A Nemzeti Épületenergetikai Stratégia (NÉeS) tervezetét a kormány 2014. szeptember közepén társadalmi vitára bocsátotta. A mintegy száz oldalas anyag elkészítéséhez hatalmas gyűjtő- és rendszerező munkát végeztek a szakértők. A cél az volt, hogy a 4,3 milliós lakásállományt valamint a köz- vagy közforgalmú épületeket típusokba sorolják, meghatározzák a felújításuk módját, ezek alapján felújítási csomagokat készítsenek az egyes típusokra, majd megbecsüljék a szükséges ráfordításokat és a várható megtakarításokat. Szentendrén, az ÉMI központjában október 20-án utolsó körös szakmai egyeztetést tartottak a NÉeS véglegesítése előtt, amelyen a Levegő Munkacsoport képviselője sürgette, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a távfűtés a stratégiában.

Egy napelemes tető a budapesti Nyírpalotai úti lakótelepen.	Ugyannak a háznak a földszintjén a víz és fűtés lakásonkénti fogyasztásának figyelemmel kísérése

A rugalmas tüzelőanyag-váltás, a javuló hatékonyság és a kihasználatlan kapacitások önmagukban is indokolnák a távhőszolgáltatás kiterjesztését. Ám más környezetvédelmi és gazdasági érvek is a kiterjesztés mellett szólnak. A kilencvenes évek elején végzett levegőminőségi vizsgálatok azt mutatták, hogy távfűtés nélkül Budapest levegője elviselhetetlenné válna a fűtési időszakban. Ma ismét kritikussá vált a téli légszennyezés, mivel egyre többen fűtenek korszerűtlen berendezésekben, esetenként rossz minőségű, szilárd tüzelővel. A távhővel nemcsak fajlagosan kevesebb szennyezőanyag jut a levegőbe, de a sűrűn beépített városi területektől távolabb és nagyobb magasságban. Van még egy speciális probléma Budapest belső kerületeiben, amire a távfűtés jó megoldást adhat. A hatvanas években áttértek a szénről, az olajról a gázfűtésre. Akkoriban a kéményeket nem alakították át. Mostanra a lecsapódó agresszív füstgázok miatt tömegesen tönkrementek. Kérdés, hogy a belső kerületek soklakásos társasházainak kéményeit érdemes-e mindenhol kibéleltetni, felújítani (lakásonként sokszázezer forintért), amelyre rájön még a fűtőberendezések cseréjének és az évenkénti karbantartásnak a költsége is. Célszerű lenne mintaprojektként néhány VII. vagy VIII. kerületi, zártsorúan beépített tömb teljes körű auditálása, és ennek alapján a leggazdaságosabb fűtési mód meghatározása. Ott, ahol a távvezeték a közelben halad, és az épületek többségében korszerűtlenek a fűtőberendezések, részben gazdasági, részben levegőtisztasági megfontolásból érdemes lenne áttérni a távhőszolgáltatásra. Ezt a műszaki-gazdaságossági összehasonlítást még a nagyobb arányú, egyedi lakáskorszerűsítéseket megelőzően kellene elvégezni.

A többi hozzászólás ismertetése itt olvasható.