyevi bírót” szellemében működő, minden szabályt félresöprő engedélyezésének gyakorlata.

Az építés azonban egyike a legkomplexebb tevékenységeknek. Műszaki, éghajlati, gazdasági, társadalmi, történeti, esztétikai vonatkozásai egyaránt vannak. Nem a pusztába és nem néhány évre, hanem kialakult viszonyrendszerekbe és jellemzően legalább 50 évre, sokszor viszont évszázadokra építünk. Nem könnyű tehát egyszerűsíteni az előírásokat, ha közmegelégedésre számot tartó, színvonalas épületeket kívánunk létrehozni.

A Levegő Munkacsoport számtalan alkalommal tapasztalta az eddigi szabályozás gyengeségeit tükröző konfliktusokat. Az alábbiakban ezekből sorolunk fel néhányat:

Budapesten az Erzsébetvárosban, ahol az egy főre eső zöldterület az egy négyzetmétert sem éri el, az övezeti besorolás és a telkenkénti szabályozás következtében óriási túlépítések történtek, amelyek kezdetben extraprofitot hoztak a vállalkozásoknak, később azonban sokan belebuktak. Az ott lakók pedig vesztesként kerültek ki a beígért, de elmaradt zöldterület-fejlesztések, befejezetlen építkezések és a zsúfoltság fokozódása miatt.

1996-ban adta át a Levegő Munkacsoport az illetékes építési főosztálynak a bevásárlóközpontok létesítésével kapcsolatos, nyugati tapasztalatokat és szabályozási gyakorlatot összegyűjtő anyagait. A hazai szabályozás azonban nem vette ezeket figyelembe. Tizenöt évvel később, a kormányzat saját kedvezőtlen tapasztalatai alapján módosult a szabályozás.

Formális volt az előírás az engedélyek kiadására. Ügyintézők nyaralása, betegsége, félreértelmezett jogszabályok miatt akár éveket is csúszhatott egy beruházás megkezdése.

Gyakran volt hiányos az előkészítés, felületesek a bontási és közműtervek. Nyilvántartás hiányából bekövetkező közművezeték-átvágások, feltáratlan azbesztszennyezések a bontási engedélyben, vitatott szolgalmi jogok lassították, drágították az építést. A felelősséget ritkán állapították meg, hiányzott a tervezők, a kivitelezők stb. kötelező felelősségbiztosítása.

Az épületek tervezése, engedélyezése alkalmával demokráciából is vizsgáznak az érintettek. A rendszerváltás idején hívták fel a figyelmet a régi tagországok kamarái arra, hogy a szorosan vett szakmai-műszaki tervezés gyakran csak a fele, harmada a munkának, a nagyobb részt a tervezési folyamat alatti egyeztetésekre kell szánni. Máskülönben utólag kiderülő hibák, érdeksérelemből eredő pereskedések, demonstrációk sokkal nagyobb mértékben fogják akadályozni az építést, mint amennyit az egyeztetésekre kellett volna fordítani.

A Levegő Munkacsoport tehát Időszerűnek tartja az építési szabályok felülvizsgálatát. Az új szabályozást azonban előzzék meg széleskörű társadalmi-szakmai egyeztetések! Egy jó szabályozás a hibáktól, a korrupciótól és a késleltetésektől védheti meg a tisztességes szándékú beruházásokat. Ennek elkészítéséhez azonban szükség van a kollektív tudás igénybevételére.