Lezárul a cementelosztó egyre hosszabbra nyúló története?

Sokáig nem dőlt el, hol épül, később az sem, megépül-e, nem csoda, hogy sok ezer ember már álmából felkeltve el tudja sorolni, milyen veszélyekkel járhat, ha a közelében helyeznek el egy cementelosztó központot:

• csúcsidőben napi 180 kamion robog el a házak előtt,
• rákkeltő hatásáról ismert krómtartalmú cementpor kerülhet a levegőbe,
• tovább csökken a Turján-vidék, egy kiemelten fontos és érzékeny természeti terület nagysága,
• további beruházásokat vonzhat egy alapvetően mezőgazdasági hasznosítású területre.

A Levegő Munkacsoport 2010 júliusában értesült először a beruházás tervéről. A helyiek kérésére tanulmányoztuk a terveket, tanácsokkal láttuk el őket, majd ügyfélként bejelentkeztünk az engedélyezési eljárásba, és megfellebbeztük azt a határozatot, amely szerint a tervezett beruházásnak nincs jelentős környezeti hatása, így nem szükséges környezeti hatásvizsgálat elvégeztetése.

Fellebbezésünk eredményeképpen a másodfokú hatóság felülvizsgálta a környezetvédelmi felügyelőség döntését, és 2010 decemberében új eljárás megindítását kezdeményezte. A határozatnak két előremutató megállapítása is volt: egyrészt kimondta, hogy a tervezett létesítmény hatásterületébe Kakucs település is beletartozik, másrészt tájvédelmi kiegészítésekre is felszólította a beruházót.

A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség nem húzta sokáig az időt, december 21-én megindította az új eljárást.

Az engedélyezési folyamat elhúzódása lehetőséget teremtett arra, hogy a helyiek alaposan megismerjék a terveket, és intenzív szerveződésbe fogjanak. Egymást érték a lakossági fórumok, először helyi szinten, majd több környékbeli település összefogásával. Ezekre meghívták a Levegő Munkacsoport szakértőjét is, hogy elemezze a helyzetet és a lehetőségeket.

Idézet egy helyi lakos leveléből:

„Egészen biztos vagyok, hogy a fellebbezés egy lényeges kitérítő volt az eljárás 'sima' menetében. Az az idő, amit az új eljárás alatt nyertünk, elég volt arra, hogy más csoportok itt helyben és a környező településeken is észbe kapjanak. Így össze tudtunk fogni párttól és hovatartozástól függetlenül, amit én rendkívül nagy dolognak tartok! Hosszú távon szeretnénk elérni, hogy valóban 'arról legyen híres Dabas', hogy itt az emberek nem hagyják magukat, mindent félretéve tudnak egyként mozdulni, ha a jövőjüket fenyegetik.”

A lakosság ellenállása és a szakmai érvek ellenére az első fokú hatóság ismét úgy döntött, hogy a beruházásnak nincs jelentős környezeti hatása, így a környezeti hatásvizsgálati eljárás lefolytatása nem szükséges.

Ez ellen a határozat ellen már sokan fellebbeztek: a Levegő Munkacsoporton kívül helyi civil szervezetek, társadalmi csoportok, magánszemélyek. Beadványainkban kitértünk a szállítással kapcsolatos levegő-, zaj- és rezgésvédelmi problémákra, a beruházás táj- és természetvédelmi, valamint területhasználati hatásaira, a cement kiporzásáról, a pontforrások kibocsátásáról pedig terjedési modellt készített szakértőnk.

Újból a másodfokú hatóságra várt a feladat, hogy döntsön az ügyben. 2011 nyara a folyamatos egyeztetésekről, ígéretekről, pletykákról, elkészült, majd ki nem adott (esetleg kiadott, majd megsemmisített) határozatokról, lázas gondolkodásról szólt, végül formálódni kezdett egy olyan megoldás, amely megpróbálná a cementelosztó lakosságra gyakorolt hatását a lehető legalacsonyabb szintre szorítani.

A végül kiadott határozat nyomatékosan felhívja a figyelmet az alternatív – lakossági terhelést minimalizáló – szállítási útvonal kialakításának és a króm-oxid-kibocsátás vizsgálatának fontosságára, az útvonal alapos és megnyugtató megtervezésére.

A beruházó azonban a jelek szerint nem fut neki újra az elsőfokú eljárásnak, mely a sorban immár a harmadik lenne. A hírek szerint a cég elállt beruházási szándékától a gazdasági válságra hivatkozva, így nem épül cementátrakó logisztikai központ Dabason.

Mik lehetnek a tanulságok?

1. Az elosztóközpont alapvető elképzelése méltányolandó. A cementipari cég csökkenteni kívánja a közúti teherforgalmat, és szállításai nagy részét átterelné a vasútra.
2. Az ördög azonban – mint mindig – a részletekben rejlik. A fennmaradó, koncentrált nehézgépjármű-forgalom sem jó, ha aránytalanul terheli a lakosságot és a környezetet, ezért a beruházás helyszínének kiválasztása alapos tervezés és széleskörű egyeztetések eredménye kell, hogy legyen.
3. A tervezett központ helyszíne még mindig beruházási terület, így bármikor újra kezdődhet a folyamat – esetleg egy másik céggel, másik létesítménnyel. A hosszú távú megoldást csak a terület visszaminősítése jelentheti, aminek elérése a helyiekre vár. Mint a környezetvédelmi ügyekben oly sokszor, itt is a megelőzés és elővigyázatosság a leghatékonyabb eszköz a kezünkben.

Papp Zsuzsanna
a Levegő Munkacsoport környezeti tanácsadója