A Vidékfejlesztési Minisztérium rendelettervezete, amely a Tétényi-fennsík természetvédelmi terület létesítését célozza, elfogadás előtt áll. Ez egy sokéves vagy inkább évtizedes folyamatra tehet, ha nem is pontot, de vesszőt. A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület az 1990-es évek eleje óta szorgalmazta a Tétényi-fennsík védelmét az akkori környezetvédelmi tárcánál, illetve helyi védelmét a Fővárosi Önkormányzatnál. A feltáró, vizsgálati munka már akkor elkezdődött, és 1996-ban megjelent a Természeti Kincsek Dél-Budán (Cserépfalvi – Zöld Jövő kiadás), amely egyértelművé tette a Tétényi-fennsík és mellette a Háros-sziget kiemelkedő és védelemre érdemes természeti értékeit.
A lobbimunka, a kezdeményezések is folytatódtak, felerősödtek, a Háros-sziget esetében viszonylag hamar, 1993 végére országos védettséget is eredményeztek, azonban a fennsíkon jóval nehezebb helyzetekkel álltunk szemben. Az agglomerációs önkormányzatokban elindult a terület átsorolása, értékesítése, beépítése, az egykori honvédségi területek elkótyavetyélése. Ugyanakkor a tárca folyamatosan lerázta a témát, illetve a fővárosi és a helyi önkormányzatokra hárította a védettséget. A fővárosnál 1999-re sikerült elérni az akkor elfogadott nagy védettségi csomag keretében a fennsík fővárosi oldalán lévő mintegy 111 hektárnyi terület helyi védettségét.
Az összefüggő, több száz hektáros terület törökbálinti, diósdi, budaörsi elemekkel a Natura 2000 intézménye beléptével bekerült ebbe a védelmi körbe, ami azonban tudjuk, elég puha, és inkább csak lehetőségeket tartalmaz. Ugyanakkor a 2000-2001-ben ismét erősödőtt az agglomerációs beépítési nyomás: ekkor sorolták át, adták el, majd parcellázták fel minden szakhatósági, nemzeti parki ellenkezés ellenére a Mechanikai Művektől északra eső ún. Nemax területet is, amit később a biztonság kedvéért le is dózeroltak az óriási henye boroszlán állományával együtt. Ezen okok miatt az egyesület a teljes terület országos védelem alá helyezésére adott be javaslatot. Ebben benne volt a törökbálinti Nagypuszta bő 100 hektáros területe, a Nemax terület, a fővárosi már védett, illetve más, védelemre javasolt területek a Balatoni út város felé eső oldalán, a Csúcs utca és a Szabadkai út közötti sávban.
A Nagypuszta és a kapcsolódó kisebb, a lőtér környékén lévő fővárosi területek ügyében hosszú évekig tartott az alkudozás, ami most már a célegyenesben van. Az ellenérdekű felek, a nagy befektetők, lakóparképítők bizonyára már visszavonultak. Ezt mutatta az idén év elején tartott fennsík kerekasztal is, ahol az agglomerációs települések is képviseltették magukat, és Turai István törökbálinti polgármester egyértelműen támogatta a Nagypuszta védelmét. A jelen tervezet lényegében ennek és a kapcsolódó fővárosi, lőtér menti területeknek a védettségét mondja majd ki.
A fővárosi oldalon a Balatoni út mentén történő védelem bővítésekre az egyesület 2008-ban készített részletes tanulmányt, melyet benyújtott a Fővárosi Önkormányzatnak. Ez alapján most van tervben egy helyi védettségi rendelet számos más fővárosi területtel együtt, benne például a nagytétényi Duna-parttal is. Nyilván sok munkával jár majd ezen területek kezelése, tényleges védelme és bemutatása is, amiben az egyesületnek már évtizedes tapasztalata van a fennsík fővárosi védett területein. Ebben a helyi erők, a civilek, a civil szervezetek bevonása sokat segíthet. Remélhetőleg Törökbálinton is lesz erre kapacitás – az egyesület szívesen segít nekik, valamint a nyilván nem könnyű helyzetben lévő Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak is.
Mészáros Péter
Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület
(a Levegő Munkacsoport tagszervezete)