Európa energiaintenzív iparágai, például acél- vagy cementgyártó vállalatok még mindig rengeteg közpénzt zsebelnek be, miközben alig tesznek valamit az üvegházhatású gázkibocsátásuk csökkentéséért – írja új jelentésében az Európai Éghajlatvédelmi Akcióhálózat (CAN Europe, amelynek a Levegő Munkacsoport is tagja).

Az Európa nagymenői – Az EU energiaintenzív iparágainak a szennyezésükért fizetünk a dekarbonizációjuk helyett című jelentés megállapítja, hogy ezek az iparágak ahelyett, hogy csökkentették volna a kibocsátásukat, valójában nyereséget formáltak a szennyezésből a társadalom és az éghajlat kárára. E megállapítás levezethető az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (EU ETS) nyilvántartási adataiból. Az Európai Bizottság által nemrég nyilvánosságra hozott adatok szerint elmaradnak a szükségestől az energiaintenzív ágazatok üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentési törekvései.

Az EU ETS jelenlegi hiányosságai miatt hárulnak az energiahasználat és a környezetszennyezés költségei az egész társadalomra. Több mint 143 milliárd euró bevételtől estek el a tagállamok 2008 és 2015 között az ingyenesen kiadott kibocsátási engedélyek miatt.

Ráadásul sok országban az energiaintenzív ipar rendkívül nagyvonalú adókedvezményekben részesül. A jelentés szerint például Németországban a háztartásoknak majdnem kétszer annyiba kerül a villany, mint az energiaintenzív ágazatok vállalkozásainak. Ezen vállalkozásoknak az adórendszerből származtatható pénzügyi nyeresége 2016-ban több mint 17 milliárd euróra rúgott, ami nagyjából ugyanannyi, mint amit a kutatásra és oktatásra költött a német szövetségi állam.

Maeve McLynn, a CAN Europe pénz- és támogatásügyi szakpolitikai koordinátora kijelentette: „Az Európai Unió elkötelezte magát a káros támogatások kiiktatása mellett 2020-ig, ennek ellenére 2018-ban még mindig azt látjuk, hogy az EU-ban eurómilliárdokra rúg a fosszilis tüzelőanyagok használatának támogatása. A szennyező iparágak folyamatos támogatása éles ellentétben áll az EU párizsi éghajlatvédelmi kötelezettségével. Az EU-nak le kell állnia a szennyezők pénzelésével, és ambiciózusabb akciótervet kell készítenie, hogy drasztikusan csökkenjen az ipari kibocsátás még jóval 2050 előtt.”