Egy egyetemi hallgató azzal a kéréssel kereste fel a Levegő Munkacsoportot, hogy javasoljunk a szakdolgozatához a munkánk során előforduló olyan esetet, amelyben környezetvédelmi és társadalmi konfliktushelyzetek éleződtek ki.

Azért választottam a Délegyháza 039/3-4, 039/6.7, 039/9-11, 039/21-25 helyrajzi számú, összesen kb. 25 hektárnyi területre irányuló kavicsbánya-kérelem környezetvédelmi eljárásának történetét, mert ebben különösen példamutató lakossági összefogást tapasztaltam, amely végül a helyi önkormányzatot is meggyőzte, és visszavonulásra késztette a kavicsbánya-nyitás környezetvédelmi engedélyét kérelmező céget. A Levegő Munkacsoport mindvégig – szakmai segítséget nyújtva – együttműködött a kavicsbánya-nyitást ellenző lakossággal és a helyi társadalmi szervezetekkel.

Az eset kiválasztásának másik indítéka az volt, hogy az eset példa arra, hogy fáradságunkat siker koronázza.

A Csepeli-síkság kavicsbánya ügyeinek környezetvédelmi eljárásaiban közel egy évtizede részt veszünk véleményezéseinkkel, és több esetben megfellebbezzük az engedélyt adó határozatokat. Még itt, Délegyházán is voltak kudarcaink, például a közelmúltban a Naturista Oázis békéjét fenyegető Délegyháza XVII. védnevű, valamint a Délegyháza XVIII. védnevű bányanyitások, illetve -bővítések környezetvédelmi eljárásában, amikor a Felügyelőség nyilvánvaló szakmai érveinket nem tartotta döntő jelentőségűnek a felszín alatti víz védelmével és a táj védelmével kapcsolatban. Délegyháza lakosságának összefogását bizonyítja, hogy azok a társadalmi szervezetek is, akik kárvallottai voltak ezeknek a sikertelen eseteknek, teljes egyetértésben támogatták a „hatos tó” melletti kertváros lakóit, amint a felügyelőség által rendezett közmeghallgatásokon és az azokat követő beszélgetéseken tapasztaltam. Talán hozzájárul ehhez az is, hogy Délegyháza tulajdonképpen nem túl nagy létszámú település, az emberek jól ismerik egymást, és a helyi társadalmi szervezetek tagjai kicserélik egymással sokéves tapasztalataikat.

 

(Jogszabályi változások a szakdolgozat írásának ideje alatt:

 

– A szakdolgozat írását megelőző, de az ábrázolt történet közben lejátszódó változás, mely részben kihatással volt a leírt eseményekre:

A vízügy elvétele a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi  felügyelőségektől. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség működési területén a vízügyet a Fővárosi  Katasztrófavédelmi Igazgatóság Igazgató-helyettesi Szervezet Katasztrófavédelmi Hatósági Osztályának hatáskörébe helyezték, és a Felügyelőség nevéből értelemszerűen törölték a „Vízügyi” szót. A határozatokban röviden „Hatóság”-nak  titulált, megnövekedett feladatkörű  katasztrófavédelem azonban nem tartja érdemesnek a felszín alatti víz mennyiségi védelmét, rendelkezéseket kizárólag a víz minőségi védelmével kapcsolatban ír elő, de szemet huny az ivóvízbázisokkal kapcsolatban lévő rétegvizek lehetséges veszélyeztetése felett. Holott majdnem minden hatástanulmányban olvashatjuk, hogy rétegvizek érintettsége előfordulhat. A Felügyelőség határozatainak „INDOKLÁS” című fejezetében eztán is kötelességszerűen megemlíti ugyan a kavicsbányák vízszintsüllyesztő hatásának összeadódását, mint az egész térségre kiható tényezőt, azonban a döntésben ez a körülmény többé már nem játszhat szerepet.

 

– A szakdolgozat írása közben, a történet végén érvénybe lépő változás:

2015. április 1-jével megszűnt a környezetvédelmi felügyelőségek önállósága, ezentúl a kormányhivatalok környezetvédelmi és természetvédelmi  főosztályaként működnek, önálló honlap nélkül.  (Erre a változásra a dolgozat 7. fejezetében utal.)

 

A szakdolgozat felépítése:

 

A szakdolgozat bevezetésében (1. és 2. pontok) ábrázolja a Délegyházán kialakult helyzetet, tárgyilagos tömörséggel leírja a térség kavicsbányászatának történetét, a településre hatást gyakorló következményeit, majd rátér a dolgozat témájául szolgáló településrész jellemzésére, a kavicsbánya meghirdetésének lakossági fogadtatására.

A 3. Eseménytörténet a Levegő Munkacsoport által rendelkezésre bocsátott dokumentáció időrendi felsorolása.

4.1. Az érintettek körét kapcsolati hálóban szemlélteti: az eljárásban érintett hatóságokat, a lakosságot, a társadalmi szervezetet és a környezetvédelmi engedélyt kérő beruházót. E fejezetben kitér arra, hogy általában mivel indokolják a kavicsbányászatot, de már itt utal a mérték és módszer későbbi pontban való megkérdőjelezésére. Elemzi az önkormányzatok kavicsbányászattal kapcsolatos jogszabályi kötöttségeit, a délegyházi önkormányzat lehetőségeit, reagálását, megemlíti a földtulajdonosok helyzetét általánosságban, de rögzíti, hogy itt nem magánszemélyek, hanem az önkormányzat volt a tulajdonos, akitől a kavicsbánya-vállalkozás megvásárolta a szóban forgó földterületet. Megemlíti a környezetvédelmi felügyelőség döntési lehetőségeit, a termőföldek törvények általi kiszolgáltatottságát és az érintett lakosság jogorvoslattal való élésének tetemes költségeit.

A 4.2. fejezet az érintettek közötti konfliktusról szól. Ezt a közmeghallgatások jegyzőkönyve alapján állította össze. Lendületes stílusban írja le a résztvevők közötti vitákat, jó érzékkel kiemelve azok tartalmi lényegét. De a dolgozat tulajdonképpen nem csak ezért izgalmas olvasmány, hanem amiatt is, hogy érzékelteti a helyzet komolyságát, a probléma valós tartalmát, azt, hogy itt emberek életéről van szó.

A 4.3. pontban hatósági határozatokat ismertet. Ügyes szövegrendezéssel kidomborítja a Felügyelőség két határozatának tartalma közötti logikai ellentétet. (Egymást követően írja le a 2011.évi elutasító és a 2013. évi engedélyt megadó határozat rövid tartalmát.) Utal a főfelügyelőség döntéseit kiváltó fellebbezésekre, majd a 4.4. fejezetben írja le a végkifejletet: mivel a főfelügyelőség és a végül a felügyelőség is helyt adott a lakosság és a Levegő Munkacsoport fellebbezéseiben foglalt érveknek, a bányavállalkozó néhány hónap bizonytalankodás után visszalépett a környezetvédelmi engedély iránti kérelemtől.

A dolgozat 5. fejezete a hazai kavicskészlet kiaknázásának történetét írja le, majd a 6. fejezetben környezetvédelem, természetvédelem iránti elkötelezettséget tanúsítva, de ugyanakkor szakmai tárgyilagossággal sorolja fel a kavicsbányák környezeti hatásait.

Bátorságra vall, hogy a 7. fejezetnek „Jogi visszaélések” címet adta. Sajnos, kénytelenek vagyunk ebben együtt érezni vele, hiszen az itt felsoroltak következményei indokolatlanul nehéz helyzetet teremtenek a termőföldet, az azt megművelő gazdákat, a lakosságot és a természeti környezetet védő munkánkban.

A 8. fejezet a javasolt megoldási módokat tartalmazza azok szakmai indoklásával. Itt részben a már megtörtént károk csökkentésére, részben a továbbiak megelőzésére irányuló módszereket gyűjtötte össze.

Úgy érzem, hogy köszönettel tartozom ezért a szakdolgozatért, mert amellett, hogy írója a rendelkezésére bocsátott dokumentációt saját kutatásaival kiegészítve, lényegre törően elemezte azokat, írásából a környezetét védő lakosság és a termőföldet művelő gazdák iránti empátia érződik. A jó megoldások iránti igényének kifejezése a természet és a fenntarthatóság iránti elkötelezettségét tükrözi.

Igazságot kell szolgáltatni a délegyházi önkormányzatnak, mivel az előző ciklusok hibáját belátva, ebben az ügyben végül a lakosság mellé állt. Sajnos, a térség nem minden önkormányzata cselekszik így…

Bár a Dömper Kft. végső reagálása tulajdonképpen kényszerhelyzet eredménye, de meg kell említeni, hogy a tulajdonába került termőföldet mindeközben rendeltetésszerűen műveltette annak ellenére, hogy sikerült azt bányaövezetté minősíttetnie az önkormányzattal. A termőföld kezelését a fellebbezések hatására 2014 végén elrendelt földhivatali bejárás alkalmával a meghívott lakosság is tapasztalhatta: őszi búzával be volt vetve a terület. Nem mindegyik kavicsbányász cég bánik ilyen tisztelettudóan a tulajdonába került területtel.

Meg kell említenem, hogy nem csak a délegyházi lakosság összefogása példamutató. Munkám során tapasztaltam földet művelő gazdák bátor magatartását is a magyar cégnél sokkal veszélyesebb és erősebb ellenféllel szemben. Kiskunlacházán a XII. számú bánya bővítése ellen fellépő gazdák– bár a környezetvédelmi eljárásban hosszú küzdelem árán sem sikerült megakadályoznunk a földjeik elbányászására kiadott környezetvédelmi engedélyt – közösen elhatározták, hogy nem adják el azt a győztes kavicsbányász cégnek, hanem ragaszkodnak összesen 79 hektárt kitevő tulajdonukhoz. Kívánunk nekik is sikert!

 

A szakdolgozat itt tölthető le: https://www.levego.hu/sites/default/files/gi_-_delegyhazi_kavicsbanya_konfliktusa_2015.06.29._-_lm.pdf  

 

Schnier Mária

tematikus projektvezető