Bécs és Pozsony közös Duna konferenciája

Mintegy háromszázan – főként közszolgák, projektekben érdekelt vállalkozások szakemberei valamint civil szervezetek – vettek részt április 19. és 21. között a Duna Régió stratégiájának harmadik nemzetközi előkészítő Duna-konferenciáján. Ennek fő témája a közlekedés, a környezetvédelem és az energia volt. Az Európai Bizottság (EB) – Ausztria és Szlovákia rendezésében zajló – tanácskozásán felszólalt Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter is, aki emlékeztetett arra, hogy a térségi együttműködésben az EB csak közvetítő szerepet kíván betölteni, és az ún. „3 No” elvet kívánják követni, ami azt jelenti, hogy sem új intézményeket, sem speciális jogszabályokat, sem pedig külön forrásokat nem terveznek a formálódó Duna Régió kapcsán létrehozni.
Dusan Caplovic szlovák miniszterelnök-helyettes egy közös cseh, magyar, osztrák, szlovák teljes körű közlekedési csomópont kialakítását javasolta. Ausztria egyebek mellett az infrastruktúra környezetkímélőbbé tételét, a navigációs technikákat és a megújuló energiaforrások felhasználását kívánja elősegíteni. Budapest főpolgármestere szerint a fővárosi Duna térség (az Esztergom és Dunaújváros közötti terület) számára kedvező, hogy lehetőséget kap néhány olyan beruházás megvalósítására, amelyekhez 2013 után már nem pályázhatna az EU kohéziós és strukturális alapjaiból. (A Közép-magyarországi Régiónak az egy főre jutó viszonylag magas GDP miatt nem jár majd a jövőben támogatás.)
Érdekes beszámolót tartott Dejan Komatina, a Száva térségében létrehozott bizottság (International Sava River Basin Commission) tevékenységéről, amely amerikai kezdeményezésre 5 évvel ezelőtt alakult, és amelyben egységes területfejlesztési és árvízvédelmi terveket, vízi közlekedési szabályozást készítenek. Kérdésre válaszolva megemlítette, hogy a személy- és teherhajózás fejlesztése mellett vízi erőműveket, egy Duna-Száva csatornát és kerékpár utakat is terveznek. Az érintettek közül egyedül Szlovénia az EU tagja, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Szerbia nem. Nehézségeikre jellemző, hogy az egyik legelső feladatuk a folyó mentén ismeretlen számban található aknák és egyéb robbanószerkezetek hatástalanítása. (Vajon a Tiszán mikor tudunk közös ukrán-magyar-román együttműködést létrehozni?)
Az említett „3 No” alapján a Duna Régió nem rendelkezik elkülönített pénzeszközökkel. Becslések szerint azonban mintegy 4 milliárd euró juthat a térségre a 2013-ig még elkölthető uniós forrásokból. A lázas projektgyűjtés azt jelzi, hogy a fejlesztők még reménykednek, hogy a 2007-2013 közötti időszakra megmaradt forrásokat felhasználhatják az említett Duna térségi célokra. A konferencia tájékoztatója szerint a mostani projektek begyűjtésétől az EU-források eddiginél jobb kihasználását és megalapozottabb fejlesztéseket remélnek.
A meglehetősen szerény források tükrében kérdés, hogy mikorra valósulhat meg a vízpartok menti települések szennyvízkezelése. Mire számíthatnak azok az országok, amelyek nem tagjai az uniónak?
A közös és a nemzeti érdekek pontos megfogalmazása, ütköztetésük, a konkrét költségek, hatások és kockázatok számszerűsítése ezúttal is elmaradt. A projektszemlélet volt érezhető, csakúgy, mint a korábbi konferenciákon. Hogyan fogják meghatározni a prioritásokat, a fejlesztések sorrendjét, a támogatások mértékét? Miként fognak az egyes országok projektjei egymásra épülni, egymást erősíteni? Mikorra várható megegyezés olyan alapvető műszaki kérdésekben, mint a medermélyítés, a vízlépcsők, a vízi erőművek hatásai, az évente garantált hajózható napok száma? A talajvízszint süllyedése, az ivóvízkészletek esetleges elszennyeződése, védett fajok kipusztulása olyan veszélyek, amelyek kockázata semmilyen gazdasági érdekből nem vállalható.
Folyamatosan emlegették a konferencián a középső és a déli Duna-szakasz páratlan és pótolhatatlan természeti gazdagságát, valamint az éghajlatváltozást, de konkrétumokat gyakorlatilag csak a WWF képviselője, Andreas Beckmann mondott. Legtöbbet a Duna hajózhatóságáról, elsősorban a teherszállítás fontosságáról, illetve az intermodális logisztikai bázisokról beszéltek. Azt azonban nem tudtuk meg, hogy a vízi teherszállítás fejlesztése pontosan milyen költségekkel és milyen konkrét veszélyekkel jár a Duna mente élővilágára és a vizek minőségére. Az előadók nem tértek ki arra a kérdésre, hogy vajon érdeke-e az itt élők többségének a vízi szállítást szinte a nulláról felfejleszteni? Hiszen ezzel kockáztatjuk a Duna természeti adottságaiból adódó társadalmi-gazdasági és környezeti hasznok együttes – esetleg jóval nagyobb hatású és több munkahelyet teremtő – kiaknázását. A vasút érdekeit nem képviselték, holott köztudottan vannak fölösleges szállítási kapacitásai, és elképzelhető, hogy kisebb költségekkel és kockázatokkal lehetne fejleszteni, mint a vízi fuvarozást.

Duna, Pozsony

Pozsony polgármestere arról beszélt, hogy a vízi szállítás és az energiatermelés kiegészíthetik egymást. Feszültség „csak” az ökológiai szempontok figyelembevételénél fordulhat elő. A Környezetvédelmi Minisztérium részéről Dr. Gergely Erzsébet a vízi szállítás és az erőművek okozta terhek és kockázatok országok közötti megosztását (burden sharing) hangsúlyozta hozzászólásában. Beliczay Erzsébet a Levegő Munkacsoport képviseletében átmeneti kompenzációkat sürgetett, hogy környezetkímélő és egyidejűleg nyereséges mezőgazdaságot lehessen a partok mentén kialakítani, egyebek mellett a vízminőség védelmében. Jelenleg ugyanis a Natura 2000 hálózatba tartozás és az ökologikus gazdálkodás versenyhátrányt jelent a piacon.
Vannak-e ajánlások a vízpartokra vonatkozó területfejlesztési és rendezési tervek harmonizációjára? Hogyan biztosítható majd a hozzáférés a vízhez minden érintett számára? Nem fogják-e a tervezett turisztikai, ipari és egyéb fejlesztések egymást zavarni, ellehetetleníteni? A hazai tapasztalatok azt jelzik, hogy hosszú távú fejlesztési stratégia hiányában nemegyszer éppen olyan projektek kapnak támogatást, amelyek üzleti alapon is megvalósulnának. A harmonikus fejlődéshez szükséges közhasznú beruházásoknál viszont gyakran hiányzik az érdekeltség, az önrész és a pályázáshoz szükséges adminisztratív háttér.

Beliczay Erzsébet
elnökhelyettes