Hosszas előkészítések után október végén megegyeztek az Európai Tanácsban (ET) a tagállamok delegáltjai a klímakatasztrófa megelőzésére szolgáló lépések kereteiről. Az alábbiakban az ET ülésről kiadott közlemény alapján áttekintjük a kereteket.
Kötelező célkitűzés, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása 2030-ra az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, az ETS-be tartozó ágazatokban 43, az azon kívüli ágazatokban 30 százalékkal legyen kisebb, mint 2005-ben. A cél eléréséért a tagállamok méltányosan és a szolidárisan tesznek meg mindent – vagyis nem követel a határozat minden tagállamtól pontosan ilyen arányú csökkentéseket.
Mind az Európai Bizottságnak, mind az tagállamoknak komoly erőfeszítéseket kell tenniük az ETS megerősítéséért. A maximális megengedett kibocsátásokra vonatkozó felső határérték csökkentésének éves szorzója 1,74-ről 2,2 százalékra nő 2021-től. Más szóval gyorsítják a könnyen megszerezhető széndioxid-kibocsátási egységek számának csökkentését. Ez az elhatározás elég soványka, ha arra gondolunk, hogy a kibocsátási egységből olyan sok van a piacon, hogy 2020 után a megmaradtakkal való manipulációval  papíron is érvényesíthető lesz a 2030-ra előirányzott kibocsátáscsökkentés jelentős része. A harapófogót, amibe az EU az ETS létrehozásával sikeresen belemászott, jól jelzi az a kikötés a októberi egyezségben, miszerint „az éghajlatpolitikából adódó kibocsátásáthelyezés megelőzése érdekében a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása 2020 után sem fog megszűnni, és a jelenleg meglévő intézkedések érvényben maradnak addig, amíg más jelentős gazdaságok nem tesznek hasonló mértékű erőfeszítéseket, mert így lehet megfelelő mértékű támogatást nyújtani azoknak az ágazatoknak, amelyeknél fennáll nemzetközi versenyképességük elveszítésének kockázata.”
Ennél még erősebb az a megállapodás, hogy az uniós átlag 60 százalékánál alacsonyabb egy főre jutó GDP-jű tagállamok az energiaszektornak 2030-ig továbbra is juttathatnak ingyenes kibocsátási egységeket. Mindössze annyi a korlátozás, hogy a 2020 után ingyenesen kiosztott kibocsátási egység az aukcióra bocsátottaknak legfeljebb a 40 százaléka lehet. Fügefalevélnek azért ott van, hogy „A jelenlegi kereteket – többek között az átláthatóságot – tökéletesíteni kell annak érdekében, hogy a forrásokat az energiaszektort korszerűsítő reálberuházások előmozdítására fordítsák, és egyúttal el kell kerülni a belső energiapiac torzulását is.”
Vagyis a tagállamok kénytelen-kelletlen továbbra is fölösen osztogatnak majd ingyen kibocsátási egységeket abban a hitben, hogy ezzel megelőzhető egyes üzemek elköltöztetése tulajdonosuk által olyan országba, ahol mindenki szabadon eregetheti az üvegházhatású gázokat. Ráadásul sok tagállammal együtt Magyarországon is az ingyen kvóta jelentős részét az elköltözni nem, viszont szénnel, olajjal fűteni nagyon tudó erőművek kaphatják majd.
Amitől tartani lehetett, hogy a közlekedést is bevonják az ETS-be, nem következett be. Azért biztos, ami biztos az Európai Tanács felhívja a tagállamok figyelmét arra, hogy ezt a maguk területén bármikor megtehetik. Viszont a Tanács következtetései között van néhány megjegyzés a közlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátásának és fosszilis tüzelőanyagoktól való függésének csökkentéséről. Feladatul szabja a Tanács az Európai Bizottságnak, hogy keressen ehhez technológiai szempontból semleges eszközöket, intézkedéseket, különös tekintettel a megújuló energiaforrások használatára. Sürgeti továbbá a benzin és a gázolaj minőségéről szóló 98/70/EK irányelv szerinti számítási módszereket meghatározó irányelv mielőbbi elfogadását.
2030-ra az akkori energiafogyasztás 27 százalékát kell megújulókból biztosítani. Azt is kimondják, hogy a növekvő mennyiségű ingadozó teljesítményű megújuló energia integrálásához a mainál erősebben összekapcsolt belső energiapiac és megfelelő tartalékellátás kell. A villamosenergia-hálózatok összekapcsolására 2020-ig 10, 2030-ig 15 százalék a minimumcél, aminek elérésére javaslatot kidolgozni a Bizottság feladata. Nincsenek azonban kötelező erejű tagállami célkitűzések, és minden tagállam maga alakít ki olyan energiamixet, amilyet akar.

(Az ábrát az Outcome of the October 2014 European Council infografikából vettük át.)
Ugyanezt a 27 százalékos arányt irányozta elő a Tanács az energiahatékonyságra is. Azt az Európai Bizottságnak kell megtalálnia, hol lehet legjobban javítani az energiahatékonyságon, és ha ez megtörtént, a tagállamok ezekre a területekre összpontosítanak majd.
Ami az energiabiztonságot és az energiafüggetlenséget illeti, a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy külön támogassa az EU gázellátásának diverzifikálását szolgáló, már elhatározott gázszállító, gázelosztó infrastrukturális bővítések gyors végrehajtását. Figyeljen oda a Bizottság, hogy a tagállamok kormányközi megállapodásai összeegyeztethetők legyenek az uniós joggal és az energiaellátás biztonságára vonatkozó uniós prioritásokkal.

Vargha Márton