A környezet terhelése szempontjából a legkritikusabb ágazat a fosszilis energiák bányászata, termelése, forgalmazása és felhasználása. Ennek ellenére az energia-szektor – szerte a világon, s így hazánkban is – a legjobban támogatott területek közé tartozik. Ez mind gazdaságelméleti, mind környezetvédelmi szempontból abszurd helyzet: az államnak be kellene avatkoznia, hogy az externalizált (másokra áthárított) környezeti károkat internalizálja, azaz az okozókra terhelje. Az állami beavatkozás azonban jelenleg éppen ellenkezőleg történik, és így tovább növeli a bajt, mert a károk internalizálása helyett támogatja az energia-termelőket és -fogyasztókat. Így az állami beavatkozás nem a piaci kudarc felszámolását eredményezi, hanem azt még intézményi, szabályozási kudarccal is tetézi. Az okok között elsősorban a jelenlegi helyzet fenntartásában érdekelt, nagy érdekérvényesítő erővel bíró érdekcsoportok befolyását említhetjük, de rövidtávú lakossági és foglalkoztatási érdekek is szerepet játszanak.