Menthetetlen a Magyar Nemzeti Múzeum kertjének harmóniája?

A Magyar Nemzeti Múzeum Bródy Sándor utcai oldala alá tervezett teremgarázs megépítése ellen már 2006 óta küzd a Levegő Munkacsoport. Fellebbezéseiről és peréről lehetett olvasni többek között 2006 szeptemberében A Múzeumkert fái, 2007 júniusában a Veszélyben a sokat látott Múzeumkerti fák, 2008 novemberében a Nemzeti Múzeum: A kert nem örökség, csak az épület?, 2009 szeptemberében pedig a Múzeumkert: pert nyert a Levegő Munkacsoport című cikkben.

Az első bírósági felülvizsgálati eljárásban a Levegő Munkacsoport megnyerte a pert, a bíróság új eljárásra utasította az alperes Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnökét a mélygarázs elvi építési engedélyének jogszabálysértő volta miatt. A határozat jogszabálysértését az jelentette, hogy az eljárásban az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (OKTVF) természet- és tájvédelmi szakhatóságként nem vett részt és a természetvédelmi szempontok kérdésében csak egy sommás, megalapozatlan megállapítást tett. A bíróság ítéletében kötelezte a hatóságot, hogy a megismételt eljárásban tisztázza ezt a kérdést.

Az ítélet ellenére a Magyar Nemzeti Múzeum gazdasági vezetősége nem mondott le arról, hogy a tömegközlekedéssel kitűnően ellátott környéken, a 400 férőhelyes Pollack Mihály téri mélygarázs mellett a tér fáinak rovására is épüljön a védett intézménykertben egy 69 férőhelyes mélygarázs. A megismételt elvi építési engedélyezési eljárás megindult a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál. 2010. augusztus 31-én, a Levegő Munkacsoport fellebbezése után a KÖH új, megbízott elnöke is meghozta másodfokú határozatát, amely a KÖH részéről lehetővé tette a mélygarázs megépítését. A Levegő Munkacsoport a határozat ellen ismételten bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az ügyben így másodszor is perre került sor a Fővárosi Törvényszék előtt

A Fővárosi Törvényszék ítélete szerint a KÖH megbízott elnöke, mint a másodfokon eljárt hatóság az első ítéletben megfogalmazott előírás szerint megkereste az OKTVF-et, aki úgy nyilatkozott, hogy a Múzeumkert nem minősül egyedi tájértéknek és természetvédelmi területnek sem, így nincs szakhatósági jogköre. Indokolása szerint azért nem minősül egyedi tájértéknek ez a történelmi park, mert a minősítés nem közvetlenül a törvényből fakad, hanem az egyedi tájértékeket nyilvántartásba is kell venni. A kataszter vezetése a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság feladata, amely viszont úgy nyilatkozott, hogy a Múzeumkert nem szerepel az egyedi tájértékek nyilvántartásában. Az ítélet hozzátette még, hogy a bíróság álláspontja szerint a megismételt perben csak azt vizsgálhatja, hogy a hatóság az első perben hozott ítéletbe foglalt kötelezettségének eleget tett-e, vagyis a természet- és tájvédelmi szakhatóság kérdéskörét tisztázta-e. Ezt pedig az eljáró bíró álláspontja szerint megtette azzal, hogy külön nyilatkozatot kért erről az OKTVF-től. A törvényszék a szakhatóság nyilatkozatát sem tartotta jogszabálysértőnek. A bíróság a Levegő Munkacsoport másik érvét, amely szerint a Múzeumkert tömbjére külön kerületi szabályozási tervnek is kellett volna készülnie, nem is vizsgálta mélységeiben, hivatkozva arra, hogy feladata kizárólag az első ítéletben szereplő kötelezés teljesülésének vizsgálatára terjedt ki, mert az első ítélet más jogszabálysértést nem tárt fel.

Az ítélet gyakorlati jelentősége, hogy az elvi építési engedély jogszerűnek tekintendő, így a konkrét kivitelezés megkezdése előtt lefolytatandó építési engedélyezési eljárásban már csak igen korlátozottan lesz kifogásolható a Múzeumkert féloldalassá tétele. Márpedig sajnos ennek bekövetkezése várható azzal, hogy a kert egyik oldalán, a tervezett mélygarázs fölötti földrétegben csak cserjeszintű növényzet lenne a jövőben telepíthető. Elgondolkodtató, hogy a Múzeumkert és a Magyar Nemzeti Múzeum együttesének – bármilyen fenséges látvány – hivatalosan nincs tájvédelmi, illetve természetvédelmi értéke, sem a szakhatóság, sem az eljáró hatóság, sem a bíróság nem vizsgálhatja azt, hogy a város egyik ritka zöld szigetére milyen hatása van egy ilyen átalakításnak. Hiába szerepel a Budapesti Városépítési Keretszabályzat 5. számú mellékletében a Múzeumkert, mint „a városkép, a növényzet értéke és az idegenforgalom szempontjából védett” intézménykert, ez a gyakorlatban semmilyen többletvédelmet nem ad az érintett ősöreg fáknak.

A fentiekbe a bíróság jogerős döntése ellenére sem könnyű belenyugodni, ezért a Levegő Munkacsoport fontolóra veszi, hogy a Kúriánál felülvizsgálati kérelmet nyújtson be az ítélet ellen. A civil szervezet ugyanakkor kezdeményezni fogja továbbá a kert felvételét az egyedi tájértékek kataszterébe.

Budapest, 2012. december 5.

Schnier Mária
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

Dr. Bendik Gábor
ügyvéd, a perben a Levegő Munkacsoport jogi képviselője

Hírfigyelő