Hogy Magyarországon elterjed-e mindenütt és mikor, arról fogalmam sincs. De hogy Észtországot felkészülten éri a villanyautók pár éven belül várható robbanásszerű európai elterjedése, az biztos. A gyorstöltő állomások hálózata kiépült, és villanyautó is van elég, hogy legyen, aki látogatja őket.
Észtországban az illetékes minisztériumban volt egy ember, Jarmo Tuisk, aki meghallotta az idők szavát, hogy itt az ideje gyorstöltő állomások létesítésének. Meghallotta, és megkereste a módját nemcsak a hálózat kiépítésének, de annak is, hogy már kezdetben legyen országszerte mindenütt villanyautó. Mégpedig olyan, amellyel rendszeresen fölkeresnek egy töltőállomást – igénybe veszik a szolgáltatást. Nem mellékes kérdés ugyanis, hogy egy új infrastruktúrát használni is kezdenek-e, amint megépül, vagy csak az első felújítás után. Becsey Zsolt államtitkár beszélt erről a Közlekedéstudományi Egyesület „A magyar közlekedés helyzete az EU-ban” konferenciáján. Akkor éppen arról volt szó, hogy nálunk egyelőre nem érdemes TGV-szerű gyorsvasutat építeni, mert könnyen úgy járhatunk vele, mint az üres M6 autópályával. (Vagy mint Budapest az M4 metróval. – a szerk.) A gyorstöltőállomások egyik gyártója, az ABB szervezte azt a konferenciát, amelyen a magyar szakemberek részletesen megismerkedhettek az észtországi sikertörténettel. (Az ABB-t biztosan sokan ismerik, én tavaly figyeltem föl egy hirdetésükre, miszerint 15 perc alatt tudnak egy villanybuszba életet lehelni. a szerző)
Tehát Észtország. Jarmo Tuisk, aki ma már a villanymobilitásban érdekelt NOW! Innovations igazgatója Tallinban, maga mesélte el a 2011 márciusában indult, és tavaly fontos mérföldkövéhez érkezett projekt történetét. Mindenekelőtt a finanszírozás: a projekt anyagi alapját azzal teremtették meg, hogy széndioxid-kibocsátási kvótákat adtak el a Mitsubishi Corporationnek.
2011-ben az észt autópiacon három villanyautó volt jelen, ezek közül a Renault Fluenc csak váltóárammal tölthető, a Mitsubish i-Miev és a Nissan Leaf már akkor használta a CHAdeMO egyenáramú gyorstöltő technikát is. Ezért az a döntés született, hogy a gyorstöltő állomásoknak mind a két technikát tudniok kell.
Bár az indulást ingyen töltéssel tervezték, már az elején gondoskodni kellett arról, hogy gyorsan át tudjanak állni a fizetős szolgáltatásra. Ezért kiépítettek egy informatikai rendszert, ami kezeli a töltést és – amióta van – a fizetést, valamint követi, hogy melyik járműhöz mennyi energiát vételeztek. Sőt egy digitális térképen megjeleníti a töltőállomások foglaltságát is.
Képernyőkép az észtországi gyorstöltő állomások elhelyezkedéséről,
2015. április 14. 16:30 http://elmo.ee/charging-network-2/
Az első gyorstöltő állomást 2012 elején állították föl, és még abban az évben megkezdődött a próbaüzem. 2013. január elsejétől használhatja bárki a 163 gyorstöltő állomást. Vannak állomások városokban és országúton egyaránt. Úgy alakították ki a hálózatot, hogy 50-60 kilométeren belül bárhonnan elérhető legyen közülük legalább egy.
Mindez nagyon szép eredmény, de a legszebb a programban az, hogy az 507 darab Mitsubishi i-MiEV autót szociális munkások használják! Találtak egy olyan országos hálózatot, amelybe ha beleteszik a villanyautókat, azok az ország minden pontján széles körben hirdetik a technikai haladást, a levegőt kevésbé szennyező villanyhajtást! Emellett 2014 augusztusáig a magánvásárlást is támogatták pályázatokkal. Mire elfogyott a támogatásra szánt pénz, mintegy 700 villanyautót vásároltak szemfüles, az újtól nem idegenkedő észt polgárok.
Azóta eltelt több mint két év, és máshol is épültek, épülnek villanyautókat töltő állomások. Idén februárban ez volt a helyzet Európában, 542-vel több CHAdeMO töltőállomással, mint 2014 áprilisában volt:
Forrás: http://insideevs.com/chademo-installations-in-europe-us-grow-significantly/
Vargha Márton
a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse