2013 áprilisában búcsúztak el tisztelői és barátai Pesti László legendás hírű kertésztől a Rákoskeresztúri Köztemető szóróparcellájában.
Tizennégy évesen ipari tanulóként első munkahelye a Nemzeti Múzeum kertje volt. A Népliget főkertészeként ment nyugdíjba. Élete végéig dolgozott és közben saját erőből képezte, művelte magát. Számos esetben adott tanácsot civil szervezeteknek parkok, kertek gondozásával kapcsolatban. Mivel idehaza a fenntartásra kevés forrás jut, ezért egyszerű, könnyen megvalósítható megoldásokat javasolt. Sokszor hangsúlyozta, hogy a gondos ápolás, a locsolás is csodás eredményeket hozhat. A Levegő Munkacsoport a Zöld Levél Program kapcsán ismerte meg.
A Népligetben sétálva több helyen felbukkan egy-egy Népliget Barátai tábla, érdekes emlékek, például régi parki burkolókő minták mellett. Ő volt az, aki a szervezet nevében finanszírozta és megszervezte ezeknek az emlékeknek a megőrzését. Remeteként élt, és nyugdíjának nagy részét közcélokra fordította. Több képeslapot adott ki például kevésbé ismert emlékművekről, régi épületekről, tárgyakról. Tagja volt a Budapesti Városvédő Egyesületnek. Tudását, tapasztalatait, gyűjtőmunkájának eredményeit a padlásszobájában álló régi írógépén írta le. Társasházi és intézménykertek ápolásáról és kertészeti gyakorlatokról a Levegő Munkacsoport, a pesti és budai parkok történetéről a KIA Ökológiai Könyvtár honlapján olvashatunk. A többi írását a Városvédő Egyesület önkéntesei most dolgozzák fel. Nyugdíjas korának szakmai oldaláról az MTA Szociológiai Intézetében készült interjúsorozatban többet is megtudhatunk.
Emlékét tisztelettel megőrizzük!