Nyári energiaügyi javaslatok az Európai Bizottságtól

Az energiauniós stratégia részeként tett javaslatot az Európai Bizottság (EB) az energiafogyasztói érdekeket szolgáló új megállapodás kidolgozására, az európai villamosenergia-piac újrarajzolására, az energiahatékonysági címkézés aktualizálására és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének felülvizsgálatára. A javaslatok az energiahatékonyság javítását célozzák a háztartásokban és az gazdaságban. Miguel Arias Cañete, az éghajlat- és energiapolitikáért felelős európai biztos szerint a Bizottság a javaslatokkal nagy előrelépést tett az uniós szinten kitűzött, 2030-ra elérendő legalább 40%-os széndioxid-kibocsátáscsökkentési célérték jogszabályi erőre emeléséért.

Az ETS, a kibocsátáskereskedelmi rendszer erősen gyengélkedik (Ld. például: Energiewende – Recept a gazdaság élénkítésére). Ennek egyik oka a veszély, hogy az érintett üzemek olyan országokba menekülnek, ahol annyi széndioxidot bocsátanak ki, amennyit nem szégyellnek. Ez a széndioxid-szivárgásnak nevezett jelenség mindaddig működni fog, amíg vagy létre nem hoznak egy világszéles kvótakereskedelmi rendszert, vagy maguk az áthelyezési célországok nem szigorítanak saját széndioxidkibocsátás-korlátozási rendszerükön. Például úgy, hogy magas adókat vetnek ki a fosszilis energia felhasználására. (Elvben az is lehetséges lenne, hogy az EU széndioxid-vámot vessen ki a magas széndioxid-kibocsátással előállított import termékekre. Ezt már többen is javasolták az Európai Bizottságnak, azonban nem kapott kellő politikai támogatást.)

A szivárgás megelőzése végett ugyanis a kelleténél lazábban kezeli az EU és a tagállamok az ingyen kiosztott széndioxid-kibocsátási egységeket. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátási egységeinek fő elosztási módszere 2013 óta a tagállamok általi árverésre bocsátás. 2020-ig évente a kibocsátási egységek 57%-a kerül árverésre, a többit ingyen osztják szét. Ez az arány 2020 után is megmarad. Viszont az ingyenes kiosztás rendszerét felül kívánja vizsgálni az EU annak érdekében, hogy az energiahatékonyságot javítani képes ágazatokban gyorsabban csökkenjen a kiosztható kvóta, mint azokban, ahol ebben kevésbé sikeresek. A tagállamok már 2014-ben elfogadták, hogy a kibocsátási egységek számát 2021-től évente 2,2%-kal kell csökkenteni a mostani 1,3% helyett, ami mindenképpen jó változás lesz.

Leginkább az mutatja az ETS nehezen tervezhetőségét, hogy becslések szerint a 2013-2020-as időszakban 550-700 millió között várható a felhasználatlanul maradó kvóták száma. Bár ezt meg is lehetne semmisíteni, a tagállamok már korábban egyetértettek abban, hogy felállítanak belőle egy Piaci Stabilitási Talont (MSR), amiből kvótahiány esetén föl tudnak szabadítani, és ahova kvótafölöslegkor ki tudnak vonni kvótákat a piacról. Az EB most azt javasolja, hogy ne kerüljön a teljes mennyiség az MSR-be. 50 millió egységet az innovációs alapba helyeznének, 250 millióval pedig növelnék az újonnan alapított vállalkozások támogatására elkülönített alapot. Szó van egy modernizációs alapról is, amire a kibocsátási egységek 2%-át, összesen mintegy 310 millió értékű kibocsátási egységet különítenének el. Ezeket a fejletlenebb tagállamok között osztanák ki energiahatékonysági és -modernizálási beruházásokra. Jó lenne, ha az intézkedések hatására 2021-től – vagy akár már korábban is – meglódulna a kibocsátási egységek árfolyama, de sajnos erre kevés a remény.

Új megállapodás az energiapiac újratervezéséről és az energiafogyasztói érdekeket központba helyezéséről

Át kell alakítani az EB szerint a villamos energia piacát, hogy a hálózatüzemeltetők, a termelők, a lakossági és ipari fogyasztók ki tudják aknázni az új technikákban rejlő lehetőségeket. Ezért terveznek szabályozási változtatásokat az egyre növekvő arányú megújuló energiaforrások integrálása mellett az elektromos áram szabad áramlásának, a vállalkozások által a határokon átnyúló verseny maximális kiaknázhatóságának és a szükséges beruházások előmozdítására. A Bizottság a villamosenergia-piaci szerkezetre vonatkozó nyilvános konzultáció után 2016 második felében áll majd elő jogalkotási javaslatokkal. Módosítások várhatók a belső piacra vonatkozó jogszabályokban, a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvben, az energiahatékonysági irányelvben és az energiainfrastruktúráról szóló rendeletben is.

A kiindulás az az elképzelés, hogy a megújuló forrásból előállított villamos energia aránya a jelenlegi 25%-ról 2030-ra 50%-ra nő. Miután ennek jelentős része szél- és napenergia lesz, gondoskodni kell a tárolásról és a határokon átnyúló együttműködéshez szükséges kapacitásról, hogy a villamosenergia-ellátás az ingadozó termelés mellett is stabil maradjon. Az állampolgárok a sok kulcsfontosságú új eszköz, például az intelligens energiahálózat, az intelligens fogyasztásmérés, az intelligens otthon, a saját termelés, valamint a tárolóberendezések elterjedése révén érezhetik majd magukénak ezt az energetikai átállást, különösen, ha csökkenteni tudják a számláikat és aktívan részeseivé válhatnak a piaci folyamatoknak. Vagyis ha a fogyasztásukat a pillanatnyi – valós időben változó – áramárhoz tudják igazítani.

Termelőknek, áramszolgáltatóknak, kereskedőknek egyaránt minél inkább valós időben kell tudniuk kereskedni a villannyal ahhoz, hogy a megújuló energiaforrások hatékonyan integrálódjanak a hálózatba. Meg kell szüntetni a szabályozott árakat és az alacsony hatékonyságú támogatási rendszereket. Ha a villamos energia ára nem tükrözi a valós költségeket, akkor a befektetők és a fogyasztók hamis képet kapnak a piacról. Elméletileg a beruházásokat a piacok ösztönzik, de az EB szerint a megújulóenergia-termelőknek szükségük lehet támogatásra (és/vagy a szénalapú villanyelőállítás támogatásának leépítésére. – a szerk.) ahhoz, hogy egyenlő eséllyel vehessék fel a versenyt a hagyományos energiatermelőkkel. Ahol a támogatásra szükség van, annak hatékonysága jelentősen növelhető a tagállami rendszerek összehangolásával és a regionális együttműködés megerősítésével.

Komoly előrelépés tapasztalható a hálózati kapacitás kihasználásában a piacösszekapcsolás, vagyis a villamos áram és a rendszerösszekötő kapacitás együttes értékesítése, valamint az áramlásalapú kapacitásszámítás eredményeként, de mind a tagállamok belső, mind az őket összekapcsoló hálózatot még bővíteni kell. A túlzott bővítés elkerüléséhez is szükség van viszont arra, hogy a fogyasztók igényeiket igazítani tudják a hálózat pillanatnyi terheléséhez. Ma még a legtöbb kiskereskedelmi fogyasztó – néha a tudtán kívül – felárat fizet a stabilitásért cserébe. Azon kívül, hogy ezáltal az energia drágább a kelleténél – hiszen több erőmű és hálózat fenntartásáért kell fizetni az esetenkénti fogyasztási csúcsidőszakok kiszolgálhatósága érdekében –, több fosszilis tüzelőanyagot is kell importálnunk és elégetnünk, mint amennyire rugalmasabb elosztás mellett szükségünk lenne. Egyre több a példa Európában – különösen Finnországban vagy Svédországban – a piac hullámzásaival járó előnyök kiaknázásával, az áramszámlák csökkenésével járó fogyasztói szerződésre. Ezekben az országokban az intelligens fogyasztásmérésre való átállással akár 15–30%-os áramdíjcsökkenést is el lehet érni. Sok tagországban viszont annak ellenére, hogy a nagykereskedelmi piacok egyre átláthatóbb versenypiaccá válnak, a kiskereskedelmi fogyasztók még mindig nincsenek tisztában a rendelkezésükre álló ellátási lehetőségekkel. Ráadásul még ha találnának is egy vonzóbb lehetőséget, a szerződéses kötelezettségek és az adminisztratív terhek eltántorítják őket a szolgáltatóváltástól.

Energiahatékonysági termékszabályozás

  • 11 termékcsoport tartozik az energiahatékonysági és a címkézési szabályok hatálya alá: a mosogatógépek, a mosógépek, a szárítógépek, a hűtők, a porszívók, a lámpák, a lámpatestek, a televíziók, a légkondicionáló berendezések, a háztartási konyhai készülékek és a szellőztetőberendezések.

  • Nyolc termékcsoport csak az energiahatékonysági szabályok hatálya alá tartozik (de a címkézési előírások nem vonatkoznak rájuk): az egyszerű set-top boxok, a külső tápegységek, a villanymotorok, a keringetőszivattyúk, a ventilátorok, a vízszivattyúk, a számítógépek és a transzformátorok,

  • Három horizontális intézkedés vonatkozik a következőkre: az elektromos és elektronikai árucikkek áramfogyasztása készenléti üzemmódban, illetve kikapcsolt állapotban, az összekapcsolt berendezések energiafogyasztása készenléti üzemmódban, valamint az energiafogyasztás címkén való jelölése az interneten.

Az újonnan forgalomba fűtőberendezésekre és kazánokra (pl. gázkazánok, hőszivattyúk) vonatkozó címkézési és hatékonysági előírások 2015 szeptemberétől lépnek hatályba.

Ezért minél előbb biztosítani kell, hogy a fogyasztó vásárlóként és eladóként léphessen fel. Kellenek a szolgáltatóváltást megkönnyítő, egyértelmű és az összehasonlítást lehetővé tevő számlázási és reklámozási szabályoknak megfelelő, új szolgáltatásokat kínáló innovatív vállalkozások. Kellenek a fogyasztókat informáló megbízható árösszehasonlító eszközök, és az is, hogy egyesített vásárlóerejüket például kollektív szolgáltatóváltással, energiaszövetkezetekkel érvényesíteni tudják. Lehetővé kell tenni a fogyasztó számára, hogy szabadon, méltányos feltételek mellett saját maga is energiát állíthasson elő, és felhasználhassa azt, ezáltal pénzt megtakarítva, óvva a környezetet és hozzájárulva az energiaellátás biztonságához. Ugyanakkor a bizonytalan gazdasági helyzetben vagy energiaszegénységben lévő fogyasztók számára az átállás ideje alatt hatékony védelmet és célzott segítséget kell nyújtani lakóhelyük energiahatékonyságának javításához. Bár az uniós jogszabályok már most is kiterjedt jogokat biztosítanak az energiafogyasztóknak, a Bizottság a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózatot létrehozó rendelet keretében új energiaspecifikus rendelkezéseket mérlegel. Forrásokat különítenek el az Unión belüli energiaszegénység nyomon követésére, valamint a bevált módszerek terjesztésére, hogy a társadalom minden rétege élvezhesse az átállás előnyeit. Miután az intelligens fogyasztásmérők hatékony használatához szükség van a személyes adatok feldolgozására, különös figyelmet kell szentelni a személyes adatok védelmének és az adatbiztonságnak. A Bizottság a „beépített adatbiztonság és adatvédelem” elvének alkalmazását javasolja.

Az energiahatékonyság szerepe az EU energiarendszerében

Az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások fejlesztése a legjobb módja Európa külső energiaszolgáltatóktól való függése csökkentésének, hiszen az EU az általa felhasznált energia 53%-át importálja. Az ipari kibocsátásokat sikerült csökkenteni, miközben az ipari termelés nőtt, vagyis a kibocsátások visszaszorítása elsősorban az energiahatékonyságnak volt köszönhető: 1995 és 2010 között a bruttó hozzáadott érték 18%-kal nőtt az ipari ágazatokban, míg az iparból származó széndioxid-kibocsátás 20%-kal csökkent. (A teljes igazsághoz az is tartozik, hogy az energiaigényes iparágak egy része már áttelepült olyan országokba, ahol kevésbé szigorúak az előírások. – a szerk.)

Tavaly októberben az EU vezető politikusai elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretstratégiát, és arról is megegyeztek, hogy megkettőzik az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítéseiket. Az üvegházhatású gázok 40%-os csökkentéséhez egy másik kötelező uniós célérték is járul: a megújuló energia arányának legalább 27%-ra történő növelése 2030-ra. De az EU energiahatékonyságának legalább 27%-os növelése is uniós célkitűzés, amit 2020-ban felülvizsgálnak, hátha reális a célértéket 30%-ra emelni.

Energiahatékonyság és fogyasztói piac

A nyári javaslatcsomag harmadik eleme közvetlenül érinti a fogyasztókat. ebben az energiahatékonysági jelölések egyszerűsítéséről van szó. A Bizottság új, felülvizsgált energiacímke-rendszert javasol, az alábbiak szerint:

  • A-tól G-ig terjedő egységes energiacímke-beosztás:szűnjenek meg a +,++,+++ kategóriák, térjen vissza az EU az 1995-ben bevezetett A-tól G-ig terjedő energiahatékonysági besoroláshoz.

  • Digitális adatbázis létrehozása az új energiahatékony termékekről:minden, az EU-ban forgalomba hozott új terméket legyen kötelező regisztrálni egy nyilvános, online adatbázisban, ami fokozza az átláthatóságot, és megkönnyíti a tagállami hatóságok piacfelügyeleti tevékenységét.

A javaslat összhangban van azzal az elvvel, mely szerint az energiahatékonyságnak elsődlegességet kell élveznie. Az energiauniós keretstratégia célja ugyanis, hogy az EU energiarendszerét azáltal is fenntarthatóbbá tegye, hogy a fogyasztók rendelkezésére bocsátja a tudatos vásárlói döntést elősegítő összes információt.

Vargha Márton
a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse

(Készült az Európai Bizottság sajtóközleményei alapján)

Hírfigyelő