Mi van a levegőben?... Madár.

Április 18-án Alsónémediben járt a Levegő Munkacsoport, az ottani általános iskola által szervezett Öko Napokon. Önkéntesünk, aki elkísért a rendezvényre, az alábbiakban foglalta nekünk össze tapasztalatait, élményeit.

A Budapesttől mindössze 15 kilométerre fekvő településen már az első látásra örömmel nyugtáztuk, hogy nem érvényesül a „pesti virtus”, az iskola parkolója ugyanis autók helyett biciklikkel volt tele. Ha már a közlekedésben ilyen tudatosak, nagy baj nem lehet – gondoltuk, és ez be is igazolódott.
Az Öko Napok keretében a gyerekek többek között a négy elemmel, a földdel, a vízzel, a levegővel és a tűzzel ismerkedhettek meg alaposabban a különböző, ötletesnél ötletesebb sátrakban. Mi a levegőnél főleg a légszennyezésre és a természetben lévő különböző kemikáliákra, a levegőben is terjedő permetszerekre hívtuk fel a figyelmet. A négy elem sátrai mellett különböző kreatív feladatok és versenyek várták a gyerekeket, többek között hulladékból készült tárgyak versenye, amely jó humorról és rendkívüli ötletességről tanúskodott.
Bennünket reggel 8-tól rohamoztak meg a gyermekcsoportok, az első osztálytól egészen a nyolcadikig. Egy rövid bemutatkozás után a légszennyezettségről és a vegyi anyagokról beszélgettünk velük, majd ezt követően kitöltöttek egy tesztet, a kreatívabb gyerekek pedig rajzolhattak a falunkra. Búcsúzáskor a kisebbek a „Te mivel utazol?”, az idősebbek pedig a „Hétköznapi mérgeink” című kiadványunkból vihettek, amelyek fogytak is szép számmal, bár a bennük lévő ismeretek nagy részével mindannyian tisztában voltak.
Számomra a legkellemesebb meglepetés a gyerekek lelkes hozzáállása volt. A legkisebbektől a legnagyobbakig érdeklődőek voltak, komolyan vették a feladatokat, tájékozottságuk pedig néha még a sokat próbált Levegő Munkacsoportot is meglepte. Szívderítő válaszaik közül az egyik sokáig emlegetett az volt, mikor a kérdésünkre (Mi van a levegőben?) egy elsős kislány lelkendezve kiáltotta: madár! A standard válaszhoz szokott fülünket (miszerint oxigén) ez igencsak meglepte. Az is külön öröm volt, amikor a második osztályosok arra a kérdésre, hogy melyik az a permetezőszer, ami még betiltása után 20 évvel is kimutatható a szervezetben, kórusban vágták rá a választ (DDT). Kiderült, hogy a farsangi beöltözés kapcsán tájékozódtak, mindenesetre igen reménykeltőnek találtuk a jövő nemzedékének felkészültségét és hozzáállását.
Ki kell emelnem a pedagógusok melegszívű vendéglátását is, akik meleg ebéddel honorálták, hogy egész nap álltuk a gyermekhad rohamát. Bár az igazat megvallva, mi ezt egyáltalán nem éreztük tehernek. Azt hiszem a nap végén mindannyian örömmel nyugtázhattuk, hogy ezen generáció tagjai már jóval tájékozottabbak a környezetvédelemmel kapcsolatban, és a jövő kérdése inkább az lesz, hogy ezt az öko-tudatosságot a gyakorlatban mennyire sikerül majd megvalósítaniuk idősebb korukban.

Zentai Sári
a Levegő Munkacsoport önkéntese

Hírfigyelő