A világ minden tájáról érkező civil szervezetek négynapos tanácskozást tartottak Máltán az éghajlatváltozást okozó rövid tartózkodási idejű kibocsátásokról. Tudósok és tanácsadók sora segített áttekinteni az igen bonyolult témát. Olyan, éghajlatváltozást okozó kibocsátásokról van ugyanis szó, amelyek, nem elhanyagolható mértékben, a légköri folyamatok révén fejtik ki hatásukat.
A korom (angolul: black carbon), a metán (CH4), és a különböző F-gázok (HFC-k) csoportja összesen körülbelül 40%-ban járul hozzá a globális éghajlatváltozáshoz, tehát a szerepük igen jelentős. Ezeket összefoglaló néven angolul Short Lived Climate Forcersnek (SLCF), vagy Short Lived Climate Pollutersnek nevezik, magyarul pedig rövid életű éghajlatváltozást okozó kibocsátásoknak, egyszerűbben rövid ideig ható éghajlatkárosítóknak lehetne fordítani. Ezekről a kibocsátásokról már korábban írtunk, bemutatva azokat a tanulmányokat, amelyek szerint néhány, koromkibocsátásra vonatkozó levegőtisztasági intézkedés meghozatala jelentősen óvhatná az emberi egészséget, mérsékelhetné az éghajlatváltozást, és javíthatna a mezőgazdaság helyzetén is.
Bemutattuk az európai fejleményeket is a koromkibocsátás terén, ehhez kapcsolódik a Levegő Munkacsoport vándorkiállítása és a több helyszínt bejárt plakátkiállításunk (többek között a Képviselői Irodaházban, valamint a XII. kerületi és az angyalföldi polgármesteri hivatalban). További információk találhatók a http://tiszta.levego.hu/ honlapon. Mindezeket, és a Levegő Munkacsoport Korommentes városok című kiadványát bemutattuk a résztvevőknek, akik hasznosnak ítélték a magyar tapasztalatokat. A továbbiakban olyan dolgokra összpontosítunk, amelyek fontosak lehetnek a hazai tevékenységek szempontjából.
Légköri folyamatok
A tanácskozás részvevői sokat vitatkoztak azon, hogy olyan intézkedéseket támogasson-e az amerikai ClimateWorks Alapítvány (a tanácskozás szervezője), amelyek új folyamatok beindítását szolgálják, vagy inkább olyanokat, amelyek a már beindult folyamatokat segítik. Előbbire példa a koromkibocsátás területe. A ClimateWorks révén került ez a terület a nemzetközi klímapolitika látásmezejébe, az alapítványra ugyanis nem vonatkozik az ENSZ Kiotói Jegyzőkönyve.
A tudományos élet szereplői közül a regionális hatások fontosságáról Drew Shindell tartott előadást. Kiemelte, hogy az afrikai Szahel övezet hét-nyolc ezer évvel ezelőtt még dús növényzetű terület volt, a csapadékviszonyok megváltozása következtében azonban elsivatagosodott a táj. Shindell szerint az egyetlen reális lehetőség, amellyel az Afrikát sújtó éghajlatváltozást mérsékelni lehetne, a rövid életű éghajlat károsítók csökkentése.
A korom légköri hatásáról beszélt Tami Bond légkörtudós, aki szerint nagy még a bizonytalanság annak megítélésében, hogy a koromkibocsátás mértéke mennyiben befolyásolja az éghajlatváltozást. Ezen bizonytalanságok elsősorban a felhőképződésre vonatkozó hiányos ismereteink miatt vannak, a klímamodelleknek ez az egyik gyenge pontja. A korom közvetett hatása viszonylag jól ismert, közvetett hatásáról már kevesebbet tudunk. Mindenesetre valószínű, hogy a széndioxid kibocsátás után ennek van a legnagyobb hatása az éghajlatváltozásra. Minthogy a dízelüzemű járművek koromkibocsátásnak hatása jól modellezhető, elsősorban erre a „koromforrásra” kell irányítani a figyelmet. Az 1. ábran látható, hogy a nyílt égetések okozzák a globális koromkibocsátás 41%-át, a közlekedés pedig 9 + 16%-ot tesz ki.
Egyezmények
Néhány hónappal ezelőtt fontos lépések történtek az úgynevezett Göteborgi Jegyzőkönyv, vagyis a határokon átnyúló levegőszennyezés szabályozása területén (Convention on long range transport of air pollution). Civil szervezetek régóta úgy gondolják, hogy ez a nemzetközi szabályozás alkalmas lenne a korom- és a metánkibocsátás világméretű szabályozására is. Nem volt könnyű az előrelépés, hiszen 51 ország együttes akaratára volt ehhez szükség. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy olyan szabályozást akartak alkotni, amely Oroszországot a ratifikáció irányába tereli. Idén májusban azonban végül is sikerült elérni, hogy a koromkibocsátásra is vonatkozik a felülvizsgálat, bár a kibocsátás maximális mértékét nem határozták meg. A PM (szilárd részecske) kibocsátás esetében viszont már nemzeti plafonokat szabtak meg 2020-ra. A metán ugyanakkor továbbra is kimaradt a Jegyzőkönyv felülvizsgálatából. Mindazonáltal jelentős eredmény, hogy a korom, már nem csak egészségügyi, hanem éghajlatváltozást okozó tényezőként is megjelenik a világ egyetlen jogilag kötelező, nemzetközi levegőszennyezésre vonatkozó egyezményében.
A levegő éve
2013 – legalábbis Janez Potočnik, az EU környezetvédelmi főbiztosa kijelentése szerint – a levegő éve lesz Európában. A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv (National Emission Ceilings Directive, NEC) felülvizsgálata is megtörténik. Ennek kapcsán egyre szélesebb körben elfogadott álláspont, hogy az egészségre ártalmas levegőszennyezést és az éghajlatváltozást okozó kibocsátásokat együtt is érdemes kezelni. A széndioxid kibocsátás mérséklése jellemzően együtt jár a levegő tisztulásával (csökken az SOx, NOx, illékony szerves vegyületek, ammónia kibocsátása is), gondoljunk például az erőművi kibocsátásokra vagy az energiahatékonyságra. Ezért az éghajlatvédelmi intézkedésekről szólva az eddigeknél jobban kell hangsúlyozni az emberi egészség védelmét.
A helyzet fordítva is értelmezhető, hiszen az aeroszol kibocsátás csökkentése ugyan hasznos az emberi egészség szempontjából, azonban „mellékhatásaként” csökken a légköri hűtő hatás. A helyzet nem könnyű, hiszen mintegy 18 ezer regisztrált lobbista van az Európai Unióban, és ezek 97%-a az üzleti és politikai élethez kötődik.
Marcus Amman, az Alkalmazott Rendszeranalízis Nemzetközi Intézete (IIASA) részéről arról tartott előadást, hogy az említett kettős cél globálisan milyen problémákat okoz. A SO2-kibocsátás régóta a levegőtisztasági intézkedések célkeresztjében van. Jelentős európai eredmények mutatkoznak e téren, most Kínán a sor, ahol hatalmas tartalékok vannak még a kéndioxid-kibocsátás csökkentését illetően. Ugyanez a helyzet a tengeri hajózással is, amelynek fontosságára utal, hogy a tanácskozás e témának szentelte az egész negyedik napot. Ugyanakkor, ha csökkentjük az SOx-kibocsátást, egy átmeneti hűtő hatástól fosztjuk meg a bolygót. Ezek a kibocsátások ugyanis a légköri folyamatokon keresztül mérséklik az üvegházhatást, azaz a globális felmelegedés ellen hatnak.
Metán és F-gázok
A metánkibocsátás területén is jelentős tartalékok vannak. Egy metánrészecske 21 CO2-nek felel meg az üvegházhatás szempontjából. Technológiai lehetőségek vannak például az energiahordozók bányászatában, hiszen jelenleg a földgázkitermelés során elszökő metánt egyszerűen elégetik (methane venting). Erre még nincs szabályozás, holott viszonylag alacsony fajlagos költséggel ez technológiailag megoldható lenne.
A F-gázok (HFC-k, HCFC-k, SF6) kibocsátásai óriási fajlagos üvegházhatással járnak (global warming potential). Léteznek ugyanakkor technológiai megoldások már helyettük. Alternatív elven működő hűtőszekrények például, amelyek HFC-k helyett szénhidrogénnel működnek. Fontos hangsúlyozni, hogy az új technológia mindig egyben egy lehetőség is a mérnökök számára, hogy javítsanak a hatékonyságon. Jellemzően tíz százalékkel javul technológiaváltás során az energiahatékonyság.
A tavalyi évben a PM2,5 volt a leggyakrabban beírt keresőszó az interneten Kínában. Miután az amerikai nagykövetség naponta közreadta a PM2,5 levegőminőségi méréseit Pekingben, és az teljesen más képet festett, mint a hivatalos kínai jelentések, az emberek nagyon érzékennyé váltak a téma iránt. Ennek hatására 500 új mérőállomást fognak év végéig felállítani Kínában. Ki kell használni ezt a szemléletváltási lehetőséget, és ennek révén jelentős koromkibocsátást lehet elkerülni. Igaz, Kínában még az alacsony kéntartalmú üzemanyagok bevezetése is hátravan.
Szabó Zoltán, Phd
környezetgazdász kutató
Levegő Munkacsoport