Sok önkormányzat évente több alkalommal is ajándékokkal kedveskedik a területén élő nyugdíjasoknak. A választások előtt még erősebbé válik szerető gondoskodásuk, mely kiterjed az ingyenes muskátliosztástól, strandbelépőtől, karácsonyi jókívánságoktól az Erzsébet utalványig mindenféle figyelmességre. Minden ott élő nyugdíjasra több tízezer forintot is költ az önkormányzat egy-egy ciklusban a költségvetéséből, függetlenül a megajándékozott anyagi helyzetétől.
Ez jutott eszembe október 3-án, amikor a holland Dr. Ruud Veldhuis professzor rövid előadását hallgattam az Ökopolisz Alapítvány élhető városokkal kapcsolatos rendezvényén. (Az előadás skype-on hangzott el, Amszterdamból, jól példázva, hogy a mai technika segítségével mennyire idő- és költségtakarékosan lehet kommunikálni bárkivel bármikor.)
A professzor arról beszélt, hogy jól működő demokráciához a polgárok részvétele szükséges. Ahol ennek nincsenek meg a hagyományai, ott komoly bátorítás kell. Demokratikus életforma, iskolai és munkahelyi környezet elengedhetetlen a demokratikus magatartáshoz. Ennek egyik gyakorlati terepe az interaktív döntéshozatal. Velünk együtt és ne a fejünk felett hozzanak érdekünkben döntéseket. Az emberek nem születnek demokratának, a polgári értékrendet tanulni kell, már az óvodában elkezdve. Mivel pozitív kapcsolat van az önkéntes szervezetekben és a politikában történő kulturált részvételben, érdemes a civil társadalom aktivizálásába fektetni.
A professzor szerint Hollandiában a válság, a demográfiai tényezők és egyéb változások hatására átalakítják az önkormányzatok költségvetését. 2015-től az osztogató, jóléti állam helyét az aktív, önmagukért és környezetükért felelős állampolgárok kora veszi át. Sietett az elején megjegyezni, hogy az észak-európai országokra hagyományosan jellemző szolidaritás ezzel nem szűnik meg, továbbra is gondot fordítanak a megfizethető lakásokra, és a tartósan vagy átmenetileg hátrányos helyzetben élők (rokkantak, gyereküket egyedül nevelő szülők, idősek, betegek, nehéz anyagi helyzetben levők) a jövőben is számíthatnak a szociális védőhálóra. A lakosság nagy részének azonban felelősséget kell vállalnia saját egészségéért, a családjáért, a környezetéért.
Idehaza először is fel kellene mindnyájunknak ismerni, hogy legalább annyira jó dolog adni, mint kapni. Hiszen aki adni tud, annak van miből, és máris erősnek érezheti magát. Ismeretségi körömben nem fordult elő az utóbbi időben, hogy a polgármester megkérdezte volna, mit szeretnének, illetve mivel tudnának az ott élők a település élhetőségéhez hozzájárulni. Ajándékok osztogatása helyett hatékonyabb lenne összegyűjteni az ötleteket, az igényeket és az önkéntes felajánlásokat. Maga a felmérés is pénzt, energiát igényel, de forrásokra leginkább ahhoz van szükség, hogy megszervezzék, illetve folyamatosan helyet biztosítsanak az önkéntesek, a civilek tevékenységeihez.
A nyugdíjasok közül sokan szívesen ajánlanák fel tudásukat, tapasztalataikat a helyi társadalom szolgálatára. Vannak önkormányzatok nálunk is, amelyek helyet adnak az öntevékeny szerveződéseknek, és szervezetek, ahol várják az önkénteseket, de kevés helyen, és főképp szociális, esetleg kulturális területeken.
Az érettségi feltételévé tették az 50 órás kötelező önkéntes munkát. Gyerekcipőben jár, de komoly lehetőség ennek a jó szándékú kezdeményezésnek értelmes munkával való megtöltése. Ehhez viszont a szükséges feltételeket is biztosítani kell (ma még nagyon kevés civil szervezet tudja vállalni, hogy hetekig több diákot foglalkoztat az ezzel járó felelősséggel és munkaráfordítással együtt) . A begyűjtött ötleteket érdemes a nyilvánosság elé terjeszteni, megvitatni. Az ötletekből – az önkéntességből eredő értékteremtés mellett – új kisvállalkozások, munkahelyek is születhetnek a helyi igények kielégítésére.
Veldhuis professzor aktív állampolgárokról szóló egyik tanulmánya a neten olvasható. Abban a reményben, hogy településeinken idehaza is sokan ismerik majd fel az aktív állampolgári magatartásban rejlő lehetőségeket, a tanulmány magyar fordítása is elkészült – önkéntes munkában.
Beliczay Erzsébet