A nagy kérdés: Hová tegyük az autókat?

Mélygarázs-problematika a Bástya utcai „foghíjtelek” szabályozása kapcsán

A Levegő Munkacsoport egyik, hét évvel ezelőtti demonstrációján 10 négyzetméter befoglaló méretű léc-keretekkel vonult a Főpolgármesteri Hivatal elé, példázva, hogy egy személygépkocsi mekkora helyet foglal el a közterületből a forgalomban való részvételekor és parkolás közben – a benne utazó személyhez viszonyítva.
A közben eltelt évek alatt azonban inkább nőtt a személygépjármű-használat, fokozódott a város útjainak zsúfoltsága. Ezáltal nem csak a légszennyezés és zaj keseríti még jobban életünket, rombolja egészségünket, hanem az autók tárolási igénye is egyre több problémát okoz. Sokak szemében egyszerű megoldásnak tűnik a parkolás felszín alá helyezése, és jó megoldásnak tartanák a mélygarázsok létesítését. Bár érdekes tapasztalat, hogy ott is tele vannak az utcák parkoló autókkal, ahol a közelben kihasználatlanok a közforgalmú mélygarázsok. Sok gépjármű-tulajdonos túl drágának tartja a garázsok díjait, és körülményesnek a parkolóhelyekre való lejutást. Ezen a problémán az sem segítene, ha az irodaházak és bevásárlóközpontok is a köz rendelkezésre bocsátanák többszintes mélygarázsaik bizonyos mennyiségű parkolóhelyeit.
A közforgalmú mélygarázsok üzemeltetése azonban valahogyan még ilyen körülmények között is megéri a beruházóknak, amint ez az engedélyezési eljárások során tanúsított elszánt fellépésük kapcsán tapasztalható. A mélygarázsok támogatóinak érvei között szereplő forgalomcsillapítás, felszíni zsúfoltság csökkentése tehát nem állja meg a helyét. Felmerülnek viszont olyan problémák, mint a zöldterületek, zöldfelületek megszüntetése a mélygarázs létesítése miatt, a talajvízáramlás megzavarása a nagy kiterjedésű mélyépítményekkel és légszennyezés koncentrált kivezetése.
Más tévhitek is léteznek a mélygarázsokkal kapcsolatban.
Egyes hatástanulmányok szerint a felszín alatti garázsok tetejére telepített, akár 2-3 méter vastag földrétegben visszapótolható az a magas fás zöldfelület, amelyet megszüntettek miatta. Minden kertészeti szakember tisztában van azonban azzal, hogy aláépített zöldfelületen, tetőkertben a talaj optimális nedvességét csak állandó mesterséges beavatkozással lehet biztosítani. Az ezt szolgáló berendezés megvalósítása és kezelése viszont költségigényes. Az ilyen zöldfelületek tehát mindörökre fenntartásfüggők lesznek, létük a terület tulajdonosának, kezelőjének felelősségérzetétől, illetve anyagi helyzetétől függ. Ennek hiányában idővel kipusztulnak. Az eredeti altalajjal közvetlen vertikális kapcsolatban álló földben élő fák ezzel szemben gyökérzetük kifejlődése után már hasznosítani tudják a talajvíz feletti földrétegek nedvességtartalmát, ezáltal idővel önfenntartóvá válnak. Példa erre a József nádor téri közel 100 éves fák viruló lombozata, melyek megélését a tápszegény, tömörödött talajban még a kivágásukat javasoló kertészeti szakemberek is megmagyarázhatatlan csodának tartják. Sok ilyen csodát tapasztalhatunk a főváros idős fasorainak egyedei között. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az idős fák gyökerei a viszonylag rossz körülmények között is leleményes módon megtalálták az életükhöz, fennmaradásukhoz szükséges talajnedvességet, és leveleik által produkált párologtatással hasznosítják azt a felszínen élők számára. A város klímájának fenntarthatósága érdekében tehát szükségesek az aláépítetlen zöldfelületek is!
Egyes hatástanulmányok céltudatosan bagatellizálják a talajvíz visszaduzzasztása által okozható veszélyeket. Bár a továbbtervezést engedélyező környezetvédelmi határozatok rendszerint előírják, hogy a talajvíz szabad áramlását műszaki létesítményekkel biztosítani kell, ez az építési tervekből költségkímélés miatt gyakran szándékosan kimarad. A hatósági számonkérés elkerülése céljából inkább készíttetnek olyan szakmai prognózist, amely annyira csekély mértékűnek jósolja a tervezett mélyépítmény miatti talajvízszint-emelkedést, hogy az semmiképpen ne tűnjön nyugtalanítónak a tervezett létesítmény melletti épületek pincéinek szempontjából. Pedig a mélygarázsok építése igen durva beavatkozás a beállt városi környezetben. Általánosan alkalmazott technológia, hogy a tervezett garázs térfogatának megfelelő területet 15-20 méter mélyen elhelyezkedő, agyagos vízzáró rétegbe bedolgozott beton résfalakkal zárják körbe. Ez a vízzáró réteg is rendelkezik azonban némi áteresztő képességgel, ezért nem sikerül tökéletesen a mélyépítmény szigetelése, és állandóan gondoskodni kell a létesítmény víztelenítéséről. Például a Levegő Munkacsoport egyik perében találkozott a Lorberterv Kft. szakmai tanulmányára való olyan utalással, miszerint a mélygarázsok alsó szintjeit időnként elönti a víz. (Ilyenkor természetesen az alsó szint használhatatlan.) A talajvízszint ingadozása következtében városi házak pincéi egyébként is gyakran nedvesednek, különösen olyan városrészekben, ahol a sok mélyépítmény megzavarta a talajvíz természetes mozgását.
Mindezek a problémák fokozottan fellépnek a sűrűn beépített Belváros műemléki környezetében. Mégis, amikor a Bástya utcai „foghíjtelekről” volt szó egy tanácskozáson, voltak, akik a lakástulajdonlással járó jognak tekintették a személygépjármű tárolási lehetőségét. Bár a környezetvédelmi szemléletű civil szervezetek kifejtették, hogy a zsúfolt belvárosi környezetben a korábban, különböző okokból keletkezett „foghíj” fogalma nem hiányosságnak tekintendő, hanem a beépítettség meglévő, adott fellazításának, ahol zöldfelületet lehet létrehozni. Mint ahogyan a Bástya utca 24066. helyrajzi számú telkén vannak is fák és valamennyi zöldfelület, ami játszótérként funkcionál a zöldnövényzettel befuttatott tűzfal közelében. A telek nagy részét felszíni parkoló foglalja el, korlátozott és rendszám alapján ellenőrzött használati lehetőséggel. A  műemléki környezet védelmét fontosnak tartó civilek szerint a történelmi Belvárosban lakni olyan kiváltság, amelynek velejárója kellene legyen a gépjármű-tulajdonlásról való önkéntes lemondás, vagyis a környezeti fenntarthatóságot szem előtt tartó felvilágosultság és a műemlékeket értékelő szépérzék. Ez a felfogás azonban sajnos nem mindegyik civil szervezetnél talált egyetértésre.
A Levegő Munkacsoport képviselője az említett tanácskozáson írásban átnyújtott és szóban is kifejtett állásfoglalásában nem javasolta a mélygarázs lehetőségének beállítását a rendelettervezetbe, amely az érintett terület városrendezési és építési szabályozását módosítaná.

Schnier Mária
elnökhelyettes

Hírfigyelő