Szülessen egy olyan átfogó hazai törvény, amely segítené, hogy a gazdaság megújuljon és hatékonyabbá váljon, zöld munkahelyek nyíljanak, és mindenki számára hozzáférhetõk legyenek a környezetbarát, pénz- és energiatakarékos beruházások, az életmódváltás – ezt a célt tűzte ki a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ), amikor egy klímatörvény megalkotására tett javaslatot.
A Magyar Tudományos Akadémián 2010. november 26-án tartott, „Klímatörvény a fenntartható társadalomért” című konferencián több érdekes előadás is elhangzott. Ezekből mutatjuk most be a számunkra legérdekesebbnek tűnő gondolatokat.
Bogár László közgazdász a politikai korrektség szerepét hangsúlyozta a tekintetben, hogy mi történik a világban, mit lehet leírni a médiában, milyen véleményt lehet a világ elé tárni. Globális véleménydiktatúrát emlegetett, és szerinte olyan, hogy gazdaság nincs. Megkérdőjelezte a külvilág megkülönböztetését a belsőtől, amit úgy jellemzett, hogy „nálam a haszon, nálad a költség”. Ez nem más, mint az externáliák kérdése. Bogár ugyanis a globalizációt mint a valóság leváltását értelmezi. Szerinte a ráksejt akar mindig liberalizálni, deregulálni, privatizálni. Példaként említette az „anyag helyett műanyag, lélek helyett fogyasztó (pláza-zombi)” párhuzamot. Kutatásai alapján a reálbérek makroszinten a 35 évvel ezelőtti szinten vannak. Bogár szerint a társadalom 70 százaléka a rendszerváltás vesztesének tekinthető, és napjainkig 170 milliárd dollár fogyasztásról mondott le a rendszerváltás hatásaként.
Nemes Csaba főosztályvezető (Környezetmegőrzési és Fejlesztési Osztály, Vidékfejlesztési Minisztérium) az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásairól beszélt. A negatív visszacsatolásokat, a bizonytalanságokat emelte ki.
Hetesi Zsolt vezető kutató (Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport, ELTE TTK) az energiafüggőség témáját járta körül. Szerinte minden jel arra mutat, hogy a fosszilis kor félútján tartunk. Olajpala és olajhomok (kőolajféleségek) ugyan nagyon sok van, de drága és nehézkes a kitermelése. Ráadásul az utolsó 23 évben annyi olajat termeltünk ki, mint azelőtt összesen. Mivel a felhasználás exponenciális jelleget mutat, a következő 23 évben valószínűleg kétszer annyira lesz szükség, mint eddig. Ugyanakkor a nagy kőolajmezők felfedezésének kora elmúlt. A földgázzal is hasonló a helyzet, a kitermelési csúcs hamarosan itt is bekövetkezik. Az olajnál ez most 2010 körül lehet, de a szénkitermelés csúcsa sincs már messze. Az elkövetkező 20 év tehát összesített fosszilis csúcsot fog hozni, ami a kitermelést illeti. Az uránhoz való hozzáférés és igény pedig 2025 körül fog elszakadni egymástól.
Mit kellene tenni? A megújuló energiahordozók drágák, ezért túl lassan megy a fosszilisek helyettesítése, ám az átrendeződés elkerülhetetlen. Erre komplex megoldások kellenének, hiszen a természet is komplex. Rendszerszemléletre van szükség. Hetesi szerint új gazdaság kellene, nem pedig a mai foltozgatása, mert azt már nem lehet úgy megjavítani, hogy megfeleljen a fosszilis energiahordozók „csúcsának”. Günter Pauli nyomán kék gazdaságról beszélt, vagyis szerinte körfolyamatokra (hulladékmentes folyamatok) kellene építkezni.
Gasztonyi Géza igazgató (Budapesti Szociális Forrásközpont) az érzelmekre helyezte a hangsúlyt, és a társadalmi igazságosságról beszélt. A szegénységet szerinte többen úgy tekintik, hogy nem akkora probléma, hiszen Jézus is szegény volt. Ugyanakkor a helyzetből szinte lehetetlen kitörni, és ez elfogadhatatlanná teszi ezt a gondolkodásmódot. A pénz társadalmában szinte szégyen szegénynek lenni. A „ne ölj” parancsánál fontosabb ma az, hogy ki tartozik a „mi társadalmunkba”. Elmondása szerint túlságosan el vagyunk foglalva a mi társadalmunkkal, és ettől mások erőforrásainak elvétele megengedhetőnek tűnik. Felvetette továbbá, hogy a morális parancsot egy erőforrás-korlátozó paranccsal is ki kell egészíteni. Ezenkívül a jövő generációt is bele kellene érteni a „mi társadalmunkba”, és ez nem kis feladat.
A magyar gyerekek 40 százaléka olyan családban él, ahol nincs lehetőség adókedvezményre, mert egyáltalán nem fizet adót. Gyakran hiányzik a társadalmi szolidaritás a politikai döntések mögül (lásd egykulcsos személyi jövedelemadó). És bár a klímatörvény koncepciója szolidáris a szegényekkel, hiszen a kvótarendszer azoknak kedvezőbb, akik nem okoznak kárt a társadalomnak (lásd fogyasztás), a szegénység nem csupán jövedelemnélküliség, hanem a lehetőségek hiánya.
Simonyi Gyula, a BOCS Alapítvány elnöke hangsúlyozta, hogy egy klímavédelmi törvénynek mindenképp kell legyen külpolitikai fejezete is, hiszen ez egy globális kihívás. Magyarország OECD országként és EU tagként köteles támogatni a szegény országokat, elvileg a GNI 7 ezrelékével. 2009-ben kb. 1 ezreléket fordítottunk csak erre, de ez is több tízmilliárd forint. Ez az ún. nemzetközi fejlesztés az egyik leghatékonyabb klímavédelmi lehetőségünk.
A David Attenborough és Jane Goddall védnöksége alatt működő angliai Optimum Population Trust (http://optimumpopulation.org) 2009-ben Koppenhágára tanulmányt készített. Eszerint a családtervezési lehetőségek biztosítása a leghatékonyabb klímavédelem. (Hozzátehetjük, hogy emellett alapvető emberi jogi és humanitárius kötelesség is, hiszen döntő szerepe van az anyai és csecsemő életek mentésében, a nyomor, a környezeti romlás és az erőszak enyhítésében is.) ENSZ becslések szerint közel negyedmilliárd termékeny korú nő hiába szeretne családtervezni, nincs joga, tudása, eszköze hozzá. Ezért évente közel százmillió olyan foganás történik, amit a párok nem akartak. Egy véletlen nemzés megtöbbszörözi a pár ökolábnyomát.
A BOCS Alapítvány elemezte a 2003-2008-as évek magyar nemzetközi fejlesztési tevékenységét, és az éves jelentések azt mutatják, hogy a klímatudatosságon bőven van mit fejleszteni, a családtervezési lehetőségek támogatása pedig szinte teljesen hiányzik. Simonyi Gyula kérte a konferencián, hogy legyen a klímatörvénynek külpolitikai fejezete és a nemzetközi fejlesztési milliárdokat sokkal klímatudatosabban, elsősorban családtervezési lehetőségek megteremtésére fordítsák.
Gyulai Iván igazgató (Ökológiai Intézet) a fenntartható fejlődési stratégiát úgy értelmezi, mint egy iránytűt, amely mindennek az alapja. Szerinte egy házat nem lehet felülről elkezdeni építeni, és az értékek sem lehetnek társadalmi alkuk tárgyai. A fenntarthatóság pedig nem egy idea, hanem egy másféle kultúra. Gyulai szerint a helyzet jelenleg úgy néz ki, hogy létrehozunk egy problémát, és ahhoz létrehozunk egy intézményrendszert is, de a nem rendszerben levő megoldások egymást kioltják. A mai gazdasági alapelvek a tőkegyarapodást elégítik ki, nem pedig a szükségleteket. A mértéktelenség, vagyis a mértékletesség hiánya jellemzi a mai erkölcsöt. Ehelyett azonban vissza kellene térni a Föld eltartó képességéhez.
Jelenleg a gépi munka kiszorítja az élőmunkát, az olcsó anyag és energiafelhasználás miatt pedig ezekből túlhasználat van. Szerinte az emberi jellem fejlődése az egyéni önzéstől a közösségi együttműködésen át a globális felelősségvállalás felé kellene, hogy haladjon, de ehelyett visszafejlődik az egyéni önzés irányába. Ezért Gyulai egy olyan egyéni kvótarendszert javasol a klímatörvény keretében, amely alapján bizonyos, évente csökkenő kvótát lehetne szétosztani a fosszilis energiahordozók felhasználásban. Aki kevesebbet használ fel, az eladhatja a felesleget. Aki meg többet, mint a kvótája, annak vennie kellene.
Szabó Zoltán
közgazdász, a Levegő Munkacsoport témafelelőse