A levegő minősége az Európai Unióban

A légszennyezés továbbra is az egyik legfontosabb okozója az emberek idő előtti elhalálozásának; betegségek egész sora terjedésének és az ökoszisztémák környezetszennyezés miatti károsodásának Európában – állapítja meg az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) nemrég közreadott, a levegőminőség 2003-2012 közötti változásait nyomon követő jelentése (Air quality in Europe — 2014 report). Emiatt komoly károk és veszteségek érik e térség természeti rendszereit, mezőgazdaságát, nemkülönben romlik a munka termelékenysége és a lakosok egészségi állapota is. Ez utóbbi jelenleg elsősorban a szálló por és más lebegő részecskék (PM) és a földfelszín-közeli ózon (O3), valamint az aromás szénhidrogén vegyületek (PAH) és a nitrogén-dioxid (NO2) számlájára írható, míg az ökoszisztémákban a földközeli ózon, az ammónia (NH3) és a nitrogén-oxidok (NOx, NO és NO2) okozzák a legnagyobb kárt.

Ami e folyamatok időbeni változásait illeti, a vizsgált időszakban az ózonszint – bizonyos éven belüli ingadozások mellett – viszonylag stabil volt, a városi lakosság PM10 és NO2 terhelése pedig (főként az utóbbit illetően) csökkent. Ezzel szemben az igen kisméretű lebegő részecskék (PM2,5) növekvő koncentrációja 2011-ben az unióban (EU-28), az ilyen terhelésnek rendszeresen kitett városi lakosság körében becslés szerint körülbelül 430 000 ember idő előtti halálát okozták. Fokozódó veszélyt jelent az aromás szénhidrogén vegyületekben lévő agresszív összetevők (benz-a-pirén, BaP) 2003-tól 2012-re 21 százalékkal emelkedett koncentrációja is, ami főként a lakosság fűtése miatt 24%-kal megnőtt káros kibocsátás következménye. Ilyen terhelés 2012-ben a városi lakoság mintegy 25%-át érte, míg az ózonkoncentráció rövidebb időszakokban történő emelkedése 2011-ben közel 16 160 ember korai halálát okozta az EU-28-ban.

Ami az EU ökoszisztémáinak állapotát illeti, a levegőszennyezés káros hatásai között mindenekelőtt az eutrofizáció (a foszforban és nitrogében feldúsult állóvizek elalgásodása), az ózon, a talajban pedig a mezőgazdasági tevékenység révén fokozódó nyomást gyakorló ammónia (NH3) és az égési folyamatok kapcsán keletkező nitrogén oxidok (NOx) okoznak savasodást (az erőművek kén-dioxid [SO2] kibocsátása csökkent). Noha a toxikus fémek emissziója is lecsökkent, főként a higany (Hg) és kisebb mértékben az ólom (Pb) képez számukra továbbra is veszélyt. A növények szempontjából a legveszélyesebbnek számító légszennyező anyag az ózon, amely számottevő mértékben befolyásolja a fák és általában a növényzet – köztük a búza, a szója és a rizs – növekedését. A 2011-ben megfigyelt 33 európai országban, mindenekelőtt Olaszországban és Spanyolországban észleltek a megművelt területek 18 százalékán a határértéknél magasabb O3 koncentrációt, de mindenütt emelkedett a hosszabb távon várható ózonszint is.

Több légszennyező anyag – káros egészségügyi hatásuk mellett – rövidtávon (már az elkövetkező évtizedekben is) éghajlatváltozást, ezen belül globális felmelegedést elősegítő tényező. Ilyen például a viszonylag kis élettartamú földközeli ózon és a szálló porban található elemi szén (angolul „black carbon” – BC), amely a dízelmotorok és hagyományos fűtésű kályhák, kazánok által a levegőbe kibocsátott szénrészecskéket jelenti. Ezek színük miatt maguk is több napenergiát abszorbeálnak, de havas, jeges felszínre ülepedve ott is olvadást (energiaelnyelést) idéznek elő, ahol erre egyébként nem kerülne sor. (A teljesebb égésű pellettfűtésű kályhák már jószerével mentesek ettől a hiányosságtól.) Hasonló hatásuk van a levegőbe jutó szerves szénvegyületeknek, mindenekelőtt a metánnak (CH4) is, mely utóbbi egyben a szén-dioxidnál is hosszabb élettartamú, ezért is veszélyesebb üvegházhatású gáz (ühg), így a légkörbe jutásuk csökkentésére irányuló intézkedések nemcsak a levegőtisztaság, hanem az éghajlatváltozás fékezése szempontjából is fontosak.

Állapot és trendek a légszennyezők koncentrációjában

Ebből a szempontból mindenekelőtt az egészségre különösen ártalmas, közvetlenül kibocsátott PM10 és PM2,5 említendő. Az előbbi koncentrációja a 2003-2012-es időszakban enyhe csökkenést mutatott, míg az utóbbié a 2006-2012-ben gyűjtött adatok szerint stagnált. Az EU-28 városi lakosságának 21%-a 2012-ben a PM10 koncentráció határértéket meghaladó hatásával szembesült, az EEA-33 országok tekintetében pedig ez az arány 38% volt. Ha viszont az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egészségügyi ajánlását vesszük alapul, úgy az EU-28-ak városi lakosságánál e túllépés mértéke 2012-ben már 64%, illetve az EEA-33 esetében 92% volt!

Az O3 koncentráció 2003 és 2012 közötti változását illetően a mérőállomások 80 százalékán nem észleltek kimutatható trendet, 18% esetében viszont csökkenő, 2%-uknál pedig növekvő irányzatot regisztráltak – ez utóbbit főként Spanyolországban és Olaszországban. Mindez arra utal, hogy a troposzférában napsugárzás energiájával kiváltott kémiai reakciók eredményeként a földközeli ózon keletkezését okozó szennyező anyagok (szén-monoxid, metán és más szénhidrogének, nitrogénoxidok és más kémiai vegyületek) koncentrációja nem csökkent. Az EU-28-ak városi lakosságának mintegy 14%-a olyan körzetekben él, ahol 2012-ben túllépték az ózonkoncentráció uniós egészségvédelmi határértékét. Az ennél szigorúbb WHO küszöbértékhez viszonyítva azonban e túllépés mértéke már 98%-os volt – gyakorlatilag a városlakók csaknem mindegyike veszélyben volt. Mindez kimutatható károkat okozott a mezőgazdasági haszonnövények fejlődésében és csökkentette a növényzet szén-dioxid-lekötő képességét is.

Az utóbbi évtizedben az NO2 koncentráció az európai országok többségében és minden település-típus esetében csökkent a 2003-2012-es időszakban, az EU-28-aknál 18%-kal, miközben az NOx együttes csökkenése ennél jóval nagyobb mértékű. A dízelmotorok kibocsátása jelentős mértékben járul hozzá a légkör nitrogén-dioxid szennyezettségének magasabb szinten maradásához. Ezen országcsoport városi lakosságának 8%-a él olyan körzetekben, ahol az EU és a WHO NO2 határértékeit 2012-ben túllépték.

Az aromás szénhidrogén vegyületek károsanyag (BaP) határértékeit Európa-szerte széles körben és jelentős mértékben túllépték – ez különösen Közép- és Kelet-Európában jellemző. Az EU városi lakosságának mintegy 25%-a szenvedett a BaP határértéket meghaladó mértékű terhelésétől 2012-ben. Amennyiben a WHO egészségügyi referencia értékeinek túllépését vesszük figyelembe, úgy e szám már 88%. A BaP koncentráció 2003-tól 2012-re 24%-kal nőtt, e komoly aggodalomra okot adó jelenség a városok kereskedelmi és ipari létesítményei, intézményei és a lakosság fűtésének következménye.

Egyéb légszennyező anyagok közül 2012-ben a kén-dioxid (SO2) kibocsátási határértékeit az EU-28-ak városaiban ugyan mindenütt betartották, de a WHO ugyanerre vonatkozó ajánlásait már a városlakók 37%-a esetében túllépték. Ami a CO naponta 8 órán át mért maximális kocentrációját illeti, az elmúlt évtizedben az unió körülbelül harmadrészében csökkenést mutattak ki – összhangban a teljes szén-monoxid-kibocsátás csökkenésével. Az EU határértékek és a WHO egészségügyi ajánlások túllépésére csak térben és időben korlátozott mértékben, szórványosan került itt sor. Az arzén (As), a kadmium (Cd), az ólom (Pb) és a nikkel (Ni) levegőben mért koncentrációja Európa-szerte alacsony, de jelenlétük és kicsapódásuk a csapadékban, a talajban és az élő szervezetekben toxikus mértékű feldúsulást okozhatnak.

Bár 2012-ben Európában csak kevés településen lépték túl a benzol (C6H6) kibocsátási határértékeit, 2010-2012 között az EU-28-ak városi lakossága 10-12%-át érte a WHO ajánlásokat meghaladó mértékben ilyen terhelés.

Európában a levegő minőségét a földrészek-közötti keresztszennyezés is rontja, mivel a világ többi részén többnyire fokozódó gazdasági tevékenység, a gyakrabban alkalmazott elavult és környezetszennyezőbb technológiák, valamint a szenyezettebb fűtőanyagok hatása itt is érezhető. Emiatt a légszennyezés csökkentése érdekében fokozott nemzetközi és földrészek közötti együttműködésre lenne szükség. Észak-Amerika és Európa között ezt egy Határokon Átnyúló Légszennyezési Egyezmény (LRTAP Convention) segíti elő, csatolt jegyzőkönyvei már egy sor légszennyező anyag kibocsátását szabályozzák.

A légszennyezés hatásai az éghajlatváltozásra

A két, látszólag elkülönült tényező, a légszennyezés és az éghajlatváltozás egy sor ponton kapcsolatban áll egymással. Például a globális felmelegedést elősegítő üvegházhatású gázok (ühg-k), a metán és a szén-dioxig hosszú (körülbelül 100, illetve 12 év) légkörben tartózkodásán („élettartamán”) keresztül. A többi, korábban tárgyalt légszennyező anyag ennél jóval rövidebb élettartamú, kisebb felmelegítő hatású. Kivéve az ózont, amely közvetlenül is elnyel infravörös sugárzási energiát, emelve ezzel környezetében a levegő hőmérsékletét. Ebből kiindulva az EU Levegőminőségi Irányelve felhívja a figyelmet a troposzferikus ózon képződését elősegítő anyagok (CH4, NMVOC, NOx és CO) kibocsátás korlátozására, annál is inkább, mert az O3 lassítja a növényekben a fotoszintézist és ezen keresztül a CO2 felvételét, ily módon közvetve is fokozza a légkör melegedését. Becslések szerint az ózon fent leírt hatása oly mértékű, hogy e szennyezőanyag az eltérő hatásmechanizmus ellenére mégis az ühg-k közé sorolható.

Hazai adatok

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, érdemes szemügyre venni a jelentés grafikusan és táblázat formájában közölt adatait is, ahol hazánk egyike a 28 (néha 40) mérési területnek Európában.

Ebből a szempontból az egészségre különösen ártalmas PM2,5koncentráció érdemel figyelmet: 2012-ben a megfelelő határértéket csak Lengyelországban lépték túl, Magyarország hátulról a kilencedik lett. Ennél rosszabb a kép, ha ugyanezt 2010-2012 étlagában vizsgáljuk: e hároméves átlagok szerint már hátulról a 6. helyre (az erősen szennyezettek közé) kerültünk. Emögött azonban kőkemény következmények húzódnak meg: 2011-ben a kisméretű lebegő részecskék nálunk 15 955 ember idő előtti halálát okozták.

Hasonlóan szomorú hatása van itt a földközeli ózonnak (O3) is: 2012-ben túl is léptük az erre megállapított határértéket, míg a károsanyag-koncentráció tekintetében hátulról az 5. helyre – az ózonszennyezettek közé – kerültünk. Arról már nem is beszélve, hogy e rendkívül agresszív vegyianyag becsülhetően 556 fő idő előtti halálát idézte elő Magyarországon 2011-ben.

Nincs mivel „dicsekednünk” az aromás szénhidrogének aktív hatóanyagai (BaP) koncentrációja tekintetében sem: 2012-ben erre vonatkozóan az EU28-ak közül öten nem szolgáltattak adatot, de a fennmaradó csoportban Magyarország túl is lépte a határértéket és a 4. legszennyezettebbnek bizonyult. Nitrogén-dioxid tekintetében ugyanebben az évben sehol sem lépték túl a határértéket, az NO2 koncentráció nagyságát illetően pedig a 12-ik helyen „végeztünk”.

A fenti rövid áttekintésből is világos, hogy Magyarországon bőven van javítanivaló a levegőminőségen – különösen a lebegő részecskék és az ózon képeznek nagy veszélyt.

Összeállította:

Balog Károly
szakközgazdász

 

 

 

Hírfigyelő