Interjú Vargha Mártonnal, a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelősével
Hogyan ismerted meg a Levegő Munkacsoportot?
A 90-es évek elején kezdtem el járni a Levegő Munkacsoport pénteki összejöveteleire az Eötvös utca 10-be, mint környezetvédő. A közlekedéssel úgy kerültem kapcsolatba, hogy a Fővárosi Közgyűlésben, amelynek akkor tagja voltam, Fleischer Tamás kérésére, akit a Duna körből ismerek, felszólaltam a Lágymányosi híd vitájában. Az volt a javaslatunk, hogy igazi városi hidat építsenek, összesen két közúti sávval. A javaslatnak különben volt előzménye, a Szabad Demokraták Szövetsége Budapest programjának közlekedési része 1990-ben kimutatta, hogy túl sok közlekedési sáv vezet át a Dunán Budapesten belül. Vagyis a program az volt, hogy új átkelőket Budapesttől Északra és Délre építsenek. Aztán tagja lettem a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének, és részt vettem akciókban, vitaanyagok írásában, főleg azokéban, amelyek a Dél-Buda-Rákospalota metró megépítéséről igyekeztek lebeszélni Budapest közönségét.
Hogyan lettél hivatásos környezetvédő?
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke megkeresett 2010-ben, hogy nem akarok-e a Kamionról vasútra! kampányban dolgozni. Miután 2002 óta szívügyem a teherautókba szerelt műholdvevős fedélzeti egységgel működő útdíjszedés, ami e cél megvalósításának fontos előfeltétele, igent mondtam.
Milyen témákkal foglalkozol a Levegő Munkacsoportnál és mik a céljaid?
Elsősorban közlekedési témákkal, de beleártottam magam energiaügyekbe is, különösen a roppantásos gázbányászat kérdéskörébe, és persze a paksi atomerőmű bővítése, Magyarország jövőjének elpaksolása elleni küzdelembe. Fő témaköröm a használat- és szennyezésarányos útdíj kiterjesztése a teljes magyarországi úthálózatra és minden gépjárműre. Évek óta dolgozunk azon, hogy a budapesti autóforgalom és az általa okozott levegő- és zajszennyezés csökkentése érdekében mielőbb vezessen be a városvezetés rugalmas városi útdíjat, és tegye mindenütt fizetőssé a parkolást. Annak is örülnék, hogy ha már ezt nem vezetik be, de legalább az autóforgalom káros mellékhatásai csökkentésének más forgalomszervezési eszközeit, a dinamikus rendőrlámpa-vezérlést vagy a városi telekocsi szolgáltatásokat támogatnák.
A fő cél, amit fontosnak tartok a klímakatasztrófa elkerülése annak érdekében, hogy a gyermekeim gyermekeinek a gyermekei is még élhessenek ezen a Földön. Legyen ennek érdekében a lehető legkisebb a közlekedés széndioxid-kibocsátása.
Hogyan kell elképzelni a mindennapjaidat, milyen feladatokkal jár a munkád?
Munkám jó része a döntéshozók meggyőzése arról, hogy változtatni kell a közlekedéspolitikán. Vannak benne beszélgetések, egyeztetések döntéshozókkal, vállalkozások vezetőivel, szakemberekkel. Van benne szakirodalom feldolgozása, cikkek, tanulmányok írása és állami tervezetek, anyagok, fejlesztési tervek véleményezése. Időnként kutatási projektekben is részt veszek. Ilyen volt a USEmobility projekt, amelynek keretében azt vizsgáltuk, hogy Magyarországon mit kell tenni a távolsági tömegközlekedés népszerűbbé, a vasút vonzóbbá tételéhez. Stratégiai ajánlásaink a civil szervezetek, a közlekedési szolgáltatók, a politikusok, döntéshozók számára magyarul is letölthetők a usemobility.eu honlapról.
Mi valósult meg azokból, amiket szorgalmaztok?
Vannak jelei a korszerű, fenntartható városfejlesztés felé fordulásnak Budapesten. Ilyen a Város Szíve programmal a forgalom jelentős csökkentése a pesti belváros egyes részein, de ilyen az is, hogy a fővárosi önkormányzat a középtávú közlekedésfejlesztési elképzeléseit mint fenntartható városi közlekedési tervet mutatta be idén nyáron a város lakóinak. Előremutató, hogy számos új buszsáv létesült, villamosvonalakat újítottak fel, és új villamosvonal-szakaszok megépítése is folyamatban van.
Mit tartasz a Levegő Munkacsoport legnagyobb sikerének?
Úgy gondolom, hogy a munkacsoport történetének piros betűs ünnepe 2013. július elseje, amikor megindult Magyarországon a teherautók kilométer- és valamelyest szennyezésarányos útdíjfizetése.
Miért küzdöttetek annyit ezért, miért fontos ez?
A teherautók útdíja közelebb visz minket ahhoz a világhoz, amikor az országutakat nem az adófizetők pénzén tartjuk fenn, hanem azokén, akik használják ezeket az utakat. Ezáltal épülhet be a közlekedés, szállítás valós költsége az árakba, amire szükség van ahhoz, hogy a gazdaságban és a társadalomban eltűnjenek a valójában szükségtelen utazások és szállítások. Olyasmire gondolok, mint a belga sárgarépa vagy az argentin körte vagy a külföldön előállított cukor a magyarországi boltokban. Az útdíj erősíti a vasúti teherszállítás pozícióit is, és előmozdíthatja az elavult, erősen környezetszennyező teherautók eltűnését az országutakról. De a legfontosabb, hogy a díj bevezetésének első, statisztikákból kikövetkeztethető hatása évente legalább 2000 tonna széndioxid-kibocsátás elkerülése.
A mindennapi életben is odafigyelsz a környezetvédelemre?
A városban gyalog, villamossal, busszal, vidékre általában vonattal járok. Nem vásárolok dobozos italokat, a hulladékot igyekszem szelektíven gyűjteni. Mindenféle rezsicsökkentés ellenére is spórolok a gázzal és a villannyal.
Lejegyezte Madarassy Judit,
a Tiszta levegőt! projekt vezetője
Foto: Vargha János