A nyár végéhez közeledve újra növekszik a forgalom Budapesten, és az erős napsütés hatására egyre gyakrabban alakul ki nyári szmog. Ahogy arra az OMSZ is figyelmeztetett augusztus 22-én, „a fővárosban a délutáni órákban az ózon, este pedig a nitrogén-dioxid koncentrációja meghaladhatja az egészségügyi határértéket”.

A fotokémiai szmog napsütéses, forró időszakokban alakul ki, mint amilyen a mostani is. Elsősorban a közlekedésből származó anyagokból keletkeznek nagy koncentrációban másodlagos szennyezők (ózon és egyéb oxidánsok) a napsütés hatására[1]. Ilyenkor a levegő sárgásbarna színűvé válik, a látótávolság lecsökken. Európában az elmúlt tíz évben leginkább az ózon (O₃) és – kisebb mértékben – a nitrogén-dioxid (NO₂) koncentrációjának emelkedését figyelték meg ilyen esetekben.

A nitrogén-oxidok fő forrása hazánkban a közlekedés. A városokban a kibocsátott NO₂ több mint 80 százaléka származik a gépjárművekből. A szennyezett levegő belégzése csökkenti a tüdő ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben, súlyosbítja az asztmás betegségeket, és gyakorta vezet légúti megbetegedéshez. A hosszabb távú kitettség következménye a tüdőfunkció gyengülése és vérképelváltozás. Különösen a kisgyermekekre és az asztmás, légúti, szív- vagy érrendszeri betegségben szenvedőkre veszélyes a magas NO_x-koncentráció.

A hatályos hazai és uniós jogszabályok szerint egy évben legfeljebb 18-szor haladhatja meg a NO₂ koncentrációja az órás határértéket. Ehhez képest a budapesti mérőállomásokon ennél sokkal többször mérnek határérték feletti szennyezést.

Nem csupán a magas nitrogén-oxid szennyezettség okozhat azonban problémákat. A káposztásmegyeri mérőállomáson az ózonkoncentráció volt határérték felett hétfő délután.

Egészségügyi határértéket túllépő szennyezést jellemzően a dél-európai országokban mértek, de sajnos Magyarországon is jelentős mértékű volt az ózonterhelés^[2]. Az európai ózonszennyezésért döntően (45%-ban) a közlekedés felel.

Az agresszív oxidáló hatású ózonnal szennyezett levegő belélegzése rövid idő alatt légúti gyulladást okozhat. A folyamatos ózonkitettség pedig csökkentheti a tüdőkapacitást, és gyengítheti az ellenálló képességet a fertőzésekkel szemben. Uniós kutatások szerint rendszeres határérték feletti ózonkitettség esetén 25–30 százalékkal nagyobb esélyünk van arra, hogy valamilyen tüdőbetegségben haljunk meg.^[3] Az ózon különös kockázatot jelent azok számára, akiknek már egyébként is sérült a tüdőfunkciójuk (például asztmások, dohányosok).

Az ózon miatti életvesztés szempontjából hazánk a harmadik legrosszabb helyen áll az EU-ban^[4].

Az ózonnal különösen szennyezett kora délutáni órákban a gyermekeknek, az időseknek és az érzékenyeknek érdemes kerülni a szabadban tartózkodást és kerülni a fizikai terhelést.