A fák védelmének hatékonyabb szabályozásáért

A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának munkatársai a beérkező lakossági panaszok között rendkívül gyakran találkoznak olyan jelzéssel, amely közterületi vagy társasházi fák, fasorok kivágását, csonkítását sérelmezi. A jelenség gyakoriságának elsősorban az az oka, hogy a szabályozás meglehetősen foghíjas. Országos szinten mindössze egy másfél oldalas és lényegi előírásait tekintve 1970 óta változatlan favédelmi kormányrendelet szabályozza a kérdést. Az önkormányzatok a saját területükön hatályos szabályokat helyi rendeletben szigoríthatják, ám néhány kivételtől eltekintve a helyi jogalkotók nem, vagy nem kellő hatékonysággal éltek a lehetőséggel. Ennek pedig különösen a nagyvárosok egyébként is sokat szenvedő zöldterületei látják a kárát. A Levegő Munkacsoport a korábbi években is többször javasolta az országos szabályozás szigorítását, majd 2011 szeptemberében ismételten kidolgozott egy tervezetet, amelyet a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetvédelmi államtitkárságára is eljuttatott.
A Levegő Munkacsoport javaslatának legfontosabb újítása, hogy a fás szárú növények védelmének szabályait törvényi szintre emeli. Ez azért lenne különösen fontos, mert az Alkotmánybíróság korábban megsemmisítette a favédelmi rendeletnek azt a szabályát, amely az előírásokat a magánterületen álló fákra is kiterjesztette. A törvényi szintű szabályozás már megfelelő garanciákat tartalmazna a magántulajdonon álló fák kezelésének szabályozására. Ennek különösen az ingatlanberuházók telkein és a társasházak udvarán álló értékes fák esetén lenne gyakorlati jelentősége, amelyeket eddig az ország legtöbb területén – szigorú önkormányzati rendelet hiányában – hatósági ellenőrzés nélkül lehetett kivágni. A javaslat kiterjesztené továbbá a fák védelmének szabályozását a közutak mentén álló fasorokra is, a tapasztalatok alapján ugyanis ezek kivágását is szigorúbban kell szabályozni a számos indokolatlan és néha országos botrányt kavaró pusztítás miatt.
Szintén a gyakorlati igények miatt fogalmazta meg a civil szervezet, hogy közterület burkolatának építésénél és felújításánál a fás szárú növény töve körül legalább 2,5 négyzetméter víz- és légáteresztő felületet kell hagyni. A javasolt új törvény legfontosabb szabálya, hogy a közterületen álló minden fás szárú növény, valamint a magánterületen álló, 30 centiméter törzskerületnél nagyobb fás szárú növény – ide nem értve a dión kívül a gyümölcsfákat – kivágása az illetékes jegyző engedélyéhez kötött. Az engedély kiadásának szabályai is szigorodnának a tervezet szerint (a fa egészségi állapota miatti vágást például szakvéleménnyel kellene alátámasztani).
Lényeges változás lenne a fapótlási kötelezettségek módosítása is, ami az eddigi gyakorlatban nagyon kis hatékonyságú volt, részben a helyben történő pótlás elmulasztása, részben a fák gondozásának, pusztulása esetén cseréjének elmaradása miatt. Szintén súlyos gond volt, hogy a kivágott nagy lombkoronájú, érett és egészséges fák helyett sokszor életképtelen csemeték jelentek meg a zöldfelületeken. A javaslat szerint a jövőben a Radó Dezső zöldfelületi szakértő (a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének korábbi elnöke) által kidolgozott lombkorona együttható alapján történő pótlás lenne kötelező, ami biztosíthatná, hogy a kivágott fák helyére is hasonlóan értékes növénytakaró kerül.
A törvénytervezetet – amelyhez a Levegő Munkacsoport minden véleményt szívesen vesz – a Vidékfejlesztési Minisztérium szakértői örömmel fogadták, és megvizsgálják a kormány elé terjesztésének lehetőségét.

dr. Bendik Gábor
ügyvéd
a Levegő Munkacsoport jogásza 

Hírfigyelő