Újuljon meg a típusbizonyítvány rendszere!

Csak olyan gépkocsi állítható forgalomba az Európai Unióban, aminek van típusengedélye. A típusengedély megszerzéséhez egy gépkocsi prototípusának számos ellenőrzésen, tesztelésen kell átmennie, ahol – elvben – minden műszaki, környezetvédelmi előírás teljesítésére odafigyelnek. A Volkswagen botrány ráirányította a figyelmet a típusengedélyezés hiányosságaira. Németországban öt környezetvédelmi szervezet együtt tett javaslatot a rendszer megújítására.

Mindenki tisztában van vele, hogy szükség van a típusvizsgálat megújítására, de eddig csak a tesztelés frissítése volt napirenden. Pedig abban, hogy a gépkocsik fogyasztása és levegőszennyezése lényegesen eltér használat közben attól, ami a típusengedélyben olvasható, nagy szerepe van annak is, ahogy a típusengedélyek kiadása történik. A prototípus vizsgálatát az autógyár rendeli meg, és az elmúlt évek alatt gyártó és vizsgálatot végző intézmény közötti kapcsolat igen bensőséges lett. A tesztelő vállalkozásnak nyilvánvaló érdeke a tesztelés manipulációja – az eljárás adta mozgástér kihasználása – annak érdekében, hogy megbízója, az autógyár elégedett legyen az eredménnyel. Mert ha nem elégedett, akkor esetleg legközelebb másra bízza a tesztelést. Ezért célszerű ezeket az összefonódásokat felszámolni, és a típusbizonyítványt kiadó hatóságra bízni a próbák elvégeztetését. Ezek a próbák természetszerűleg a mainál jóval közelebb kell, hogy legyenek a valós használati körülményekhez. A mérőműszerek fejlettsége lehetővé teszi a tesztelést a forgalomban.

A rendszer megújítására tett javaslatait az öt civil szervezet – Természet- és Biodiverzitás-védelmi Szövetség (NABU), Föld Barátai Németország (BUND), Német Környezeti Segély Egyesület (DUH), Német Közlekedési Klub (VCD), Greenpeace Németország – hat pontba sorolja:

1. Hordozható kibocsátásmérő rendszer (PEMS) használatával a forgalomban kell mérni a levegőbe kibocsátott széndioxid és más káros anyagok mennyiségét (RDE). Ennek a mérési eljárásnak ki kell terjednie mindenféle gépjárműre és minden releváns szennyezőanyagra. A forgalomba helyezéskor a gyártónak garanciát kell adnia a vevőnek arra, hogy az által megvásárolt gépkocsi minden előírásnak megfelel (gyártói nyilatkozat).

2. A piacon kapható gépkocsitípusokat egy hatóság rendszeresen vesse alá ellenőrző vizsgálatnak. A valós használati körülmények közötti méréseket elvégeztethetik a független mérőhelyeken. De az ellenőrző mérések szervezéséért ne ugyanaz a hatóság feleljen, amelyik kiadja a típusbizonyítványt, hanem egy másik, tőle független. Úgy kell fölállítani (kiválasztani) ezt a hatóságot, hogy a munkáját ne befolyásolhassa a kormány.

3. Arra az esetre, ha egy gépkocsiról kiderül, hogy a paraméterei eltérnek a gyártói nyilatkozatban foglaltaktól (rosszabbak annál), hatékony szankciókra van szükség. A szankció lehet például pénzbüntetés, a típusbizonyítvány visszavonása és fájdalomdíj fizettetése a gépkocsit már megvásárlóknak.

Minden lépésnek a teljes nyilvánosság előtt kell megtörténnie.

4. A szükséges számú ellenőrző mérés költségét a gépkocsik első forgalomba helyezésekor fizetendő regisztrációs díjból kell fedezni.

5. Minden mérés adatai azonnal kerüljenek bele egy nyilvános adatbázisba, akár az első forgalomba helyezés előtt, akár a már forgalomban lévő gépkocsik közül választották ki a tesztautót.

6. A tagállamok típusbizonyítványt kiadó és a forgalomba helyezett gépkocsikat ellenőrző hatóságait, valamint a tesztelést végző műhelyeket auditálja az Európai Bizottság.


(Időközben az Európai Bizottság kezdeményezte a típusbizonyítvány kiadási eljárásának felülvizsgálatát, egy a mainál egységesebb és ellenőrzöttebb rendszer bevezetését. Annak előírását is kezdeményezi a Bizottság, hogy a már kiadott típusbizonyítványok szerinti paraméterek betartását is rendszeresen ellenőrizzék a hatóságok a piacra kerülő gépkocsikon, természetesen használat közben.)

Vargha Márton
közlekedési témafelelős

 

 

 

 

Hírfigyelő