Már a réven sincs nyereség a dízelgépkocsikon

Ideje volna felhagyni a dízelgépkocsik támogatásával. Ez derült ki azon a találkozón, amelyet az Európai Zöld Költségvetés Szövetség (Green Budget Europe, GBE) szervezett az Európai Parlament képviselőinek. (A GBE-nek a Levegő Munkacsoport is tagja.)

Dr. Eckhard Helmers, a Tieri Egyetem Környezeti Tervezés és Technikai Karának professzora a találkozón azt elemezte, milyen eredményeket hozott a dízelhajtás erőteljes támogatása Európában. A támogatás ötlete 1997-ben a kiotói egyezményben vállaltak teljesítése érdekében merült föl azért, mert abban az időben a dízelautók átlagfogyasztása jóval kisebb volt, mint a benzineseké. Igaz, az már akkor is tudott volt, hogy a mérgező nitrogéndioxid és a 10 mikronnál kisebb átmérőjű veszélyes részecskék (PM10) kibocsátásában viszont a benzinesek a kevésbé rosszak, de a széndioxid-kibocsátás csökkentése felülírt minden más szempontot. Sikerült is „jól” alakítani a piacot, az új gépkocsik összetételében masszív emelkedésnek indult a dízelek részaránya.

Száz új személygépkocsiból 1990-ben átlagosan még több mint 85, 2005-ben már kevesebb mint 47 volt benzines az Európai Unió 15 tagállamában (ld. http://www.acea.be/statistics/tag/category/share-of-diesel-in-new-passenger-cars ).

Új személygépkocsik széndioxid-kibocsátásának alakulása az Európai Unióban és Japánban

Forrás: Dr. Eckhard Helmers előadása az Európai Parlamentben 2016. február 17.

Csakhogy valahogy az évek során gyorsabban sikerült csökkenteni a benzines autók fogyasztását, mint a dízelekét, és így 2013-ra ez az előnye is elveszett a dízelnek. Az autógyártásban további veszteséget könyvelhet el a dízel a benzinmotoros hibridek megjelenésével. Helmers a Prius IV-et és a Skoda Octavia Green line-t említette előadásában. A Prius IV átlagosan 73 g, a Skoda viszont 90 g CO2 -kibocsátására van hitelesítve kilométerenként. Az Euro 2 és Euro 3 kategóriájú személygépkocsiknál (meg persze a korábbiaknál) a koromkibocsátás is árnyalta a képet: ha ezt CO2-egyenértékre – üvegházhatásra – átszámítva hozzászámoljuk a közvetlen CO2-kibocsátáshoz, akkor tovább csökken a dízelek előnye. Az Euro 6 kategóriában ezt a problémát – mind a koromkibocsátásét, mind a korom szemcsenagyság szerinti összetételét – az újabb részecskeszűrőkkel már megoldották az autógyártók, de sajnos a megbízható karbantartással, üzemeltetéssel még komoly gondok vannak. Számos felmérés azt mutatja, hogy a forgalomban részt vevő gépkocsik jelentős hányada jóval feketébb füstöt pufog ki, mint azt a gyári adatai alapján várni lehetne. A helyzetet súlyosbítja, hogy Európában a jogszabályok szerint a részecskeszűrőket 160 000 futáskilométerre kell tervezni. (Amerikában 240 000 futáskilométerre.)

Helmer az európai stratégia bukását végül az európai és a japán autópiac összevetésével szemléltette (ld. ábra). Japánban gyorsuló ütemben terjednek a benzimotoros hibridek, 2013-ban az eladott személygépkocsik 22 százaléka volt hibrid, viszont csak 1,8 százaléka dízel. A gazdára talált gépkocsik átlagos CO2-kibocsátása 108 g/km volt. Európában 53 százalék volt a dízel és 1,4 százalék a benzines hibrid, átlagosan 128 g/km CO2-kibocsátás mellett. A hatalmas eltérés az autóállományban annak köszönhető, hogy 20 évvel ezelőtt Japánban inkább a hibridet kezdte forszírozni az állam, nem a dízelt.

Ez az összehasonlítás csak aláhúzza az Európai Zöld Költségvetés Szövetség törekvésének fontosságát, hogy változzanak meg az Unióban a preferenciák, az adórendszert alakítsák át úgy, hogy az autógyárak és a vásárlók egyaránt a kevéssé környezetszennyező és a minél kevesebb CO2-t kibocsátó személygépkocsik elterjedésében legyenek érdekeltek. De az átalakítás nem járhat adócsökkentéssel, hanem például a gázolaj jövedéki adójának jelentős emelésével.

Vargha Márton
közlekedési témafelelős

Hírfigyelő