A bizalmatlanság ördögi köre a műemlékvédelemben

Egy arra járó ismerős szólt először, majd körbejárt a hír a neten, hogy lebontottak a Bazilika mellett egy – az értékes utcakép megőrzése érdekében védelem alatt álló – eklektikus homlokzatot. A Hercegprímás utca 5. számú irodaépület szállodává alakítására kapott engedélyt az építtető.

Fotó: Mike from Budapest/skyscrapercity.com
Fotó: Mike from Budapest/skyscrapercity.com

Az új funkcióhoz szinte a teljes szerkezet bontásra került – az eredetileg 1836-ban klasszicista stílusban épült, majd 1870-ben eklektikussá alakított és 1988-ban ismét korszerűsített épület főhomlokzatát kivéve. Ám a nagy átalakítás, bontás meggyengítette a védendő homlokzat szerkezetét is, ezért – életveszélyre hivatkozva – az építők engedélyt kaptak a homlokzati fal elbontására, és a bontás előtti állapotnak megfelelő újraépítésre. Nem követtek el szabálytalanságot. Sokan odafigyelünk majd, hogy a helyreállítást gondosan végezzék el.

Ha a bontás folyamatát nem is, a fal hiányát már többen észrevették, és a Levegő Munkacsoportot is megkeresték azzal, hogy tiltakozzunk. Most ismét leírjuk a történelmi épületek, városrészek védelmével kapcsolatos véleményünket.

  • Ne érezze az ingatlan tulajdonosa hátránynak, hogy védett épület van a birtokában! Ha a tulajdonos, a fejlesztő csak többletköltséget és végtelen sok macerát, korlátozást tapasztal az örökségvédelemmel kapcsolatban, akkor nemegyszer a titkolózást, a bontást választja, helyrehozhatatlan, pénzben nemigen kifejezhető károkat okozva.

    Olyan szabályozó-, adó és támogatási rendszert kellene végre kidolgozni, amely érdekeltté teszi a tulajdonost is a kulturális örökség védelmében.

    • Sajnos az esetek jelentős részében az önkényes magatartás vagy a trehányság komoly büntetése elmarad, míg a szabálykövető, az engedélyért folyamodó rengeteg nehézséggel, tilalommal és – nem mindig megalapozott – többletkövetelményekkel találja magát szemben. Jobb egy kedvelt, használatban álló és szakszerűen, színvonalasan kialakított, karbantartott épület, mint az előbb-utóbb összedőlő. Arányosságra, mértékletességre, ugyanakkor kellő szigorra, a felelősségre vonásra lenne szükség a hatóságok részéről. Nem ezt tapasztaltuk a VI. Király utca 40. szám alatti, az eredetileg Hild József épületnél vagy a titokban lebontott kőszegi posztógyár esetében. Nem egyedi eseten bosszankodhatunk a Kertész utcában sem. A lakossági tiltakozások ellenére elbontott két nagy épület helyén évek óta ideiglenes, romos parkoló csúfoskodik. A tulajdonos helyenként fejmagasságig meghagyta az eredeti falakat. Netán világháborús filmek forgatásához szeretné bérbeadni a területet?
    • Új épületek nem kerülhetnek történelmi városrészekbe? Természetesen nem erről van szó. Kívánatos lenne azonban, hogy a Világörökség területén, annak pufferzónájában és a közösség, az idegenforgalom szempontjából egyéb értékes területeken tervpályázat útján válasszák ki a megfelelő épületet. Hozzánk elsősorban a romkocsmák, a néhol megmaradt XIX. századi hangulat vonzza a látogatókat. Mostanában csak véletlenszerűen kerül be a régi épületek közé egy-egy nívós, ötletes foghíjbeépítés. Bécsben Hundertwasser szociális lakások céljára tervezett épületének átadása után kimutatható volt az idegenforgalom megnövekedése. Az épület nagyon eredeti, de nem hivalkodó, nem próbál - külföldi sztárépületek utánzataként – kilógni az egységes képből.

    A nyilvánvalóan értékes, a területet hangulatát meghatározó kortörténeti emlékektől eltekintve nincs recept arra, hogy mit és milyen mélységben kell megvédeni. Ezért is fontos, hogy a fejlesztők és a tervezők is magas színvonalon dolgozzanak, valamint az engedélyező hatóságoknál is megfelelő kapacitások és hozzáértés legyen.

    A kölcsönös bizalmatlanságot, amely szinte mindenütt és mindenben tetten érhető ma hazánkban, oldani kellene. Ehhez segítene hozzá a párbeszéd a lakossággal és az ingatlanfejlesztőkkel. A folyamatos kommunikáció, a különféle műemlékvédelmi irányzatok széles körű megismertetése, a szakmai viták a médiában, a tervpályázatok – amik mind pénzbe kerülnek. Ezeket a költségeket azonban ne sajnáljuk, ha hiszünk abban, hogy a kulturális örökségünk védelme gazdasági és társadalmi szempontból nagyon fontos számunkra és unokáink számára egyaránt.

    Beliczay Erzsébet
    a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

    Hírfigyelő