Perek és közmeghallgatások a termőföldért dél-Pest megyében

Az utóbbi években sorozatos támadások érik a környezetvédelmi hatóságokat az építőipari alapanyagok bányászatával foglalkozó vállalkozások részéről, amiért a hatályos jogszabályok által előírt módon gyakorolják környezet- és természetvédelmi, tájvédelmi, vízvédelmi tevékenységüket és ezáltal a termőföld területi és minőségi védelmét. A hatóságok e feladatának teljesítése következésképpen a lakosság egészséges környezetének és megélhetési alapjainak védelmét is jelenti.

2012. októberi számunknak a „Harc a termőföldért” című cikkében három, bányanyitással kapcsolatos eljárás eseményeit soroltuk fel 2007-től 2012-ig. Ezekben kérelmek, elutasítások, fellebbezések, másodfokon való elutasítások vagy új eljárásra utasítások követték egymást öt-hat éven keresztül. A tőkeerős cégek szívósságát “ha kidobják az ajtón, visszamegy az ablakon” szólással jellemeztük.

Valóban szükséges termőföld területek megsemmisítése, a talajvíz minőségének egész térségekre kiható süllyesztése az építőanyag előállítás miatt? „A talajok víztartó képességének megőrzése, illetve javítása a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik fontos tényezőjének tekinthető, továbbá a talajok értékét a táperő helyett egyre inkább a rendelkezésre álló vízkészlet határozza meg” (gyakori hivatkozás a határozatok szakmai indoklásában).

Válaszként az illetékes minisztérium egy korábbi nyilatkozatából idézünk:

Az EU új hulladék keretirányelve szerint 2020-ig a nem-veszélyes építési és bontási hulladékok újra használatra történő előkészítését, újrafeldolgozását és az egyéb, anyagában történő hasznosítását, tömegében minimum 70%-ra kell növelni.

Az irányelvben előírt célkitűzések eléréséhez jogi és támogatás-politikai oldalról egyaránt számos feladat áll előttünk. Jogszabályi oldalról az építési-bontási hulladékokra vonatkozó előírások felülvizsgálata és azok módosítása folyamatban van. Támogatási oldalról elő kell segíteni a feldolgozó kapacitások építését, ösztönözni kell a vállalkozókat és a lakosságot, hogy bontási tevékenységük során eleve anyagfrakciónként szétválogatva gyűjtsék a hulladékot. Gazdaságosabbá téve annak feldolgozását, hozzájárulva ezzel az építési és bontási hulladékból készült termékek jobb minőségéhez és piaci szerepének növeléséhez.”

Tudósítások a „frontvonalról”, újabb fejlemények

Szemelvények Bugyi, 0110/1-24, 0115/1-23. 0118/3-5, 0120/1-22, 0120/31-43 helyrajzi számú telkeken tervezett, 144 hektáros kavicsbánya környezeti hatásvizsgálati eljárásában a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség által 2013. január 23. napján 13 órai kezdettel megtartott Közmeghallgatás jegyzőkönyvéből:

„Egy helyi lakos és a tervezett bányatelekkel érintett ingatlantulajdonos elmondta, hogy a családja családi gazdálkodóként dolgozik a bányatelekkel érintett területen, abból 20 hektár a saját tulajdonuk, ebből élnek, ebből tartják el családjukat és nem szeretnének sóderbányát. Semmihez nem járulnak hozzá, sem a kutatáshoz, sem a méréshez, sem ahhoz, hogy a földjükre lépjenek. Még egyszer elmondta, hogy ebből élnek és ezt a megélhetési forrást nem húzhatják ki a talpuk alól. Elmondta, hogy a faluban 30-35 éve van sóderbányászat. Úgy érzi, hogy ebből a falunak semmilyen haszna nem volt. A faluban éjjel nappal mennek a sóderszállító kocsik. … nem szeretné azt sem, hogy a közelükben nyíljon sóderbánya, mert amellett termelni lehetetlen, akkora a por, a füst. Elmondta, hogy a faluban egy család az önkormányzatot perelte be azért, mert a terményei teljesen tönkrementek a sóderszállító kamionok miatt.”

Egy másik felszólaló helyi lakos, ingatlantulajdonos szintén ellenezte a bányanyitást, mondván, hogy a földjén gazdálkodik és abból él. Ő is tanúsította, hogy a sóderszállítás a falun keresztül történik.

(A szóban forgó bányanyitási kérelem elbírálásával kapcsolatban további fejlemények még nincsenek közzétéve.)

A 2012. októberi számunkban említett Dunavarsány 030/8-19, 030/32-49 helyrajzi számok alatti ingatlanokon lévő „Dunavarsány V. – kavics” védnevű, 22 hektáros bányatelek ügyében folyó per második tárgyalása 2013. április 29. napján volt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon.

Megismételjük a 2012. októberi cikkünkben felsorolt előzményeket:

A bányavállalkozás már 2007. évben elutasító határozatot kapott.

2010 júniusában új eljárást kezdeményezett, előzetes környezeti vizsgálat benyújtásával.

2010 szeptemberében erre is elutasító határozatot hozott a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség.

A kérelmező a döntés ellen fellebbezést nyújtott be a Főfelügyelőséghez. A Főfelügyelőség új eljárásra utasította az elsőfokú hatóságot.

2011 márciusában a Felügyelőség az új eljárást megindította. A szakmai eljárás lefolytatása után a Felügyelőség megállapította, hogy a bánya nyitására víz- és talajvédelmi szempontból engedély nem adható. Dunavarsány és Taksony önkormányzata, valamint a helyi társadalmi szervezetek szakmai érvekkel szintén ellenezték a bánya megnyitását.

A bányavállalkozás ismét élt a fellebbezés lehetőségével, de 2012 júniusában az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség helybenhagyta az elutasító határozatot.

Ezért a bányavállalkozás beperelte a Főfelügyelőséget.

A Főfelügyelőség a Bírósághoz benyújtott nyilatkozatában és ellenkérelmében elemezte a tárgyi bányanyitási kérelem hiányosságait és döntésének indoklásában hivatkozott arra is, hogy a készíttetett hatásvizsgálat nem foglalkozott a szomszédos “Taksony V. – kavics” védnevű bánya kölcsönhatásaival annak ellenére, hogy azt szintén a keresetet benyújtó vállalkozó kívánja kitermelni. A Főfelügyelőség helytelenítette, hogy a hatásvizsgálat nem vette figyelembe kellően a térség számos, nagy kiterjedésű kavicsbánya tavának a talajvízre való összeadódó hatását. A Főfelügyelőség indoklásában hivatkozott a vízgazdálkodásról szóló, valamint a környezet védelméről szóló törvény egyes, meghatározott paragrafusaira.

A Levegő Munkacsoport jelen volt a tárgyaláson, ahol meglepetéssel hallottuk, hogy – míg tudjuk, hogy Dunavarsány egész lakossága és társadalmi szervezetei határozottan kiállnak a bányanyitás ellenzése mellett – a Bíróság megemlített egy, a felperes bányavállalkozó javára beavatkozási kérelmet benyújtó telektulajdonost, aki el kívánja adni ipari célra földterületét, mivel annak leromlott minősége mezőgazdasági használatra már nem alkalmas. A helyi lakosság körében a megnevezett beavatkozó személye nem ismert, mivel feltehetően nem a környéken lakik, hanem a “kárpótlás” folyamatában licitálhatott az egyik telekre. Gyakori jelenség, hogy olyan emberek jutottak így földtulajdonhoz, akik nem szándékoztak azt művelni, hanem csak vagyontárgynak tekintették. (A tőkeerős bányavállalkozások ügyesen kihasználják az ilyen helyzeteket. Tapasztaltuk ezt például a “Taksony V. – kavics” védnevű bánya közmeghallgatásán is, amikor budapesti illetékességű idős emberek és a helyiek között alakult ki éles vita ezzel kapcsolatban. A budapestiek el akarják adni taksonyi földjeiket a bányavállalkozónak, mivel az önkormányzatnak nincs anyagi lehetősége arra, hogy azokat visszavásárolja...)

A dunavarsányi bánya perében egyelőre döntés nem született, a következő tárgyalás szeptember 11-ére lett kitűzve.

A Délegyháza 039/4-7, 9-11, és 039/21-25 helyrajzi számú telkeken tervezett kavicsbánya előzményeiről szintén beszámoltunk a 2012. októberi számunkban.

Mint írtuk, a kertváros mellett lévő terület környezeti hatásvizsgálati eljárásának keretében 2011. januárban nagyszámú lakossági jelenlét mellett tartott közmeghallgatáson is felháborodott tiltakozások hangzottak el a bányanyitás ellen. Bár a Környezetvédelmi Felügyelőség 2011 júniusában elutasította a bányanyitási kérelmet, és az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőség helybenhagyta az elutasító határozatot, a bányavállalkozás által indított perben a Budapest Környéki Törvényszék új eljárásra utasította a Környezetvédelmi Felügyelőséget.

Az új eljárás keretében 2013. május 9-én tartott a Felügyelőség Közmeghallgatást Délegyházán, amin a Levegő Munkacsoport most is részt vett. A megjelent lakosság és helyi társadalmi szervezetek egybehangzóan ellenezték a bányanyitást, tapasztalati tényekkel megcáfolva a bányavállalkozó által felkért szakértők állításait. Érdekes, hogy ez alkalommal a vállalkozó új szakértői csapattal jelent meg. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a korábbi hatásvizsgálat túlságosan tárgyilagos volt, és modellszámításokkal készített prognózisai nem voltak eléggé meggyőzőek sem a talajvízszint várható süllyedésének, sem a zajhatás előre becslésének bagatellizálása szempontjából a tervezett bányával szomszédos kertváros lakossága számára, akik kijelentették, hogy jobban szeretnének családjukkal szántóföld mellett élni, mint bányató mellett.

Azonban a cég újonnan felfogadott embereinek szakmai szempontból is erősen vitatható érvelése sem volt sikeres a lakosság körében.

Schnier Mária
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

Hírfigyelő