Miért nincs jogunk az egészséghez?!

Felháborító hatósági eljárás Bocskaikerten

Az alkotmány 18.§-a szerint minden embernek joga van az egészséges környezethez. Ezzel szemben a valóság nagyon más és nagyon szomorú.

Bocskaikert 3000 lélekszámú nagyközség Debrecentől 10 kilométerre. A falu két oldalán húzódó erdő olyan egészséges életteret biztosított a településnek, amiért sok idős és fiatal család menekült ide az egészségtelen levegőjű városból, hogy itt építsék fel otthonaikat. Rohamosan nőtt a település létszáma: óvoda, iskola, templom épült. Mindenki virágossá varázsolta a háza elejét, kialakult a kiránduló zöld övezet, hintával, padokkal, falut összefogó rendezvényekkel. Öröm volt hazajönni a fárasztó nap után. De sajnos az ember nemcsak épít, hanem pusztít is. A természet ugyan időnként visszavág, de az ember nem tanul, nem lehet megállítani.

Bár a falu közepén húzódik az egyre nagyobb forgalmú 4-es számú főútvonal, mégis a település szélső, erdő melletti utcájától, azaz a házak falától 55 méterre tervezték meg a. főútvonal Debrecent elkerülő szakaszát, mintegy rákerülő útként Bocskaikertre. És mindez 2001-ben környezetvédelmi engedélyt kapott! Arra a kérdésre, hogy miért ilyen közel, amikor maguk a szakhatóságok is leírták, hogy ezáltal a „szélső utca lakhatatlanná” válik – ezzel egyidőben természetesen az összes rámenő utca is –, senki nem ad választ. Minden kérelem és folyamatos megmozdulás elutasításra talált, sőt még rendőri beavatkozásra is sor került.
A község magánterülete ebből az 55 méterből átlagosan 12 méter, ezt követi a 135 kV-os magas feszültség a 13 méteres hatótávolságával, amit sem a tervezésnél, sem azóta nem vettek figyelembe. A környezetvédelmi engedély azt is leírja, hogy ha a munka 3 éven belül nem kezdődik meg, új hatástanulmányt kell készíteni. A munka pénz hiányában nem kezdődött meg, ennek ellenére 2005-ben a Magyar Közút Állami Közútkezelő Fejlesztő Kht. kiadta a jogerős építési engedélyt. Közben 2004-ben az Európai Unió tagországa lettünk, az erdő Natura 2000 minősítést kapott, a lakosság pedig egyesületet hozott létre, hogy közösen és hitelesen léphessenek fel a hatóságok felé, de mindhiába.
Igénybe vettük a médiát, demonstráltunk, közben megindult egy erős hangulatkeltés az egyesület ellen, félrevezetve a lakosság egy részét, akik a mai falut átszelő főút mellett laknak. Ettől kezdve újra és újra bizonyítani kellett, hogy a harc egy távolabbi elkerülő útért folyik, mert különben az egész település komoly veszélyben lesz a két nagy forgalmú út közé zárva. Lehetőség lenne kevesebb irtással, távolabbra építeni a jövőnek szóló utat, ráadásul az erdő összefüggő vadászterület, benne földikutyák élnek, ritka madarak fészkelnek és értékes hőscincérek bújnak meg. Az hogy a legmagasabb rendű élőlény mégiscsak az ember, bizonyára igaz, de nem a Bocskaikertben. Így kivágásra került a nyomvonal mellett a 30 méter széles, az engedélyben kötelezően előírt védőerdősáv is, értékes tölgyeseivel, akácosaival, fenyveseivel.


Kivágásra került, mert időközben uniós támogatásból mégis lett pénz. A lejárt útépítési engedélyt az egyre erősebbé váló lakossági ellenállás ellenére 2009 márciusában meghosszabbították, és az erdő falu felé eső részét rendőri felügyelet mellett kiirtották. Kiderült közben, hogy már egyáltalán nincs szükség környezetvédelmi engedélyre sem.
Bár az építés megkezdésének réme mindennapossá vált, mi, bocskaikerti lakosok még mindig hisszük, hogy a kormányváltás új szemléletet hoz, és Magyarországon is legtöbbet az ember ér. Hisszük, hogy jól választottuk meg lakóhelyünket, felnevelhetjük itt gyermekeinket, és ide várhatjuk majd haza unokáinkat.

Bocskaikert, 2010. 07. 20                    

Az aggódó, segítséget váró lakosok nevében:
a Bocskaikert Zöld Egyesület        

Hírfigyelő