Budapest XI. kerületének kamaraerdei része 2006-ig egy csodálatosan szép természetvédelmi terület volt sok zártkerttel. Ma viszont szerte a pusztulás, rombolás képét mutatja. A Kamaraerdei Zöldet Védők Egyesülete (a Levegő Munkacsoport helyi tagszervezete) azért küzd, hogy a terület visszanyerje régi szépségét. Erről beszélgettünk a szervezet elnökével, Vásárhelyi Prodán Katalinnal.
– Milyen ügy kapcsán alakult a Kamaraerdei Zöldet Védők Társasága?
– Egyesületünk az oda tervezett lakópark építése miatt jött létre, miután 2006. június 12-én a tudomásomra jutott, hogy az önkormányzat eladta a kamaraerdei területet. Akkoriban 131 bérlő volt azon a területen, amit még 1977. november elsején, 31 évvel ezelőtt adtak bérbe. Ezt két erdősáv veszi közre, és 131 darab, külön-külön 800 négyzetméteres telek van rajta, amelyekre húsz-harminc év alatt gyümölcsfákat, tujákat, fenyőfákat ültettek a bérlők.
– Voltaképpen milyen terület ez?
– Ez egy mezőgazdasági terület volt egy 50-es években otthagyott régi, korhadt gyümölcsössel. Olyan megviselt volt, amikor felmérték, hogy teherautókkal hordtuk oda a földet. Az önkormányzatnál megadták az engedélyeket a kis hétvégi házakra, és nem is említették, hogy oda csak egyéves növényeket lehet ültetni, tehát semmi nem tiltotta a fásítást és zöldítést.
– Mennyi időre bérelték?
– Először tíz éves bérleti szerződésünk volt, utána újabb tíz évre bérelhettük a területet, úgyhogy nem is gondoltuk, hogy majd 96-97-ben visszatérnek az egyéves bérleti szerződésre. Én megkérdeztem, hogy miért, hiszen mezőgazdasági területre is legalább 3-5 éves szerződéseket szoktak kötni, mert nem biztos, hogy egy év alatt megtérül, amit belevet az ember, de erre nem kaptam választ. Pedig ezt a mezőgazdasági törvény is szabályozza.
– És honnan tudták meg, hogy eladták a területet?
– Én 2006 júniusában telefonon értesültem az önkormányzatnál dolgozó egyik ismerősömtől, hogy egy szindikátusi szerződést kötöttek – ami egy előzetes megállapodás tulajdonképpen –, miközben még érvényes bérleti szerződésünk volt arra az évre. Az önkormányzat előtte semmiféle tájékoztatást nem adott, és utána sem fogadott bennünket. Amikor megtudtam, hogy a területet eladták, azonnal elővásárlási jogot kértem a 131 bérlő nevében, amire az volt a válasz, hogy az önkormányzat „ilyen kispénzű emberekkel nem tudja az elképzelt fejlesztést véghezvinni”. Erre én 19-ére összehívtam, ahány bérlőt csak tudtam, és itt alakult meg a Kamaraerdei Zöldet Védők Társasága, amit még abban az évben be is jegyeztek a Fővárosi Bíróságon. Ennek nem az volt a célja, hogy perbe kezdjen, illetve mindenképpen megvegye ezeket a telkeket, hanem hogy megvédje a zöldterületet Kamaraerdőn, ami a Tétényi-fennsíkhoz szorosan hozzátartozik.
– Korábban Önök nem akarták megvenni a telkeket?
– Dehogynem. Mindig megvolt rá szándék. 2001-ben például ügyvéddel kértük, hogy megvásárolhassuk a telkeket, de akkor azt a választ kaptuk, hogy az önkormányzatnak nem áll szándékában eladni a területet, különösen nem a bérlőknek.
– Ha jól tudom, alakult is egy pertársaság…
– Igen, amikor az elővásárlási jogot megtagadták, először nem tudtuk, kihez forduljunk. Mi először úgy képzeltük el, hogy megegyezünk, de az akkori polgármester nem fogadott bennünket, és gyakorlatilag belekényszerített a pereskedésbe. Így a 131 bérlőből végül 72-en pertársaságot hoztunk létre, és mivel szóba sem állt velünk az önkormányzat, 2006 augusztusában bírósághoz fordultunk.
– Hogyan lett a 131 bérlőből 72?
– Tíz bérlő hivatalosan visszaadta a telket, ötven nem is adta vissza, de nem is használja. Ezek teszik ápolatlanná a területet, így az önkormányzat azt hangoztathatja, hogy a terület gondozatlan, elhanyagolt. Pedig ezek a telkek már az övéi, mégsem tartja őket rendben.
– Milyen ítéletet hozott a bíróság?
– Nos, a per elég érdekesen alakult, mert az elsőfokú döntés értelmében kártérítést ítélt meg nekünk a bíróság, amit a másodfokú bíróság is helyben hagyott. Ám ezt azzal egészítette ki, hogy 30 napon belül el kell hagyjuk a területet, és négy évre (mert a per már azóta húzódott, és közben nem volt érvényes bérleti szerződés) visszamenőleg meg kell fizessük a bérleti díjat, meg perköltséget és ügyvédi díjat – már ki is küldték a számlákat. Mi ugyan korábban kértük, hogy a bérleti díjat használati díjként könyvelje el az önkormányzat, amíg a per tart, és be is fizettük a 2006 és 2007-es évre, de visszautalták. Nem lett volna egyszerűbb kivárni, amíg befejeződik a per? Illetve, ha már így alakult, legyen egy végelszámolás, kárfelmérés, kártérítés, és abból vonják le, ami az önkormányzatot illeti.
– Jól értem, hogy itt van egy kis ellentmondás a két ítélet között?
– Igen, a bíróság keresztítéletet hozott. Egyrészt jóváhagyta a kártérítést, így majd kijön egy kárszakértő, aki megállapítja a telkek értékét, másrészt pedig felszólított, hogy hagyjuk el a területet. De mit fog felmérni a kárszakértő, ha közben letarolják ott a fákat meg mindent? Emögött szándékosságot sejtünk, hiszen azt akarják, hogy az emberek megunják, elmenjenek és kész. Nem tudom, mi lesz a vége.
– Úgy tudom, az ombudsmanhoz fordultak. Ő mit mondott?
– Igen, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa egy 12 oldalas jelentést készített, amely több pontban elmarasztalja az önkormányzatot a lakópark építése és a zöldterület rombolása miatt. Még a bírónő is figyelembe vette ezt, és a legsúlyosabb pontok bekerültek a jegyzőkönyvbe. Az ombudsman azt kérte az önkormányzattól, hogy kezdeményezze az egészet elölről, és vegye figyelembe a környezetvédelmet és a határos területeket is.
– Most hol tart az ügy?
– Végül nem épül lakópark, mert csak magánszemély veheti meg a telkeket. Ezért is nem értettük, miért nem ült le velünk tárgyalni az önkormányzat. Az előírt 30 nap is már régen lejárt, de az önkormányzat nem meri végrehajtani az ítéletet. Bár nemrég a Legfelsőbb Bírósághoz fordult a kártérítési ítélet hatályon kívül helyezését kérve, de erről egyelőre még nincs döntés. Mi azt reméljük, peren kívül megegyezhetünk, és egy tisztességes megállapodással lezárhatjuk az ügyet.
– Egyéb módon próbáltak nyomást gyakorolni Önökre?
– 2006-ig ez egy gyönyörű, tiszta, rendezett terület volt. Abban az évben viszont a lakóparkot építeni szándékozó vállalkozó betelepített erre a területre két családot, és akkortól kezdve pokollá vált az életünk. Állandóan betörnek a házakba, mindent ellopnak, amit csak tudnak, szétszedik, lebontják a házakat, és van, amelyiket fel is gyújtották. A zártkerteken belül pusztítják a növényzetet, csonkolják, kivágják a fákat. Csak ezen a télen harmincöt gyümölcsfát vágtak ki a kertjeinkben. Sok bérlőnek odalett az évek kemény munkájával megszerzett vagyona. A betelepített családok folyamatosan lopják az áramot is, és ezt az ELMŰ a becsületes bérlőkön igyekszik behajtani. A természetvédelmi területen is irtják a fákat, a faanyagot elégetik vagy eladják. Aki megpróbálja figyelmeztetni őket, azt megfenyegetik. Mindezt számtalanszor bejelentettük az önkormányzatnak és a rendőrségnek, de érdemi intézkedés a mai napig nem történt. A kerület tavaly októberben megválasztott új polgármestere, aki rendet és a korrupció felszámolását ígérte, levélben arról tájékoztatott, hogy fogad bennünket, de ez azóta sem történt meg.
– Mivel lennének elégedettek?
– Elsőként azt szeretnénk, ha megvehetnénk a telkeket. Természetesen úgy, hogy a kárszakértő megbecsüli a telkeket, az önkormányzat megállapítja az eladási árat, és a kettő különbözetét kifizetjük. Végső esetben egy 15 éves bérleti szerződést is elfogadunk. Az önkormányzatnak és a rendőrségnek pedig határozottan fel kellene lépnie a bűnözőkkel szemben. Mindannyiunk érdeke ugyanis, hogy tegyük rendbe Kamaraerdőt, és tegyünk pontot az ügy végére.
Sibak Zsuzsanna
a Levegő Munkacsoport kommunikációs munkatársa
A képeket a Hír Tv 2010. november 28-i adásából vettük át a 23. perctől.