A Levegő Munkacsoport, a vállalkozókat is bevonva, mentor- és mintaépület-hálózat felállítását javasolja a hatékony épületfelújításokhoz. Mindez az öngondoskodás, a munkahelyteremtés, az éghajlatvédelem és az energiaszámlák csökkenése szempontjából egyaránt előnyös lenne. A közpénzek ésszerűbb felhasználásával biztosabban elérhető volna az energiamegtakarítási cél is.
Mottó: Tudsz úszni? …És ha megfizetem?
Az EU klímapolitikájának egyik fő – bár jogilag nem kötelező – célkitűzése a 20 százalékos energiamegtakarítás 2020-ig (ahhoz képest, hogy a jelenlegi tendenciák változatlan folytatódása esetén mennyi energiát használnánk fel). A hatékonyabb, takarékosabb energiahasználat nálunk különösen fontos lenne, hiszen túlnyomó részben import energiára szorulunk. Elavultak az erőműveink, az épületeink, a közlekedési eszközeink. Az energiahatékonyság pedig legfeljebb néhány iparágban, nagyvállalatoknál mondható korszerűnek. Nagy szükség lenne az épületek felújítására, már csak azért is, mert „az építőipar továbbra is lejtmenetben van”, ahogy a sajtóban is olvashatjuk. Félbehagyott társasházakkal, irodaépületekkel, kiadó-eladó táblákkal találkozhatunk mindenfelé. Mindeközben akadozik az épületfelújítás, a fűtéskorszerűsítés, és ennek elsősorban nem a pénzhiány az oka. Bár a legtöbbet az eladósodott honfitársaink kálváriájáról hallhatunk, sokan vannak, akik előtakarékossággal szeretnének felkészülni a nehéz élethelyzetekre. A bankok jellemzően csak inflációt követő kamatot ajánlanak a betétekre, amelyet még kamatadóval is sújtanak. Az energiaárak ezzel szemben folyamatosan az infláció felett növekednek. Kézenfekvő lenne tehát a megtakarításokat a legfőbb – a legtöbbek számára szinte egyetlen – vagyontárgyunkba, az ingatlanba fektetni. Ezt javasolja az Energia Klub többféle felhívása is.
Felújítási kampány külföldön is
Nagy nemzetközi építőipari egyesülések, mint például az Európai Tanács az Energiahatékony Európaért (European Council for an Energy Efficient Europe, eceee,) újabb kampányba (Renovate Europe) kezdtek a mély (alapos), azaz teljes körű felújítás népszerűsítésére.
„Európa épületállományának alapos felújítása a primer energia 32 százalékos megtakarítását eredményezné. Ez megfelel az európai szén- és atomerőművek teljes energiatermelésének vagy évi 4 milliárd hordó olaj importjának” – mondta Nils Borg, az eceee ügyvezető igazgatója. A szervezet törekvése az, hogy a felújítások üteme a teljes épületállomány 3 százaléka legyen évente. (Nálunk ez évi 120 ezer lakás és mintegy 3 millió négyzetméter közintézmény felújítását jelentené. Pontos adataink azonban nincsenek a közintézményekről.) A kampány résztvevői hangsúlyozzák, hogy az energiamegtakarításnak az energiatermeléssel azonos hangsúlyt kell kapni a 2050-es európai energia útitervben.
Minden lehetőséget meg kell ragadni a felhasználók és az építési szakma tájékoztatására, hiszen a klímabarát, energiatakarékos épületek nemegyszer annyira különböznek a hagyományostól, mint az írógép a számítógéptől. |
Hazai problémák: megbízhatatlanság és aránytalan adónemek
A fenti felhívás nálunk is nagyon aktuális. Az energiapolitikában az ellátásbiztonság, az import diverzifikálása, a határkereszteződések kapacitásának növelése sokkal többet szerepel, mint az energiamegtakarítás. Holott az épületek korszerűbbé tétele egyszerre szolgálná az ellátásbiztonságot, a munkahelyek megőrzését és a lakosság, illetve a közintézmények nagy anyagi terhet jelentő energiaszámláinak csökkentését. A legtöbben azonban félnek a felújításoktól, mivel az erre szervezetileg leginkább megfelelő hazai kisvállalkozások többsége megbízhatatlan, nincs felkészülve a feladatra. Jelenleg főként a pályázatokra – a szükséges támogatások és önrészek biztosítására, a pályázatok formai követelményeknek való megfelelésére, adminisztrációra – fordítunk nagy figyelmet. A műszaki előkészítésre, alternatívák kidolgozására, pontos költségkalkulációkra és a vállalkozások versenyeztetésére a szükséges forrásoknak és energiának csak a töredéke jut. Véleményünk szerint nem a pályázatok kezelésére kellene leginkább koncentrálni, mert a jól előkészített, műszaki és költségvetési szempontból megfelelő felújítással sokkal többet lehet megtakarítani, mint amennyit a vissza nem térítendő támogatásokkal nyerni lehet. A forrásokat inkább képzésre, műszaki előkészítésre, a vállalkozások, az önkormányzatok és a lakosság megfelelő információkkal való ellátására kellene felhasználni.
Gondoljuk végig, hogy egy szobabicikli vásárlásához milyen részletes használati utasítást mellékelnek. Emellett bárhová bemehetünk megnézni, kipróbálni az árut. Számos hirdetésben tájékozódhatunk a választékról. Ezzel szemben még mindig nem készültek el azok a nélkülözhetetlen típustervek, csomópont képzések, részletes (beárazatlan) költségvetési kiírások, amelyek például a panelépületek külső hőszigetelési megoldásairól tájékoztatnák a közös képviselőket és a tulajdonosokat.
Brüsszelben már évekkel ezelőtt felállítottak egy mintaépület-hálózatot. A lakosság lista alapján beazonosíthatja, hogy a közelben melyik mintaépület hasonlít a saját ingatlanjára, és megnézheti, hogyan kellene a sajátját felújítani, mennyibe kerül stb. Továbbá minden régi tagállamban működik városi felújítási információs központ is. (Grazban például már a hetvenes évek olajválsága óta folyamatosan.) Az érdeklődő műszaki, pénzügyi tanácsokat kaphat, és a megbízható kivitelezők listájáról is válogathat. Ezeket az irodákat az önkormányzatok, a vállalkozások és újabban az energetikai szolgáltatók közösen tartják fenn.
Az építőipar megbízhatatlanságának nálunk több oka is van. Nagyon magasak a bérterhek és ugyancsak magas a 25 százalékos áfa. Emiatt a dolgozók jelentős részét feketén foglalkoztatják, illetve aki csak teheti, nem kér, nem ad számlát a munkavégzésről. Hogyan várunk el megbízható minőséget a feketegazdaságtól? Ki fogja jó szívvel a gyerekét arra biztatni, hogy építőipari szakmát válasszon? (Sietek hozzátenni, hogy van már néhány „európai” munkakultúrájú vállalkozás is, és ezek nem is feltétlenül dolgoznak drágábban. Számuk azonban csekély, és óriási szerencse ilyen céggel találkozni.)
Véleményünk szerint az ellenérdekeltséget, a túladóztatást sürgősen fel kellene oldani egy zöld adóreformmal. Nem megoldás a vissza nem térítendő támogatások, a pályáztatások rendszere. Sokszor éppen a lényegre, megbízható műszaki átvilágításra, költség-haszon elemzésekre, alternatívák mérlegelésére nem jut elegendő energia és forrás. A pályáztatások – főképp számviteli - adminisztrációs terheiről, hatékonyságuk problémáiról könyvtárnyi negatív tapasztalatot szerezhetünk nemcsak hazánkban, de az EU régi és új tagországaiban egyaránt. Súlyos hiba, hogy a pályázati kiírás állandóan módosul, és évente változik. Nagy szükség lenne legalább 3-5 évre előre tervezhetően garantálni a pályázati összegeket. Miközben mindenki az adminisztráció túlzott mértékére panaszkodik, az egyes projektek tényleges energiamegtakarításáról nem érkeznek be egy központba az adatok. Több, 2009-ben elvégzett munka után járó pályázati pénz kifizetése a mai napig késik. A kintlevőségeket, a korábban már megítélt támogatásokat 40 milliárd forintra becsülik. Ez részben az utófinanszírozás rendszeréből következik.
A hazai építési szektor is kidolgozott több javaslatot a felújításokkal kapcsolatos szervezési teendőkről. Örvendetes, hogy egyre több pénzintézet ajánlja a lakáskassza nyitását. Sürgetjük a további lépéseket, a felkészült önkormányzati energetikusokat, a mentorhálózat felállítását, a típus csomópontokat és kalkulációkat, a mintaépületek hálózatát és az ezekhez szükséges források biztosítását.
Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese