Huszonöt éve, a Környezet- és Természetvédő Társadalmi Szervezetek első Országos Találkozóján nem nagyon gondoltunk arra, hogy lesz még 25. is. Az pedig álmunkban se jött elő, hogy a kormányzat számára a környezetvédelem sokkal kevésbé lesz fontos 25 év múlva, mint akkor. Mégis így alakultak a dolgok, de nem adhatjuk föl. Tokajba is azzal a reménnyel mentünk, hogy maradt valami fogadókészség a közigazgatásban, érdemes változásokat követelni.
Arról beszélgettünk a tokaji találkozó közlekedési szekciójában, hogy milyen változásokkal, intézkedésekkel csökkenthető az autóközlekedés és az általa okozott levegőszennyezés, zajszennyezés. A lehetőségeket két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyikbe sorolhatókat a korlátozás közös címszóval foghatjuk egybe, a többit pedig lehetőségteremtésként vehetjük számba.
Előbb a lehetőségekről: arra kell minél több lehetőséget teremteni, hogy az emberek, ha el akarnak jutni egyik helyről a másikba, közben akár gyalogolhassanak, biciklizhessenek, vonatozhassanak, buszozhassanak is, ne legyenek arra kényszerítve, hogy autóba üljenek. Vagy ha mégis, akkor ne az egész utazás alatt, csak a legközelebbi vasútállomásig, buszmegállóig legyen érdemes autózni. A településeken mindenekelőtt az kell ehhez, hogy legyen hely a gyaloglásra, a biciklizésre, és hogy jó legyen a közösségi közlekedési menetrend. Sok száz olyan település van Magyarországon, amelyben egyre csak szélesítik az úttestet, keskenyítik a járdát, az utat a házaktól elválasztó, biztonságot adó zöld sávot. Az utak szélesítése azonban növeli az autósok biztonságérzetét, egyre gyorsabban száguldanak át, különösen a falvakon. Ezért is jó, ha az útfelújításokat mindig előre megbeszéli az ott lakókkal a közút kezelője – aki hol az állam, hol az önkormányzat –, és együtt alakítják úgy az utat, hogy minél kevésbé veszélyeztesse rajta az autóforgalom az ott lakókat, és minél csöndesebb is legyen.
Rengeteg kihasználatlan lehetőség van a közösségi közlekedésben. Az állam mint megrendelő igényvezérelt szolgáltatást emleget, de
igyekszik nem megismerni az igényeket. Szívesebben hivatkoznak a rosszul kialakított menetrend szerint járó buszokon, vonatokon „alkalmas időben” végzett utasszámlálásokra. Pedig a helyközi, távolsági autóbusz- és vonatmenetrend kialakításának, elfogadásának folyamatában megvan a helye az utazási igények, a helyi érdekek megjelenítésének. Ott azért még nem tartunk, hogy közvetlenül megkérdeznék az embereket, mikor választanák inkább a közösségi közlekedést, de a települések első embere, a polgármester véleményezhet. Különösen olyan településeken lehet ez fontos, ahonnan sokan eljárnak máshová dolgozni, iskolába, orvoshoz, ügyeket intézni. Ahol agilis a polgármester, olyan ember, aki odafigyel, megkérdezi a többieket, és képviseli a kívánságaikat az illetékes regionális közlekedés irodánál, azon a településen jobb lehet a menetrend, mint máshol. De ha nem, akkor bizony az embereknek kell őt addig piszkálni, noszogatni, amíg össze nem szedi, mi lenne jó az ott élőknek, és el nem megy vele a regionális Közlekedésszervező Irodába.
Gondozott autóparkoló, biciklitároló kialakításáért az állomásokon, buszmegállókban azoknak, akik hajlandók a lakásukhoz lehetőleg közel vonatra, buszra szállni, szintén a polgármester tud a legtöbbet tenni. Akár úgy, hogy támogatja a MÁV, a Volán fejlesztéseit, akár úgy, hogy pályázati forrásokat keres hozzá, és megoldja.
Sok korlátozást is helyben kell elintézni, helyben kell megvívni érte a csatát előbb a lakosságnak a polgármesterrel, aztán a polgármesternek a rendőrséggel, a Magyar Közúttal. Mert hiába vannak kitéve a sebességkorlátozó táblák, ha az autósok büntetlenül fittyet hányhatnak rájuk. Szerencsére, ha a rendőrség nem tesz semmit, az út kezelőjének vannak más eszközei annak elérésére, hogy legalább a teherautók – ha nem akarnak beleszállni valamelyik kerítésbe –lépésben menjenek keresztül a településen. Csak néhány, messziről jól látható akadályt kell elhelyezni az úton, amiket ki kell kerülni. Irodalma is van ennek, amire föl is hívtuk a résztvevők figyelmét.
Vagy ki lehet alakítani alacsony kibocsátású övezeteket. London például teljes egészében ilyen övezet! Füstölő, EURO I motorral fölszerelt teherautó nem hajthat be Londonba, vagy ha mégis, mélyen a zsebébe kell nyúlnia a tulajdonosának.
Az alacsony kibocsátású övezetek kialakítása nemcsak azért jó, mert tisztább lesz tőle a levegő, hanem azért is, mert gyorsítja az onnan kitiltott járművek általános kivonását a forgalomból, és az importjukat is értelmetlenné teszi. A térképek az angliai Nottingham, a svéd főváros, Stockholm és a német Ulm városának alacsony kibocsátású övezetét mutatják.
|
Tegyen többet Magyarország a közlekedési széndioxid-kibocsátás csökkentéséért! A Környezet- és Természetvédő Civil Szervezetek XXV. Országos Találkozójának állásfoglalása Ahhoz, hogy a Föld elkerülje a fenyegető éghajlati katasztrófát, egyre sürgetőbb a széndioxid-kibocsátás erőteljes csökkentése. Az Európai Unió közössége ezért vállalta, hogy a területén 2030-ig az 1990. évinek 40 százalékára csökkenti az éves kibocsátást. Voltak korábbi erőfeszítések, a kibocsátás már eddig is jelentősen csökkent. De a három legnagyobb kibocsátó – a háztartások, az energiaszektor és a közlekedés – közül a harmadik, a közlekedés 2012-ben az 1990. évinek 114 százalékát, 893 millió tonna széndioxid-egyenértékű üvegházhatású gázt bocsátott ki. Látszik, hogy ahhoz, hogy a 2030-as célok teljesüljenek, a közlekedésben sem odázhatók el a változások. Ezért, és azért, hogy érdemben csökkenjen hazánk kőolajimportja, az országos találkozón részt vevő szervezetek sürgetik Magyarország Kormányát, hogy hozza meg a következő intézkedéseket: 1. Találja meg a módját a magyarországi autóállomány roncsimport megfékezésének. Ne Magyarország legyen Európa autóroncs-temetője! Tokaj, 2015. április 26. |
Vannak aztán azok az intézkedések, változtatások, amelyekért országos szinten kell megvívni a harcot az állammal, a törvényhozással. Ilyen például annak a szekcióban fölvetődött problémának a megoldása, hogy a növekvő városi, főleg budapesti kerékpározás ma már sok helyen veszélyezteti a gyalogosok testi épségét, nyugodt közlekedését.
A gyalogosoknak csak karnyújtási helye maradt a Margit hídon
Forrás: http://cyclechic.blog.hu/2011/06/28/karnyujtasnyi_hely_marad_a_gyalogosoknak_margit_hid
Valamit tenni kell azért, hogy a biciklisek ne száguldozzanak a járdán, ne szlalomozzanak a gyalogátkelőhelyeken a gyalogosok között. Ezért is került bele az országos találkozó résztvevőinek plenáris ülése által támogatott állásfoglalásba, hogy mielőbb be kell vezetni a közlekedésben az erősebb közlekedő objektív felelősségét. Ez alatt azt értjük, hogy amikor két, nem egyformán erős résztvevője a közlekedésnek összeütközik, akkor ne kelljen keresni, melyik a felelős. A kiindulás az legyen, hogy az erősebb az, mert nem vigyázott eléggé a gyengébbre. A biciklis a gyalogosra, az autós a biciklisre, a teherautós a személyautóra. Ha az erősebb be tudja bizonyítani, hogy ő mindent megtett, amit várni lehetett tőle, az más, de ez legyen az ő fáradsága, feladata. De ne a gyalogosnak kelljen bizonygatnia, hogy nem féktávon belül lépett az autó elé a zebrán. Azokban az országokban, ahol ilyen a törvény, már akkor lassítanak az autók, amikor a gyalogos csak közeledik a zebrához, amikor csak odaáll a járda szélére, jelezve, hogy át akarna menni a túloldalra. Mert a sofőrök nem akarják kitenni magukat annak a tortúrának, amivel az ártatlanságuk bebizonyítása jár, ha elgázolnak valakit. A Levegő Munkacsoport és a Magyar Közlekedési Klub, akik a szekciót szervezték, vállalták is, hogy ebben az ügyben fellépnek.
Vargha Márton
a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse