Rövidesen tárgyalja az Európai Parlament az előterjesztést arról, változzon-e, és ha igen, hogyan a bioüzemanyagok támogatási rendszere a közeljövőben. Az alábbiakbanNuša Urbančičnak, a brüsszeli székhelyű Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E) szakértőjének írását ismertetjük.
Egyre többféle, növényi anyagokból, szemétből előállított vegyülettel hajtanak – részben vagy egészében – gépkocsikat világszerte.
Zalaegerszegen például olyan gázbuszok is részt vesznek a helyi közlekedésben, amelyeket a Zalavíz Zrt. zalaegerszegi szennyvíztisztító telepén, szennyvíziszapból előállított biometánnal hajtanak. A magyarországi kutaknál kapható üzemanyagban is van - kötelezően belekevert - bioüzemanyag, a benzinben etilén, a diízelben biodízel.
Üzemanyagok teljes CO2 kibocsátása, beszámítva az ILUC-ot, a közvetett földhasználati változást is Forrás: Nuša Urbančič: Biofuels industry learns an old lobby lesson: if you oppose the best, you get the worst, 2013. |
Február 24-én szavaz az Európai Parlament Környzeetvédelmi Bizottsága arról, hogy mivel hogyan ért egyet az Európai Bizottság javaslatai közül, mik legyenek az EU bioüzemanyag-felhasználási célkitűzései a következő években. A T&E mindig ellene volt annak, hogy ezek a célkitűzések konkrét számok legyenek, például az, hogy a felhasznált üzemanyagnak hány százaléka legyen nem fosszilis eredetű. Mégpedig azért, mert egy ilyen differenciálatlan előírás könnyen vezethet ahhoz, hogy a piacot elárasztja az olcsó, de fenntarthatatlan bioüzemanyag. Az első ilyen előírás meghozatala óta meredeken emelkedett az EU pálmaolaj-importja. Igaz, a behozott pálmaolaj nagy részéből nem üzemanyag lesz, hanem például élelmiszer és kozmetikum, de csak mert a repceolajat helyettesítik vele, ugyanis az EU-ban termesztett repcéből bioüzemanyagot csinálnak.
A World Resources Institute (WRI) januárban közzétett tanulmánya a bioüzemanyagok nem valódi zöld helyettesítői a fosszilis üzemanyagoknak. Egyrészt az élelmiszerek, de még a nem ehető növények üzemanyag-előállításra való termelése is – a napsütés tárolása nem ehető energiahordozókban – alacsony hatékonyságú használata a termőföldnek. Másrészt pedig a földnek a bioüzemanyag-előállítási alapanyagok termesztésére való használata más, hasznosabb feladatokkal versenyez, az ökosziszténák megőrzésével, a széndioxid lekötésével, a növekvő létszámú emberiség élelemmel való ellátásával. A WRI elnöke azt írja a szervezet blogjában: „A Föld növényzettel borított részének már durván a kétharmadán élelmiszert termelünk, vagy haszonerdőt tartunk fönn. Az ezekből származó termékek iránti igény 2050-re akár 70 százalékkal is nőhet. A maradék földeken viszont a légkörből széndioxidot kivonó természetes ökoszisztéma vagy ivóvízforrás védőterülete van, vagy a biodiverzitás fenntartására szolgál.”
Mit lenne jó tennie az Európai Parlamentnek?
A közvetett földhasználat-változás, az ILUC csak egyike a bioüzemanyag-ipar káros mellékhatásainak. A T&E által indított honlap, a biofuelsreform.org látványosan és közérthetően mutatja be a mellékhatásokat, az erdőírtást, a földharácsolást, az élelmiszer-árnövekedést, a költségeket és a lobbik harcát a támogatásokért. Ezek miatt lenne jó, ha a Parlament bátran hozzányúlna a földalapú bioüzemanyag-termelés kérdésköréhez. Megtartva az öt százalékos felső határát az ilyen bioüzemanyagok arányának, ahogy azt az Európai Bizottság is javasolja, megelőzhető a földterülethasználat megváltozásából eredő mintegy 800 millió tonna addicionális széndioxid-kibocsátás, de ugyanakkor az iparágba eddig befektetett eszközök megtérülése is biztosítva lenne. Szükséges, hogy az 5 százalékos felső határ kiterjedjen minden, kifejezetten erre a célra termesztett növényre, tehát az energianövényekre is, és belekerüljön az üzemanyagminőségi irányelvbe is (FQD). Ha pedig a közvetett földhasználat-változás számbavétele kimarad a módosított jogszabályból, attól nagyon káros folyamatok indulhatnak el. Többé nem lesz mód annak megállapítására, hogy egy bioüzemanyag csökkenti-e a széndioxidkibocsátást, vagy éppen növeli. Például az EU évente hat milliárd euróval támogatja ezt az iparágat, amit csak arra a bioüzemanyagra érdemes költeni, amelyik segít megelőzni a klímakatasztrófát. Ezt pedig csak az ILUC számbavételével lehet eldönteni.
Ami az egyre nagyobb politikai figyelmet kapó úgynevezett fejlett bioüzemanyagokat illeti, ezektől sem lehet csodát várni. Fennáll például a helyettesítés kérdése, vagyis az, hogy vannak-e társadalmilag hasznosabb termékek, amiket elő lehet állítani a hulladékokból, energia helyett. Ugyanakkor az Európai Éghajlatvédelmi Alap kutatásai szerint még erős fenntarthatósági kritériumok mellett is lehet pozitív a mérlege a hulladék bioüzemanyaggá alakításának.
A szavazás időközben lezajlott, és környezetvédelmi szempontból a legtöbbet hozta, amit el lehetett érni. A képviselők többsége többek között egyetértett azzal, hogy az üzemanyagok minőségét szabályozó irányelvben figyelembe kelljen venni az ILUC tényezőket. Az első generációs bioüzemanyagok - mind azok, amiket élelmiszernövény terméséből, mind azok amelyeket energianövényból állítanak elő - a környezetvédelmi bizottság többsége szerint legfeljebb hat százalékát adhassák az üzemanyagoknak. A tárgyalások pedig folytatódnak az Európai Tanács és az Európai Parlament között. A szerk.