Használjuk ki a recessziót a zöldfelületek növelésére!

A gazdasági válság és a népességcsökkenés „soha vissza nem térő alkalom” a városi zöldterületek és zöldfelületek növelésére. Az üres építési telkek, kihasználatlan épületek problémájára eltérő válaszokat adnak az egyes városok szabályozásai.

Európa – 200 ezer lakos feletti – nagyvárosainak 40 százalékában csökken a népesség. A kihasználatlan ingatlanok környéke egyes városokban fokozatosan lecsúszik, romlik a közbiztonság. Ezt máshol lehetőségnek tekintik a növényzet arányának növelésére, a város élhetőbbé tételére. Lipcse fejlesztői ez utóbbit választották – a veszélyeztetett területek revitalizációját. Négy szempontot vizsgáltak:

  • Milyen szolgáltatások várhatók a burkolt vagy terméketlen területekre telepített ökoszisztémáktól?
  • Milyen gazdasági hasznokat hajtanak ezek a szolgáltatások az életminőségre?
  • Milyen előnyei és hátrányai lesznek a különböző földhasználati politikáknak?
  • Milyen kölcsönös előnyök, szinergiák alakíthatók ki az ökoszisztéma-szolgáltatások és a gazdasági előnyök között?

Ezek alapján egy négyrészes modellt dolgoztak ki. Első lépésben meghatározták a burkolt felületek helyére telepített fák légszennyezést csökkentő, csapadékot elnyelő, párologtató, árnyékoló-kondicionáló hatásait. Második lépésben meghatározták a zöldterületek szolgáltatásainak gazdasági értékét (az egészségre gyakorolt hatás, a nagy esőzések hatásának kiegyenlítése, esetenként a városi zöldségeskertek). A harmadik lépésben dolgozták ki a tervezési és szabályozási eszközöket. Ehhez jó háttéranyagként szolgált az EU Shrink Smart projektje.Végül a szinergiákat határozták meg: a parkosított területek növelték a szomszédos ingatlanok értékét, a karbantartásuk új munkaalkalmakat teremtett, javult a környéken élők egészsége stb.

A fentiek számos tanulsággal szolgálhatnak idehaza is. A rendszerváltás után a központi és helyi szabályozó hatóságok sokszor túlzott mértékben előtérbe helyezték a magántulajdonos jogait a közösség érdekeivel szemben. A mai napig csak papíron létezik például az ingatlanok biztonságos műszaki állapotban tartásának kötelezettsége (lásd a VI. kerületi Király utca 40. épület vagy Kodály köröndi, tűzkárt szenvedett palota esetét). Az üres telkek por- és lomtalanítását sem rendelik el az önkormányzatok, nem utolsósorban azért sem, mert sokszor a köztulajdonú telkek karbantartása sem megoldott. Míg a parlagfű irtását sok helyi önkormányzat következetesen számon kéri a telektulajdonosokon, a szeméttelepek megszűntetését, a poros területek növénytakaróval borítását még a frekventált fővárosi kerületekben sem kíséri hasonló figyelem. Egyebek mellett ezért is ajánlotta a Levegő Munkacsoport a polgármestereknek a területük rendszeres bejárását és az alulhasznosított ingatlanok használatának ösztönzését adókkal és egyéb eszközökkel.

B.E.

Hírfigyelő