Mindennapi mozgásunkat add meg nekünk…

Felmérések szerint a lakosság 65 százaléka egyáltalán nem sportol. Bár a mindennapos testnevelés – valós eredményeket hozó – bevezetése és a sportegyesületek számának látványos növekedése a mostani gazdasági helyzetben aligha valósul meg, mégis sokat tehetnének az önkormányzatok a gazdaság szereplőivel, az egészségügyi és az oktatási szervezetekkel összefogva azért, hogy a lakosság aktívabb, egészségesebb életmódra váltson át. A Levegő Munkacsoport néhány javaslatot tesz arra, hogy milyen területeken lennének ehhez lehetőségek.

Egy kis történelem

Az előző rendszerben sokan kifogásolták, hogy a versenysportra lényegesen több figyelmet fordítanak, mint a tömegsportra. A szocialista tábor az olimpiai érmek és világbajnokok számával is igyekezett bizonyítani fölényét a „gaz kapitalizmussal” szemben. Szerencsére a nagyobb vállalati és települési sporttelepek, sportklubok üzemeltetésére így is maradtak források. Nem volt lehetetlenség, főképp a fiataloknak, sporttelepet, sportolásra alkalmas területet találni. Igaz viszont, hogy az idősebbek közül már akkor is jobbára csak az elszántabbak és a módosabbak sportoltak, nem is annyira egészségük érdekében, hanem a társaság kedvéért. (Ami persze nem baj, mint ahogy az sem, ha a „szépségünkért” sportolunk.)

A nyolcvanas években a politika figyelme egyre inkább a pénzben közvetlenül kifejezhető haszon, a piaci folyamatok felé fordult, és a tömegsport támogatására kevesebb jutott. A rendszerváltás óta pedig leginkább a veszteségekről szól a tömegsport története. A privatizáció során nemcsak a gyártelepeket adták el pontos leltár nélkül, de velük együtt „csomagban” a sporttelepeket is, amelyek helyére hamarosan benzinkutak, bevásárlóközpontok, autóparkolók épültek. Az a – még a múlt század húszas éveiben hozott – törvény, amely szerint a 600 fősnél nagyobb vállalatoknak sporttelepet kell üzemeltetni dolgozóik egészségének megőrzése érdekében, túlélte a háborút, feledésbe merült azonban a rendszerváltással. Volt ugyan a kilencvenes években egy országos tornaterem-építő programunk, de az abbamaradt. Az iskolai oktatás finanszírozása egyre szűkült, és sok helyen formálissá vált a testnevelés.

Nem kedvezett a tömegsportnak a fogyasztói társadalom ezerféle „vívmánya” sem. Jó ugyan, hogy a nehéz fizikai munkát felváltották a gépek, a robotok, ám a monotonság, a gerincpusztító ülőfoglalkozások sem használnak egészségünknek. A sokféle kütyű, a távkapcsoló, a gyorsan bekapható, a nap 24 órájában bárhol megvehető készételek, nyalánkságok, a kényelem mindenek fölé helyezése sem egészségünket szolgálja. A sport ezzel párhuzamosan áruvá vált, amelyből nagyon meg lehet gazdagodni, ha azt nem űzik a tömegek, hanem csak nézik, otthon, a képernyő előtt eszegetve, ezer reklámmal körítve. Gondoljunk csak egy-egy híres sportolónak a sportszerek reklámozásáért fizetett dollármillióira, vagy a futballisták adás-vételére.

Konferencia a sportról és egészségről

A Magyar Szociológiai Társaság és a Semmelweis Egyetem Testnevelési Karának rendezésében kétnapos konferenciát tartottak tavaly novemberben „Sport és társadalom” címmel, cseh és lengyel szakértők részvételével. Az előadók rengeteg adatot közöltek a sport testre és lélekre gyakorolt hatásairól, az elkerülhető kiadásokról stb. Néhányat itt megemlítünk.

Nálunk és a cseheknél 65-70 százalék a teljesen inaktív, vagyis sohasem sportoló lakosság aránya. A lengyeleknél a társadalom nagyobbra értékeli a sportolást, a megkérdezetteknek csak 50 százaléka vallotta, hogy sohasem sportol. (Bár ezt a számot a szakemberek túl szépnek tartják, kétségtelenül Lengyelországban nagyobb a sport társadalmi presztízse, mint a másik két országban. Ezt jelzi a sportklubokat összefogó nemzeti tömegsport szövetség elismertsége is. A sportolás, turistáskodás és általában az aktív pihenés egyre inkább divatba jön.)

Természetesen nyilvántartjuk a táppénz miatt kieső munkaidőt: 2009-ben 33 millió táppénzes nap volt hazánkban, 292 milliárd forintnyi bérnek megfelelő termeléskieséssel. Nincs adat viszont arról, hogy sportolás mellett mennyi lett volna ebből elkerülhető. Az sem számítják ki pénzben, hogy a rendszeres sport hogyan járul hozzá a jóllétünkhöz, önbecsülésünkhöz, a konfliktusaink könnyebb kezeléséhez. Pedig közvetve számos adat van a sportolók és nem sportolók testi és lelki állapotának különbözőségiről.

Nyugtalanító volt hallani, mennyire összefügg a sportolás az iskolázottsággal, a vagyoni helyzettel. Ami világosan jelzi, hogy mekkora szűklátókörűségre vall, ha egy kormányzat a sportolást az öngondoskodás területének tekinti. Arról az utóbbi időben sokat hallhattunk, hogy az élsportolóvá válás ma jórészt a család áldozatvállalásától függ. Sajnos hasonló a helyzet az egészséges felnőtté válást segítő rendszeres sportolással is.

Arra a konferencián feltett kérdésre, hogy a tervezett mindennapos testedzés fog-e a rossz statisztikákon változtatni, nem kaptunk egyértelmű választ. Bevezetéséhez az anyagi források mellett a fizikai feltételek, és a megfelelő szaktudás, a motiváció is hiányzik egyelőre. Jelenleg még az iskolák hovatartozása, finanszírozása is tisztázatlan, továbbá hiányzik az alapvető rendeletek és a jogszabályok harmonizációja is. Néhány, a sportot most is támogató településtől, oktatási intézménytől eltekintve, nem állítható, hogy a közeljövőben az iskolások edzettebbé válnak, illetve többen szeretik meg a mozgást annyira, hogy azt felnőtt korukban is folytassák, családjuk tagjait is bevonva az aktívabb életmódba.

Uniós kezdeményezések

A helyzet azonban nem reménytelen. Brüsszel felébredt. Európa versenyképességét és az újabb tagállamok felzárkózását illetően már nem csak a nagy infrastruktúra-hálózatok kiépítésében gondolkodik. Nálunk keveset hall a közvélemény az 1992-ben elfogadott Európai Sport Chartáról, amely szerint a kormányoknak biztosítani kell minden állampolgár számára, beleértve a rokkantakat is, a sportolás lehetőségét, és ehhez a központi és helyi kormányzatnak meg kell teremteni a kereteket.

A következő uniós fejlesztési periódusban (2014-2020) különös figyelem fordul a települések felé. A város versenyképességét az egészséges életkörülmények, a jó környezeti állapot is befolyásolja. Az ifjúság sportolásának elősegítése a közbiztonságot is javítja. Most kellene olyan komplex programokat kidolgozni, amelyekhez megszerezhetők az uniós támogatások is.

Az említett konferencián a lengyel előadó két országos programjukat említette:

A „Minden gyerek sportoljon” támogatott program, amelynek egyik célja a fiatalkori agresszió levezetése (megelőzése) és a jó erkölcsre nevelés (sportszerűség stb.). A program aktív résztvevői az önkormányzatok és a katolikus egyház.

Ugyancsak fontos helye van a sportnak a 2007-2015-ös lengyel Nemzeti Egészség Programban. Egyaránt támogatják a fiatalok, az idősebbek és rokkantak sportolását, nem utolsó sorban az egészségügyi (helyesebben betegségügyi) kiadások csökkentése érdekében.

Mivel segíthetnénk elő a lakosság aktívabb életmódra váltását?

Nemzetközi felmérések igazolják, hogy az emberek szívesen megtesznek akár egy kilométert is sétálva ápolt, kellemes városi környezetben. A forgalomcsillapítás, sétálóutcák kialakítása, a zöldterületek zöld folyosókkal (fasorokkal) történő összekötése is egészségesebb életmódra ösztönöz.

A Margitsziget futópályája sikertörténet. Érthetetlen, hogy a Népligetben, a Városligetben és még sok más helyen, miért nem építenek ki hasonló pályákat.

Egy átmeneti növekedés után megállt a szabadtéri edzőparkok, vagy ahogy neveztük, felnőtt játszóterek telepítése. Pedig ezek a berendezések 10-15 millió forintból megvalósíthatók, és helyigényük is kicsi. Egy lakópark közepén, sőt társasházak udvarában, zsebparkokban is elférnek, biztosítva a környéken élők közös sportolását és barátkozását.

Nagyon fontos a városi kerékpározás feltételeinek javítása. A fővárosban lassan trendivé válik a kerékpározás. Hiányoznak ugyan a megfelelő parkolók és egyéb infrastruktúra, de az idősebbeket és a gyerekeket a rendszeres kerékpározástól ma elsősorban az alacsony közlekedési morál riasztja el. A vidéki városokban pedig, ahol 30-40 évvel ezelőtt mindenki kerékpározott, szemléletváltásra lenne szükség, ugyanis a nyugati városokkal ellentétben sokan nem tartják rangjukhoz méltónak a biciklizést.

Javaslataink

Sürgős teendőnek tartjuk:

1) a civil, az önkormányzati, a köznevelési, a felsőoktatási, az építésügyi, az egészségügyi, a költségvetési és a sporthoz kapcsolódó jogszabályok harmonizációját az Európai Sport Charta alapján;

2) a településrendezési követelmények mozgás szempontú átvilágítását, normatív előírásokat a minimális sportterületek biztosítására (minimális zöldterület, zöld hálózatok, csillapított övezetek);

3) a települési környezetvédelmi programok sport szempontú átvilágítását (zöldterület-gazdálkodás, levegőtisztasági követelmények)

4) a civil szervezetek, egyházak sportprogramjainak támogatását;

5) a vállalatok társadalmi felelősségi (CSR) és szponzorálási programok kezdeményezését;

6) gazdasági eszközök (ingatlanadó, vállalati támogatási adókedvezmények, cafeteria szabályok) alkalmazását a sportolási feltételek javítása érdekében;

7) médiatámogatást (élelmiszer- és gyógyszerreklámok, sportközvetítések adójából), rendszeres beszámolókat tömegsport kezdeményezésekről.

Jó példák

Gödöllőn tavaly óta együttműködik az önkormányzat az iskolákkal, sportegyesületekkel és a szülőkkel egy eredményes iskolai testnevelési gyakorlat kialakításán. Ehhez kapcsolódik

Parti Zoltán Programcsomagja „Edzéselvű testnevelés helyi tanterv” készítéséhez (ld.

http://dunamunkacsoport.hu/ETT_vege11_s.pdf,

https://www.levego.hu/kapcsolodo_anyagok/a_kornyezetvedelem_es_a_sport_erdekszovetsege).

2) Jó szervezőkészségű lokálpatrióták kezdeményezéseire példa

Péter Attila riporter (, Kaposvár.

http://www.peterattila.hu/?menu=news&archives=1,Kaposvár) és

Söjtöry Elvira országos szenior futóbajnok, az Elvira-Marathon szervezője (Szombathely, http://przoli.ucoz.hu/photo/kacago_kocogo_2011/54)

3) A Bringázz a munkába! kampány a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával

Részletek az Európai Sport Chartából:

1. pont: A Charta célja

A kormányoknak, annak tükrében, hogy a sport az ember fejlődésének fontos tényezője, meg kell tenni a szükséges lépéseket, hogy a Chartában szereplő rendelkezéseket a Sportetikai kódexszel összhangban alkalmazza:

1. Minden egyénnek lehetővé tegye a sportolást, nevezetesen:

a) minden fiatalnak legyen lehetősége testnevelésben részvételre és a sportolás alapjainak elsajátítására;

b) biztosítsák, hogy mindenki biztonságos egészséges körülmények között sportolhasson és vehessen részt aktív pihenésben,

valamint a megfelelő sportszervezetekkel együttműködve

c) biztosítsák, hogy mindenki, akit érdekel és megvan hozzá a képessége, fejlődhessen a sportban, és elérhessen egy önmaga vagy a közönség által értékelt kiválósági szintet.

2. Védje és fejlessze a sport etikai és erkölcsi alapját, a sportban résztvevők emberi méltóságát és biztonságát, védve a sportot és a sportoló nőket és férfiakat a politikai, gazdasági és pénzügyi kizsákmányolástól, és a visszaélésekhez vezető gyakorlatoktól, beleértve a drogok, doppingszerek használatát.

10. pont: Sport és fenntartható fejlődés

Az emberek generációkon átnyúló fizikai mentális és szociális jóllétének biztosítása és javítása azt kívánja, hogy a sportolás a városi, a szabad és a vízi környezetben is a föld eltartó képességének, természeti erőforrásainak, a fenntartható fejlődésnek és a környezet kiegyensúlyozott menedzselésének a figyelembevételével történjen.

  1. Számba kell venni a sportlétesítményeknél a természeti és környezeti értékeket,

  2. Támogatni és ösztönözni kell a sportegyesületeket a természet- és környezetvédelmi tevékenységükben,

  3. Növelni kell a lakosság tudását és formálni a szemléletét a sport és a fenntartható fejlődés, valamint a természet összefüggéseiről.

Beliczay Erzsébet

a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

Hírfigyelő