A klíma- és energiatudatos városfejlesztés, mint a városi hősziget csökkentésének eszköze című projekt zárókonferenciáján arról volt szó, miként lehet a jó komfortérzetet mindannyiunk érdekében biztosítani a település klímatudatos kialakításával. A konferencián elhangzottak megerősítették mindazt, amiért a Levegő Munkacsoport immár harmadik évtizede vív szélmalomharcot a városlakók kedvező komfortérzetének biztosítása, az éghajlatváltozás veszélyeinek elhárítása érdekében.

A klíma- és energiatudatos városfejlesztés, mint a városi hősziget csökkentésének eszköze című, uniós támogatással megvalósított nemzetközi projekt záróeseményére az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) székházában került sor Budapesten 2014. június 5-én. Az előadók a téma magyarországi vonatkozásairól számoltak be.
Magyarország középső és keleti térségei különösen ki vannak téve az éghajlatváltozás következtében kialakuló szélsőséges időjárásnak. Érzékeny területek azonban – a lakosság anyagi helyzetétől, korösszetételétől, egészségügyi állapotától függően is – az egész országban vannak. Ezért minden önkormányzat felelőssége a klíma- és energiatudatos településfejlesztés. A hőszigetek, viharok, özönvízszerű esőzések, szárazság káros hatásainak mérséklése olyan sokszereplős feladat, amelyben minden érintett akkor tud eredményesen részt venni, ha megfelelő szemlélettel és ismeretekkel rendelkezik. Nagy-Britanniában részletes útmutatók állnak az önkormányzatok rendelkezésére e területen is. Magyarul is hozzáférhető az EU támogatásával 2011-ben megjelent kézikönyv a klímabarát városokról. Néhány jó példa az önkormányzati gyakorlatból: kerékpáros- és gyalogosbarát városrészek kialakítása, forgalomcsillapítás, fasorok ültetése, a zöldterületek folyamatos nyilvántartása, monitorozása, megfelelő fenntartása, a csapadékvíz hasznosítása, megújuló energiatermelés, a távfűtés korszerűsítése, a helyi ellátás megszervezése, a vásárlóerő helyben tartása, környezeti nevelés, az UV-B sugárzás monitoringja.
A hazai önkormányzatok tájékozottsága nagyon egyenetlen. Azonban nem ez az egyetlen oka annak, hogy a lehetőségek töredékét veszik figyelembe, és valósítják meg tevékenységük során. Az önkormányzatoknak rengeteg szerteágazó és – különösen finanszírozási szempontból – egymással versengő feladatot kell elvégezniük. Ilyen körülmények között az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodás, elsősorban a zöldterületek növelése, jó karban tartása háttérbe szorul. Ma is időszerű  az Állami Számvevőszék 2009. évi jelentése az önkormányzati zöldterületekről. A vonatkozó nemzeti stratégiák szakszerűen, részletesen leírják a feladatokat, okokat stb., azonban nem kötelező jogszabályok. Nem feladata a stratégiák készítőinek, hogy átvizsgálják a kapcsolódó szerteágazó jogszabályokat, és javasolják a jogharmonizációt az éghajlatváltozáshoz való jobb alkalmazkodás érdekében.
A jelenlegi építési szabályozás vagy az önkormányzati törvény nem követeli meg, hogy az önkormányzatok fokozatosan, számon kérhető lépésekben biztosítsák az egészség szempontjából meghatározóan fontos zöldterületi minimumokat. Igaz, a szükséges forrásmechanizmusok is hiányoznak. (Budapest VII. kerületében 0,49 négyzetméter nyilvános zöldterület jut egy főre, mégsincs program ennek a hiánynak a fokozatos felszámolására.) Ajánlásokon kívül nincs más kényszerítő eszköz a rendezési tervek klímatudatos átalakítására, az átszellőző folyosók védelmére, a hatékonyabb, klímabarát helyi energiarendszerek kialakítására.  A tapasztalatok cseréjére és az együttes lobbizáshoz az ambiciózusabb önkormányzatok különféle szövetségeket hoztak létre. A konferencián a Klímabarát Települések Szövetsége és az Energiahatékony Önkormányzatok Szövetsége képviselői számoltak be jó példákról, felkínált továbbképzésekről és közösen megoldandó problémákról.  
A városklímával kapcsolatos hazai kutatások, képzések színvonalasak európai összehasonlításban, azonban az egyes szakterületek közötti párbeszéd, együttműködés nem hatékony. A konferencián egyetértés volt abban, hogy nagyon fontos lenne a közigazgatás felső és önkormányzati szintjein a döntés-előkészítők és döntéshozók képzése, valamint az alapismeretek eljuttatása a lakossághoz is.
Vita folyik arról, hogy a természeti értékeket mennyire célszerű pénzben kifejezni (az ökológiai szolgáltatások, hasznok pénzbeli értéke), illetve a zöldfelületekkel, zöldterületekkel kapcsolatos teendőket a műszaki közművekhez sorolni. A közgazdaságtan jól ismeri a pozitív és negatív társadalmi költségek (externáliák) fogalmát, amelyeket a piaci árakba kell beépíteni, hogy valós árakat kapjunk.
A torz árakkal magyarázható a városok túlzott terjeszkedése. Az elmúlt évtizedekben a volt mezőgazdasági területeket olcsón lehetett megvásárolni, nagy volt a túlkínálat. Az állam nem avatkozott be a torz piaci mechanizmusokba a földvédelmi járulékok megfelelő szintre emelésével, a belső kerületekben pedig a zöldterületek növelésével. Nem fékezte a terjeszkedést. Ugyanakkor  az építési szabályok csak telkenként írnak elő – sokszor még az új létesítmény komfortjának biztosításához képest is túl kicsiny – zöldterületet, nem törődve azzal, hogy a zöldterület-hiányos területek egészségtelenek, nem megfelelő az ott tartózkodók komfortérzete, és hosszabb távon csökken az ingatlanok piaci értéke. Az éghajlatváltozás – sürgős beavatkozások nélkül – ezt a helyzetet tovább súlyosbítja.
Napjainkban is tart a vita az uniós pénzekből felújított közterek hasznosságáról. Nyilvánvaló, hogy minden településen kulturált közterületeket érdemelnek az ott élők és oda látogatók. Ugyanakkor – jogos – bírálat illeti a túlzott arányú leburkolást, a nyári hőségben elviselhetetlen mikroklímát, az építész-tájtervező és egyéb szakmák harmonikus együttműködését hiányát. Alábbi keretes cikkünkben bemutatunk egy humánbiológiai vizsgálatokhoz alkalmazott szegedi berendezést, amelynek használata segít abban, hogy ne csak megújuljanak, de egész évben komfortosak is legyenek köztereink, játszótereink.
A klímabarát beavatkozások előnyeit gyakran pontosan ki lehet fejezni pénzben. Kiszámítható, hogy mennyibe kerül egy osztott (a csapadékot külön szállító) csatornarendszer kiépítése és üzemeltetése, mekkora a vízáteresztő burkolatok, zöld tetők, puffertárolóként is szolgáló kisebb tavak létrehozásának, a csapadékvíz helyben hasznosításának a beruházási és karbantartási költsége. Ha ezeket összevetjük a hasznokkal, hosszabb távon szinte mindig a klímabarát megoldás bizonyul kedvezőbbnek.
Itt is megemlítjük, hogy újabb területek közművesítésénél és nagyobb rekonstrukcióknál (mint amilyen például a Nagykörút felújítása volt) érdemes lenne végre idehaza is közműalagútban gondolkodni. Ez esetben könnyebb lenne az utcákat fasorral beültetni, olcsóbb lenne a vezetékhálózatot javítani, cserélni.   
Egyre pontosabbak az adatsorok, több ismeret gyűlt össze arról, hogyan lehet az éghajlatváltozás következményeit enyhíteni, és a kedvezőtlen időjárás ellenére növelni a komfortérzetet. Az OMSZ, a Magyar Urbanisztikai Társaság, az ELTE, a Szegedi, a Debreceni Egyetem és még számos intézmény szakembereinek hozzáértése, különféle kiadványok, háttéranyagok állnak a klímatudatosan fejleszteni szándékozók rendelkezésére.  A lakosság joggal várná el az önkormányzatoktól, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a mikroklíma javítására. Sok esetben a klímabarát beavatkozások a megfelelő hozzáértés hiányában maradnak el, hiszen ezek a beruházások általában nem kerülnek többe, mint a korszerűtlen, pazarló megoldások, a társadalmi hasznuk viszont jelentős.

Beliczay Erzsébet