Elhallgatott hatások

A bioenergia népszerűsítésekor súlyosan alábecsülték az ipari méretű termelés közvetett és közvetlen hatásait az erdőre és az erdőben élő népekre. A nagyarányú, ipari fa alapú bioenergia-termelés ugyanis cseppet sem hasonlít a fa hagyományos és helyi felhasználására, ami az erdőben élő közösségek számára alapvető energiaforrás a fejlődő országokban. A magas energiatartalmú fosszilis üzemanyagok növényi részekkel történő helyettesítése sokkal nagyobb földterületet igényel, mint az energianyerés más módjai¹, ezért a fák ültetvényes termesztése miatt még több földterületet kell művelés alá vonni. Ez pedig még inkább megterheli a talajt és az édesvizeket. Ezek a károk szükségszerű velejárói az új, fa alapú bioenergia-világpiac megnyílásának, amelynek legnagyobb áldozatai a bennszülöttek és más erdőfüggő déli népcsoportok – különösen az ott élő nők, akik családjuk ellátása miatt függnek a tűzifa és más bioenergia-forrás használatától.

Széles körben elterjedt az a tévhit, hogy a faerőművek nem égetnek egész fát, csak maradékot (fűrészport, forgácsot, ágakat, és fa göngyöleget). Ám ezek felhasználása is igen körülményes, mert a fűrészpor például keresett alapanyaga az alacsonyabb minőségű fatermékek gyártásának is. De a fűrészporon kívül az elszáradt részek (gallyak, levelek, tönkök) is maradéknak minősülnek, bár ezeknek fontos szerepük van abban, hogy a tápanyagok visszajussanak a talajba, termékenyen tartva azt, így segítve a szén raktározását és a fajok sokféleségének megőrzését. Ráadásul a maradékok használata is az ipari fakitermelés növekedését ösztönözi, így egyre nagyobb területet vonnak művelés alá. Sőt, talán nincs messze az az idő, amikor már a maradék sem elég, és egész fákat fognak legyalulni és pelletté alakítani az erőművek számára, még nagyobb területen elterjesztve a monokulturális fatermesztést.

A kereslet vonzásában

Az Európai Unió már jelenleg sem képes olyan mennyiségű fát termelni, ami kielégítené a bioenergia-nyerésre használt szükségletét, ezért élesedik a verseny a fáért. Az Európába érkező, bioenergia előállítására szánt faanyag még mindig főleg Észak-Amerikából származik, így az európai kereslet verseng az exportőr saját szükségletének növekedésével, és a korábban odatelepített cellulóz és papírgyártókkal is. Ez a helyzet megnöveli a valószínűségét a kelet-ázsiai, dél-afrikai és az orosz cellulózgyártás és ültetvényes fatermelés rohamos növekedésének.² A faültetvények szaporodását jelentették többek között Nyugat-Pápuában, a Kongói köztársaságban és Guayanában is.

A kereslet a fa és a faanyag iránt tovább fog nőni, amikor a „második generációs”, növényi alapú üzemanyagok életképesek lesznek a piacon. Ezek a folyékony üzemanyagok most nagy részben kutatási és fejlesztési fázisban vannak, de a biotechnológiai cégek, az olajcégek, illetve a cellulóz- és papírgyártók valószínűleg egyesíteni fogják erőiket, és dollármilliárdokat fektetnek majd a fa alapú bioüzemanyag-gyártás kifejlesztésébe. Ide tartozhat például a génmódosítással megtervezett fák létrehozása is, hiszen az alacsony lignintartalmú fák, a gyorsan növő és hideg-álló fajok vonzóbbak a hő- és áramtermelés szempontjából. A génmódosítással létrehozott fák óriási új veszélyt jelentenek az erdőkre, az erdőfüggő közösségekre és az éghajlatra. Még megjósolni is lehetetlen használatuk következményeit, mert a véletlen mutációk jellemzőbbek a genetikailag módosított egyedeknél. A fák nagy területen el tudják szórni magvaikat, könnyen megtelepednek a természetes erdőkben, illetve kereszteződnek a természetes fákkal.

Szabályozás nélkül

Az európai vita a fa használatáról csak a fenntarthatóság követelményeire összpontosított – amit az Európai Bizottság ki is húzott az Unió összes országát érintő szabályozásai közül. Azt a kérdést pedig, hogy az európai fa iránti kereslet hatalmas növekedése kielégítheti-e a fenntarthatóság igényeit, ha figyelembe veszik a termesztés összes közvetett következményét is – különösen a világpiaci tényezőket –, a szabályozás megvitatásánál teljesen kihagyták. Egyelőre nincs a világon olyan szabályozás, ami megakadályozná a fa árának növekedését, ezáltal az ültetvények terjedését és a fakitermelés növekedését. A monokultúrás ültetvényesítés és a fakitermelés nagyobb és pusztítóbb jelenlétének széleskörű és közvetett következményei a természetes erdők ökoszisztémájára nézve ugyanolyan súlyosnak bizonyultak, mint a fa alapú bioüzemanyagok esetében. Az európai kereslet fellendülésével és a fa világpiaci árának emelkedésével, ami az ipari bioenergia-termelés beindulásának hatására következik be, újabb földterületeket fognak majd bevonni a művelésbe, nőni fog a romboló fakitermelés, és emiatt felgyorsul a természetes, sokszínű erdők átváltozása monokulturális faültetvénnyé. Ez az oka annak, hogy az itt felsorolt civil szervezetek, a Bennszülött Népek Szervezete és különböző társadalmi mozgalmak kérik az Európai Uniót és a tagállamait, hogy a támogatás megszüntetésével állítsák meg és fordítsák vissza a fa alapú bioenergia termelés terjedését és a fa alapú bioüzemanyagok fejlesztését.

Bioüzemanyag Figyelő
CENSAT Élő Víz/ A Föld Barátai – Kolumbia
Humboldt Központ, Nicaragua
Európai Cégfigyelő
A Föld Barátai – Sierra Leone  
A Szibériai Erdők Barátai, Oroszország
GenderCC, Németország  
Erdő Világkoalíció
Világ Igazság Ökológia Terv, USA 
GM Figyelő
Ole Siosiomaga Társaság, Szamoa 
Fenntarthatóság Figyelő Hálózat, Közép-Amerika
Túlélés/A Föld Barátai – Paraguay 
Csendes-óceáni Erőforrás Gazdálkodási Intézet
Faanyag-figyelő Koalíció, Dél-Afrika
Csendes-óceáni Bennszülött Népek Környezeti Koalíciója

A felhívás eredeti, angol nyelvű szövege itt található:
A felhíváshoz csatlakozott a Levegő Munkacsoport is.