Egy energiatakarékos, intelligens épület gépészeti rendszere esetenként annyira különbözik a hagyományostól, mint a számítógép az írógéptől. Ennek megtervezéséhez, szereléséhez és működtetéséhez rengeteg új ismeretre van szükség. Ritka az új technológiákhoz, berendezésekhez értő szakember, de ha akad is, drágán dolgozik, hiszen jelentős összegeket kell az új ismeretek megszerzésére fordítania.
Nemcsak a lakosság jelentős része, de az önkormányzatok és a közösségi tulajdonú vállalatok sem szeretnek komolyabb összeget és időt fektetni a műszaki tervezésbe, a kalkulációkba, alternatívák kidolgozásába, vagyis a projektek előkészítésébe. Nincs ez másképp az energetikai korszerűsítéseknél, felújításoknál sem. Ugyanakkor adófizetőként mindannyian szenvedő alanyai vagyunk például a 4-es metró kálváriájának vagy a kormány által most visszavásárolni tervezett balszerencsés ppp (az állam és a magánszféra együttműködése, public-private partnership) beruházásoknak. Ezek a projektek jól példázzák, hogy az információs asszimetria és a gondos előkészítés elmulasztása mennyire megdrágítja a beruházásokat.
A Levegő Munkacsoport több szakmai szervezethez hasonlóan szorgalmazza az energetikai információs hálózat (mentorhálózat) felállítását, ahol az egyének, az önkormányzatok, a kisvállalkozások részben ingyen, részben kedvezményes áron tájékozódhatnak, illetve készíttethetnek terveket, árazatlan költségvetéseket, kalkulációkat az épületeik energiatakarékos felújításához.
A mentorhálózathoz és a tervezéshez szükséges anyagi forrásokat az energiaszolgáltatók bocsáthatnák rendelkezésre. Dániában, Flandriában, Franciaországban, Nagy Britanniában és Olaszországban sikeresen alkalmazzák ezt a konstrukciót. Az Európai Bizottság az Energia-megtakarítási Irányelv tervezetében azt javasolja, hogy kapjanak kötelező energia-megtakarítási célfeladatokat az energetikai társaságok. Ezt szokták Fehér bizonyítványnak (White Certificate) is nevezni. Most Lengyelország és Írország is tervezi, hogy bevezeti ezt a kötelezést.
Lehet-e a kecskére bízni a káposztát? – kérdezhetnénk, hiszen az energiaszolgáltatók a nagyobb fogyasztásból származó nagyobb profitban érdekeltek. A valóság szerencsére nem ilyen egyszerű. A brit kormány 2005-ben vezette be a kötelezést. Hatására jelentősen csökkent a gázfogyasztás a háztartásokban.
Magyarországhoz hasonlóan Nagy Britanniában is a földgáz a legfontosabb háztartási energiaforrás. 2005-ig évente 1-2 százalékkal nőtt, azóta viszont folyamatosan csökken a háztartási gázigény. Ennek egyik oka az, hogy 2005-ben megszigorították az épületenergetikai követelményeket, elsősorban a hőszigetelések mértékét és a kazánok energiahatékonysági követelményeit. A drágább, kondenzációs kazánok vásárlásának részaránya 4-ről 36 százalékra emelkedett. A fűtésszerelők oktatásával és szemléletformálásával kötötték össze a kazánokra vonatkozó minőségi előírást. 2007-re már az új kazánok 97%-a kondenzációs volt.
2005 óta a gázárak is erősen emelkednek. Mindezek következtében az 5 évvel ezelőttihez képest mintegy 15 százalékkal kevesebb gázt használnak. Ugyanakkor a csökkenés ellen hatott az 1,6 millió új gázfogyasztó megjelenése és a hidegebb telek. A jelentős megtakarítás a vizsgálatok szerint elsősorban az energiahatékonyságnak köszönhető. Az energiahatékonyság javulása tehát a jelek szerint elérhető a szigorodó építési szabályozással és energiahatékonysági kötelezésekkel.
Remélhetőleg a készülő újabb Energia-megtakarítási Irányelv uniós szintre emeli az energiaszolgáltatókra is kötelezettséget rovó gyakorlatot.
Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese