Taksony mezőgazdasági és erdőterületeinek közel 50 hektárnyi területén megtagadta a környezetvédelmi engedély megadását kavicsbányászati célra a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya ez év májusában és júniusában. A Levegő Munkacsoport legfrissebb értesülései szerint a főosztály az érintett cég további 20-30 hektárra vonatkozó kérelmét is el fogja utasítani. A bányanyitási kérelem elutasítását a főosztály a Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának a véleményére és a Levegő Munkacsoport ügyfélként való állásfoglalására alapozta.

Egymás után kérik sok száz hektáros bányáik működési engedélyének meghosszabbítását azok a bányatársaságok, amelyek könnyedén kapták meg azt évtizedekkel ezelőtt, és azóta kényelmesen használják Pest megye déli részén a települések egymással határos külterületeit, bányatavak mozaikos tengerével, meddő földhalmokkal téve tönkre a tájat, ellehetetlenítve a mezőgazdasági termelést.

A talajvíz szintje Dél-Pest megye területén az utóbbi 40-50 évben több métert süllyedt a több mint 2000 hektár visszamaradt kavicsbánya-tó és a felméretlen volumenű még működő kavicsbánya miatt, károsítva ezzel termőföldet, természeti területet egyaránt. A korábban engedélyezett kavicsbányák sajnos még hosszú évekig fognak működni, sőt vannak cégek, amelyek sikeresen folyamodnak nem csak rendszertelen működésük engedélyének meghosszabbításáért, hanem az igénybe vett terület bővítéséért is.

A környezetvédelmi engedély meghosszabbítását kérelmező bányatársaságok rendszerint csak az utolsó öt év termeléséről készítenek mennyiségi beszámolót, további kitermelési terveiket nem közlik.

A Levegő Munkacsoport 2006-ban kapcsolódott be véleményező ügyfélként a térség kavicsbányáinak környezetvédelmi eljárásaiba, amikor egy közgazdász munkatársunk felhívta a figyelmet a térség ásványi kincseivel való rablógazdálkodásra.

Taksony, Dunavarsány, Majosháza, Délegyháza önkormányzatai már évek óta szeretnének megálljt mondani erre a folyamatra, azonban a 2010. évi jogszabályváltozás óta a települések jegyzői nem hivatkozhatnak a helyi településrendezési tervre, csak abban az esetben, ha az olyan környezetvédelmi előírást tartalmaz, amely szigorúbb az országos jogszabályoknál, vagy helyi jelentőségű természetvédelmi terület érintettségét állapítja meg.

Dunavarsány önkormányzatának és lakosságának már 2004-ben elege volt a kavicsbányászat terjeszkedéséből. A Szabad Föld című lap 2004. februári cikke ír arról, hogy Dunavarsány jegyzőjének nyilatkozata szerint az önkormányzat egy fórumon kinyilvánította: nem akar több kavicsbányát a területen. A jegyző asszony tájsebeknek nevezte a hátrahagyott kavicsbányákat, rávilágítva a „rekultiváció” álságos voltára.

A 647 hektáros „Bugyi IX. homok, kavics” védnevű óriásbánya, melynek hátrányairól írt az említett újságcikk, már 1999-ben megkezdte működését a Szolnoki Bányakapitányság határozata alapján Bugyi, Délegyháza, Dunavarsány és Taksony – egymással összefüggő – külterületén. A Levegő Munkacsoport 2014 szeptemberében adott véleményezést a cég környezetvédelmi engedélyének meghosszabbítási kérelméhez csatolt környezetvédelmi felülvizsgálatról, rávilágítva annak ellentmondásaira és hiányosságaira. A Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya alaposabb földhivatali vizsgálat után a hatalmas területnek csak egy részére adta meg a további környezetvédelmi engedélyt. Kapcsolatba léptünk a céggel és megkértük, hogy konkretizálja területnagyság és térképi ábrázolás szerint a további bányászattal nem érinthető területeket. Ezt a kérésünket a cég mindeddig még nem teljesítette. Egy további eljárásban próbáljuk megakadályozni az általuk hátrahagyott dunavarsányi bányatavak ellenőrizetlen hulladékkal való feltöltését.

Taksony és Dunavarsány sorsa egy kavicsbányászatot folytató, szintén igen tőkeerős másik céggel való küzdelemben is összekapcsolódott, amikor 2013 novemberében az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (OKTVF) pert nyert a 22 hektáros Dunavarsány V. védnevű kavicsbánya környezetvédelmi engedélyének elutasításával.

A dunavarsányi és taksonyi társadalmi szervezetek, aggodalommal figyelték a kavicsbányász cég által indított per alakulását, melyről csak a Levegő Munkacsoporton keresztül kaptak tájékoztatást. Ugyanebben az évben hagyta jóvá az OKTVF a Taksony V. nevű kavicsbánya 66 hektáros bővítését elutasító határozatot. A települések közös határán fekvő két bányát ugyanaz a cég együtt művelte volna.

Délegyházán – miután a kertváros melletti területen bányanyitást tervező cég a Levegő Munkacsoport és a helyi önkormányzat által most már támogatott lakosság fellebbezéseinek hatására visszalépett bányanyitási szándékától – jelenleg a Naturista Oázis küzdelmét támogatjuk ügyféli véleményezésünkkel a strand szomszédságában működtetni szándékozott bánya engedélyezése ellen.

Délegyházán, Dunavarsányban, Taksonyban, Majosházán, Alsónémedin az önkormányzatoknak nem érdeke újabb kavicsbányák nyitása és a már működők engedélyének meghosszabbítása.

Kiskunlacházán azonban a Lasselsberger Hungaria Kft. a legnagyobb adófizető. Ezért a „Kiskunlacháza XII. – kavics” védnevű bánya tervezett 79 hektáros bővítésének eljárásában csak a Levegő Munkacsoport és egyetlen önkormányzati képviselő állt a földjükhöz ragaszkodó gazdák mellé. Közel két éves küzdelem folyt a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségen keresztül a Levegő Munkacsoport és a kavicsbányász cég között, miközben a gazdák a közmeghallgatásokon tett drámai nyilatkozataikkal álltak ki a termőföld védelméért. Végül a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya mégis megadta a környezetvédelmi engedélyt.

Ez azonban még nem jelentheti a bánya bővítését, mert a termőföld tulajdonosai egymással egyetértésben – saját önkormányzatuk közömbös hozzáállása ellenére – hitet tettek amellett, hogy nem adják el földjüket a bányavállalkozónak. Ezért minden tiszteletet megérdemelnek!

Kívánjunk nekik kitartást és sikert!

Van még remény arra, hogy megmarad a szántóföldi termelés nemzedékről nemzedékre szálló hagyománya a bányatavakkal és a még erőszakosan tovább működő bányákkal teleszabdalt térségben.

A dunavarsányi gazdák a Szabad Föld újságírójának 2004-ben azt mondták, hogy a földből tíz esztendő alatt kitermelnek annyi értéket, amennyit az örök időkre tönkretett,  talaj kibányászásával érnek el egyes vállalkozók.