Hogyan függ össze az épületkorszerűsítés, az F-gáz szabályozás és a gazdasági gondjaink enyhítése?

Hűtő-, Klíma és Hőszivattyútechnikai Szervízkonferenciát tartanak 2013. november 13. és 15. között Harkányban. A Levegő Munkacsoport megvitatásra ajánlja a résztvevőknek is a gazdaságot fenntarthatóan élénkítő javaslatát. Épületeink mintegy 70 százalékát jelentősen fel kellene újítani. A felújítás mértéket az határozza meg, hogy a befektetés mennyi idő alatt térül meg. A megtérülés számításánál nemcsak az energia jövőben várható megtakarítását veszik figyelembe, hanem a komfortérzet javulását és az építőiparra gyakorolt kedvező hatást is. Azonban azt is számításba kellene venni, hogyan tudnánk a felújítással még több munkahelyet teremteni, és a vásárlóerőt minél nagyobb arányban helyben tartani.

Sokadik alkalommal sorolták fel a szakemberek az épületkorszerűsítés számtalan indokát a november elején rendezett két nagy energiahatékonysági konferencián: leghatékonyabb és legtartósabb módja a rezsi- és az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentésének, az egészséges belső terek kialakításának, az építőipar talpraállásának. Most készülnek a kapcsolódó programok, stratégiák, cselekvési tervek, valamint vitára bocsátották az uniós fejlesztési források felhasználási tervezeteit a programok finanszírozásához. 

A globális gazdasági válság fájdalmasan mutatott rá arra, hogy mennyire sebezhető Európa. Sokan azonban a valós okok helyett az éghajlat- és környezetvédelem – szerintük túlzott – előretörését kárhoztatják. Európa legjobb gazdasági eredményeket és foglalkoztatási arányokat felmutató államai, például Dánia és Németország, hosszú éveken át az éghajlatvédelmi szabályozások szigorítását szorgalmazták és ennek megfelelően cselekedtek is. Dánia elsőként fejlesztette fel szélerőmű iparát a kilencvenes évek végén, húszezer munkahelyet teremtve a semmiből. Németország folyamatosan támogatta a környezetvédelmi kutatásokat és a környezetipart. Ők lábaltak ki leghamarabb a válságból, és világelsők számos környezetvédelmi technológia exportjában.

Senki nem vitatja, hogy épületeink mintegy 70 százalékát jelentősen fel kellene újítani. A mértéket azonban meghatározza, hogy a befektetés mennyi idő alatt térül meg. A megtérülés számításánál természetesen nemcsak az energia jövőben várható megtakarítását veszik figyelembe, hanem a komfortérzet javulását és az építőiparra gyakorolt kedvező hatást is. Azt is meg kellene vizsgálni, hogyan tudnánk még több munkahelyet teremteni, és a vásárlóerőt nagyobb arányban, helyben tartani ehhez. Mely területen tudnánk az épületekhez igényelt készülékgyártást viszonylag rövid idő alatt úgy felfejleszteni, hogy a hazai igényeket kielégítsük és a szomszédos országokat is ellássuk a termékekkel. Ez tovább javíthatná az épületkorszerűsítések költséghatékonysági mutatóit. A dán szélkerék analógiájára ki kellene választani egy szűkebb piaci szegmenst, ahol viszonylag gyorsan felfuttathatnánk a termelést. Ilyen a természetes közegekkel működő hűtő- és klímaberendezések, épületgépészeti elemek területe. Korábban fejlett volt idehaza a készülékgyártás, mára azonban nagyon összezsugorodott a vállalkozások száma. A műszaki kultúra azonban még megmaradt, és ennek felfejlesztése versenyképességünket javítaná.

A Levegő Munkacsoport, sok vállalkozóhoz, szakértőhöz hasonlóan, bírálta az uniós pénzek olyan módon történő szétosztását, amely torzítja a versenyt. Pálinkafőző üzem, dohányfeldolgozás kaphatott vissza nem térítendő támogatást, aprófalvak becsatornázására mentek el százmilliárdok. Ugyanakkor nincs az ipari termelésünknek egyetlen olyan szegmense sem, amelyben ha nem is világméretekben, de legalább uniós szinten vezetők lennénk. Nincs olyan gyártási tevékenység, ahol a hozzáadott érték meghatározó arányú lenne az árbevételhez képest. A nagy külföldi cégek hazai leányvállalatai, érthető okokból, nem itt adják hozzá a termeléshez a legnagyobb értéket, és nem itt fejlesztenek, hanem főképp az anyaországokban.

A hűtés és klimatizálás piaca jelentősen kibővül a következő években. Nemcsak az elmaradt épületfelújítások miatt, hanem az éghajlatváltozással összefüggésben. A szélsőséges időjárásokhoz alkalmazkodás igénye a harmadik világban rohamosan nő a fejlődéssel és a népességrobbanással. A klímaváltozásra ne csak teherként tekintsünk, hanem vegyük észre az abban rejlő lehetőségeket. A piaci igényeket kielégítő, környezetkímélő, korszerű berendezésekkel egyszerre tudunk alkalmazkodni és a gazdaságunkat is megerősíteni.

Budapest, 2013. november 11.

Felvilágosítás:

Beliczay Erzsébet, Levegő Munkacsoport

30/534-4582

beli@levego.hu

www.levego.hu

Hírfigyelő