(Sz)épséges Városliget!

Nagyszabású kulturális projektet tervez a kormány Európa egyik legrégebbi városi parkjának megújítása keretében. A Liget 1752-ben került Pest városának végleges tulajdonába, és ettől az időtől kezdve jobb és rosszabb módon alakult a sorsa. Ám az elhanyagoltság időszakaiban sem szűnt meg a közkedveltsége, szabadidős park jellege, hiszen a környéken ez az egyetlen pihenésre, felüdülésre alkalmas összefüggő zöldterület.

„A régi Pest és Városerdő közötti térség az 1700-as évek végére kezdett beépülni, és a külvárosi jellegű, koszos, bűzös Terézváros lakói egyre gyakrabban kerestek felüdülést a közeli erdőben. A terézvárosi polgárság igényét felkarolva, Boráros János városbíró 1794-ben azt javasolta, hogy az erdőt alakítsák át Pest város közönségét szolgáló pihenő- és mulatóhellyé. Nemzetközi összehasonlításban is az elsők között fogalmazódott meg egy városi közpark létesítésének gondolata…” (Lovas Dániel szerk.: Élet a régi Városligetben, Magyar Múzsa Könyvek)

Most új állomásához érkezett a Városliget története. Szeretnénk, hogy a tervezett fejlesztések méltó folytatásai legyenek a XVIII-XIX. századi parkosításoknak és a Millennium idején megvalósult épületeknek, amelyek sokszor megmagyarázhatatlan rugalmassággal tudnak alkalmazkodni a modern kor megváltozott igényeihez is. A feladat kettős. Egyrészt a Vajdahunyad vára környékén levő száz éves épületeknek és a tervezett új múzeumegyüttesnek a következő évtizedekben esztétikai és funkcionális értelemben is méltóan szolgálniuk kell a használóit. Másrészt viszont a Városliget park jellegének is meg kell erősödnie, megfelelve az éghajlatváltozás kihívásainak és általában az egészséges városi környezet elvárásainak. Egy olyan városrészben, ahol a játszóteret a határoló tűzfalra felfestett fákkal próbálják zöldíteni, különösen indokolt, hogy a létesítményeket úgy alakítsák ki, hogy ne vezessen a zöldterület túlterheléséhez, és biztosítva legyen a folyamatos karbantartás pénzügyi háttere is.

Tolmácsolunk néhányat a Levegő Munkacsoporthoz érkezett sokféle felvetésből.

Elsődleges marad-e a városi park jelleg?

A legtöbb észrevétel a Városliget park funkciójához érkezett. A távolabb élők, különösen azok, akik egyébként zöldövezetben laknak, gyakran a park jelenlegi elhanyagoltságát emelték ki, mondván, hogy ezen mindenféle fejlesztés csak javíthat. A határos területeken lakók (VI., VII., XIV. kerületiek), elsősorban a gyerekesek, az idősek, a kutyások, rendszeresen sportolók így is szerethetőnek tartják a parkot, hiszen a VI. és VII. kerületben kevesebb, mint egy négyzetméter lakosonként a nyilvános zöldterület.

A kilencvenes években készültek felmérések a fővárosiak nyaralási szokásairól. Azt állapították meg, hogy mintegy 50% azoknak az aránya, akik nyaralás céljából sem hagyják el a kerületüket. Számukra tehát a parkok pihenési funkciója, természetközeli jellegének erősítése igen fontos elvárás. Egy másik felmérés szerint azok a külföldi turisták, akik 1-2 napnál hosszabban időznek Budapesten, szívesen felkeresik séta céljából a főváros parkjait, elsősorban a Margitszigetet és a Városligetet. A nagyobb zöldterületek, parkok nélkülözhetetlen gyógyító, felüdülést adó szerepének tengernyi irodalma van. Mindannyian érezzük a globális éghajlatváltozást, ami térségünket és különösen a nagyobb városokat fokozott mértékben sújtja. Az egyre gyakrabban előforduló hőségek idején menedék lehet egy nagyobb kiterjedésű, jól ápolt park, ahol 4-6 fokkal hűvösebb van, mint a kőrengetegben. Ráadásul a helyi mikroklímára a beépített területen is több száz méteres körzetben kedvezően hat.

Bontások, felújítások

A park jótékony ökológiai szolgáltatásainak nagyobb kihasználhatósága érdekében indokolt az elmúlt 60 évben elhelyezett létesítményeket, elsősorban a Petőfi Csarnokot és a Hungexpo épületeit lebontani, és helyüket is parkosítani. A rengeteg üresen álló vagy alulhasznosított ingatlan megléte is megkönnyíti, hogy a parktól idegen funkciókat máshol lehessen elhelyezni. Emellett találhatók a park környezetében olyan területek, ahová a tervezett új létesítmények elhelyezhetők.

A Vajdahunyadvára épületegyüttes megérett a felújításra. Minden évben nagyszámú bel- és külföldi turista, városlakó látogat ide. A tervezett múzeumok gyűjteményeinek egyes darabjai ide, illetve az Olof Palme házban lennének elhelyezhetők.

Közlekedés

A Városliget környékének közlekedéséről korábban is készültek tanulmányok, mindeddig eredmény nélkül. A Levegő Munkacsoport is régóta szorgalmazza, hogy szüntessék meg az M3 autópálya megközelíthetőségét az Andrássy út, Hősök tere, Koós Károly sétány tengelyen keresztül. Ezzel az Andrássy úthoz méltatlan átmenő forgalom lecsökkenne. A Hősök tere forgalmának átalakítása egyben jó alkalom lenne a turistabuszok forgalmi rendjének egységes átalakítására az összes idegenforgalmi célterület körzetében. A projekt részekén a Hungária körúti csomópontot át kellene alakítani, ami az Állatkert bővítése, illetve a Vidámpark és a Fővárosi Nagycirkusz kitelepítése miatt amúgy is időszerű.

Nyitott kérdés a parkolás megoldása is. A Dózsa György úttal párhuzamos felvonulási területet egész évben a távolabbról érkezők (P+R) és a környéken élők egyaránt használják. Ugyanakkor egyes hétvégi rendezvények alkalmával a park peremét is ellepik a látogatók autói. Korábban volt szó arról, hogy a VI. és VII. kerület lakóinak kedvezményes parkolási lehetőséget biztosítanak majd a Dózsa György út alá helyezett mélygarázsokban, hogy a közterületeken várakozó autók helyett egyes utcákban fasorokat lehessen elhelyezni. A mostani fejlesztés kapcsán ezt a kérdést is végig lehetne gondolni.

Múzeumok a XXI. században

Értesüléseink szerint az alapfeladat a Budai Várból a Nemzeti Galéria, a Kossuth térről pedig a Néprajzi Múzeum gyűjteményének elköltöztetése. Szerepelt ezeken kívül az új épületek elhelyezésére kiírt tervpályázatban zenei, fotó és építészeti múzeum, valamint egy raktáregyüttes restaurátor műhelyekkel a Szabolcs utcai kórház helyén.

A műszaki innovációk hatására új műfajok jelennek meg a képzőművészetben. Nincsenek éles határok, a minőség határozza meg, hogy az adott alkotás része-e a vizuális művészeteknek. Ezt az elhelyezésnél, illetve az egyes intézmények összekapcsolásánál figyelembe lehetne venni.

A néprajzi anyag esetében a túlzottan eltérő jellegű gyűjtemények egy helyen való elhelyezése helyett újszerű megoldás lehetne, ha Afrika népeit, a magyar tájegységek hagyományait, a modern nagyvárosok folklórját más-más helyeken mutatnák be, más műfajokhoz kapcsolnák. Például a magyar néprajz a mezőgazdasági múzeumhoz vagy egy skanzenhez is tartozhatna.

A XXI. században a technika csodálatos eszközöket kínál a múzeumi anyagok minél interaktívabb bemutatására, a szórakoztató ismeretszerzésre. Ezek az eszközök teljesen új szemléletet, rengeteg többletmunkát, innovációt kívánnak a kiállítások készítőitől. Igazán nem az épületek, hanem a bennük levő anyagok elhelyezésének módja, valamint az újabb és újabb bemutatók lehetősége határozza meg a sikert, a látogatottságot, a turisztikai vonzerőt. Ezt nagyon komolyan át kell gondolni az épületek tervezése, a gyűjtemények elhelyezésének kijelölése és nem utolsó sorban a költségek megosztása során.

Költségkeret

Kornai János írta, hogy a hiánygazdálkodás idején érdemes volt egy tanácselnöknek belekezdeni egy nagyobb beruházásba akkor is, ha nem volt elegendő hozzá a forrás. Azzal lehetett bemenni a pártbizottságra, ha elfogyott a pénz, hogy „igazán nem akarhatjátok, hogy befejezetlen maradjon ez a nagyszerű beruházás”. Nálunk a rendszerváltás után is számos projekt vagy az eredeti költségvetés többszöröséből fejeződött végül be, vagy mai napig torzó maradt. Ezért szeretnénk, hogy készüljön el nemcsak a tervezett létesítményekről egy kalkuláció, hanem igen részletes költségvetés a kapcsolódó beruházásokról is (közlekedés átszervezése, műemlékek felújítása, a kiállítóterek installációjának költségei). Emellett a megvalósíthatósági tanulmánynak az üzemeltetés várható költségeivel , beleértve a parkfenntartást is, foglalkozni kell.

Közgyűjteményeink jelentős része csak időszakosan van nyitva. Új, izgalmas kiállításokkal sem kényeztet el a tárca. Nem egyszerű gazdasági válság idején növelni a múzeumi attrakciókat, hiszen nemcsak a berendezésekhez, de a nagyobb létszámú stábhoz is több pénz kell. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kultúra nem olyan áru, amelyet az vesz igénybe, akinek pénze van rá. A skandináv országokban az iskolások ingyen vagy igen kedvezményes feltételekkel látogathatják a kulturális intézményeket. A lakosság, a fiatalok kulturáltságának javítása ugyanis olyan nyereség, amely az egész gazdaságot serkenti. Amikor az üzemeltetés forrásait számítják az egyes tervezett létesítményekhez, ezt is figyelembe kell venni.

Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese