A közterületi fasorok számára is meg kell adni a fejlődésükhöz szükséges védőtávolságot – ezt javasolta közös nyilatkozatában a Levegő Munkacsoport és a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítész Tagozata. „Legyen a közterületi fasor is közmű” szimbolikus címmel megjelent anyagban azt szorgalmazták, hogy a települések fasorai élvezzenek a településeket kiszolgáló közművekhez hasonló védelmet. Ennek szükségességét igazolja az 1-es villamos tervezett dél-budai meghosszabbításának esete is.

Az Országos Településrendezési és Építési Követelményekről szóló kormányrendeletet javasoltuk módosítani a fasorok védelméért a települések egészséges környezete érdekében, mivel a fák lombozatának kondicionáló jelentősége rendkívül fontos. Hivatkoztunk ezzel kapcsolatban a fás szárú növények védelméről szóló 346/2008. (XII.30.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdésére, mely szerint közterületen közművezetéket úgy kell elhelyezni, hogy az a fás szárú növényt ne veszélyeztesse. E jogszabályhely által nyújtott védelmet gyengíti ugyan a rendelet 8. § (3) bekezdése: „Amennyiben a közműfektetés a fás szárú növény megtartásával nem valósítható meg, a jegyző a kivitelezőt a fás szárú növény pótlására kötelezheti.”

Azonban a pótlási kötelezettség sem biztosítja a közműfektetés miatt esetleg megszüntetett lombtömeg tényleges pótlását sem a helyszínhez közel, sem máshol, mivel a 8.§ (4) bekezdése kimondja: „Amennyiben a fás szárú növény pótlása a földrészlet adottsága miatt nem vagy csak részben teljesíthető, a pótlást a jegyző által kijelölt más ingatlanon történő telepítéssel kell teljesíteni. Amennyiben ilyen ingatlan a település beépítettsége miatt nem jelölhető ki, a jegyző a használót a települési önkormányzat által rendeletben meghatározott kompenzációs intézkedés megtételére kötelezi.”

A „kompenzációs intézkedés” rendszerint a helyi rendeletben előírtak szerint kiszámított pénzösszeg megfizetése. Ettől azonban nem válik egészségesebbé a levegő a településen, mivel a pénz, ha nem fás szárú növény ültetésére fordítják, nem pótolhatja a megszüntetett lombtömeg biológiai aktivitását (bár a kompenzációként elrendelt növényültetések ellenőrzésének megoldhatósága is rendszerint kétséges).

Az említett kormányrendelet előtti időkben megvalósult fasor-, illetve közműtelepítések esetében előre nem látott problémákkal szembesülünk.

A Kelenföldi Lakótelep a múlt század 70-es éveinek elején épült. Fő sugárútja a Budafoki utat a Kelenföldi pályaudvarral összekötő Hengermalom út és Etele út, mely utakat a 2-2 közúti forgalmi sáv között, illetve a gyalogos felület szélén fasorok díszítik. Azonban kiderült, hogy ezek a fasorok tulajdonképpen illuzórikusak, mert fennmaradásuk bizonytalan.

Amikor a Hungária körúton közlekedő villamosnak a Kelenföldi pályaudvarral való összekötését tervezték, a Lágymányosi híd (Rákóczi híd) és Szerémi út közvetítésével, a közlekedési hatóságok a középfekvésű pálya mellett döntöttek, mely megoldás a középső fasorok teljes megszüntetésével jár. A Levegő Munkacsoport – mivel a kötöttpályás tömegközlekedés fejlesztését környezetvédelmi szempontból hasznosnak tartja, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a forgalom által okozott lég- és zajszennyezés hatásait a növényzet biológiai aktivitása jelentősen enyhíti – javasolta, hogy ezeken a szakaszokon tervezzék a villamos pályáját valamelyik szélső közúti sáv helyére, esetleg közös tömegközlekedési (villamos és busz) sáv rendeltetéssel, és így a fasorok megkímélhetők lennének.

Az egyeztető tárgyalásokon meglepetéssel hallottuk a tervezőknek azt az ellenérvét, miszerint a középső fasorok sorsa mindenképpen megpecsételődött, mert alattuk vannak a közművek.

„A budapesti 1-es villamos vonalának a Fehérvári út és a Kelenföldi pályaudvar közötti meghosszabbítására vonatkozó előzetes vizsgálati eljárás” dokumentációjában az alábbiak olvashatók a középső zöld sávról: „kb. 5 m” széles, „ezen a részen halad az egyesített gyűjtőcsatorna”. A szélső zöld sávok szélességéről így nyilatkozik: „legalább 3 m széles”, „amelyben a közvilágítás és a kábeles közművek, csapadékcsatorna és néhány szakaszon távhővezeték kapott helyet”. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valamelyik közművel probléma adódik, ki kell vágni azt a fasort, amely alatt elhelyezkedik.

Tehát a nagy laksűrűségű lakótelep fő útvonalának fásítottsága tulajdonképpen csak addig tart, ameddig valamelyik közmű felújításra vagy javításra nem szorul, mert utána a közművet kezelő cég semmiképpen nem engedné a közmű feletti terület újrafásítását, mivel az szabálytalan lenne, mert veszélyeztetné a közmű biztonságos karbantartását.

Az 1-es villamos Szerémi úti, Hengermalom úti továbbvezetésével kapcsolatos egyeztető tárgyalások jegyzőkönyve, valamint a Fehérvári úttól az Etele térig tartó szakasz előzetes környezeti vizsgálata szerint az alábbi fakivágásokra lesz szükség. A Szerémi úton 37 darab 20 cm átmérőjű kínai nyárfát (ezt a fasort a Szerémi út építésekor ültették) és 8 egyéb fajtájú, egyenként 20-30 cm átmérőjű fát kell kivágni. A Hengermalom úti japánakác fasor, valamint az Etele úti fasor Budapest XI. kerület Önkormányzatának Városrendezési és Építési Szabályzata 20. § (10) bekezdésének 7) és 8) pontja szerint helyi védettséget élvezett, mely védettséget a képviselőtestület az illetékes bizottság javaslatára az 1-es villamos középső sávban való továbbvezethetősége érdekében 2012 decemberében megszüntette. A Hengermalom úton összesen 25 fa kivágását irányozta elő a terv. A Fehérvári úttól az Etele térig tartó szakasz előzetes környezeti vizsgálata szerint a Fehérvári út és Tétényi út között összesen 65 ostorfa és japánakác, a Tétényi úti csomópontban 3 japánakác, a Tétényi út és Etele tér közötti szakaszon 55 ostorfa, a Tétényi úti és Bártfai utcai megállóhelyek között az Etele út északi oldalán lévő szélső fasorban ezen kívül még 10 fa kivágását irányozza elő a terv. Mindez a lakótelep fő közlekedési útjain összesen 203 fa végleges megszüntetését jelentené olyan helyen, ahol pótlására a jogszabályok szerint már nem kerülhet sor.

A Levegő Munkacsoport a környezetvédelmi eljárásban benyújtott véleményezésében azt javasolta, vizsgálják meg alaposabban annak a lehetőségét, hogy a villamost a szélső forgalmi sávba helyezzék. Ez sem oldaná meg ugyan a lakótelep létesítésekor elkövetett meggondolatlan tervezés által okozott problémát, de legalább a jövőben esetleg szükségessé váló közműkarbantartásokig megmaradhatnának a fák.

Amennyiben azonban mindenképpen a középső fasorok teljes kiirtásával járó vonalvezetés mellett döntenének a hatóságok, a fapótlást a közvetlenül érintett lakótelepi részeken kellene kijelölni a biológiai aktivitásérték csökkenésének kompenzálásaképpen. A pótlások helyének kijelölése érdekében szükséges lenne ezért a lakótelep teljes faállományának részletes felmérése és a pótlásoknak még a fairtást megelőző elültetése.

Schnier Mária
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese